Albertirsa - Életjel, 2011 (3. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1. szám
ÉLETJEL MISSZIÓ 2011. húsvét Világi Imanap Albertiben Van egy nap az év 365 napja között, mely jelentőséget kapott keresztyén életünk területén. 124 éve Mary Ellen James - lelkészfeleség az USA-ban - felhívást intézett egy imanapra, melyben elismerjük saját bűneinket és bátran kiállunk a könyörtelen környezetben élő szenvedők mellett. Azóta ezen a napon többet, jobban gondolunk egymásra, figyeljük, hogy milyenek az asszonyi sorsok valahol, tőlünk egészen távol; a nők mint élik le életüket és jutottak hitre az Úr Jézus Krisztusban. Így lett aztán az esztendő márciusának első pénteki napja a Nők Világi Imanapja. Hazánk evangélikus gyülekezetei közül - tudomásom szerint - mi elsőként 1983-ban kapcsolódtunk be ebbe a nagyon szép, érdekes és lelki életünk számára értékes imakapcsolatba. Akkor a Karib-tenger szigetvilágával ismerkedtünk. Mindannyian, akik részt vettünk - több gyülekezetből és felekezetből -Ai&BRT IN Nők imanapja 1992 márc. 6. cra. ÉLJÜNK BÖLCSEN 3.^ Az első női imanap kézzel íródott plakátja Idén a chilei asszonyok számoltak be életükről. Megismerhettük gyönyörű, természeti adottságokban gazdag országukat, helyzetüket, gondjaikat, örömeiket, keresztyén életük értékes küzdelmét, hitük erejét. Imádságba vihetjük Isten színe elé kéréseiket, amelyek mindnyájunk kérései a magunk helyén, ha ebben a világban Istennel akarjuk megélni életünket. Hány kenyeretek van? így tette fel Jézus a kérdést annak a sokaságnak, akik hallgatták a hegyen elmondott beszédét. Az élethez szükségünk van lelkünk feltöltődésére, a lélek kenyerére, de a testünket tápláló kenyérre is. Jézus magát adta és azóta táplálja és élteti lelkünket. Azonban megkérdezi van-e kenyerünk? És azt mondja: Adjatok nekik ti enni. Adjuk Neki és ő megszaporítja, mint a sareptai özvegy kenyerét, aki utolsó kenyerét Illés prófétának adta, és mint a gyermek öt kenyere és két hala megelégítette a sokaságot. Mindnyájan kaptunk Jézus kezében megszaporodó és tápláló „kenyeret”. Március 4-én gyülekezetünkben Csoszánszki Márta lelkésznő hirdette Isten igéjét erről a meggazdagító, megszaporodó kenyérről. Az óvodánk, iskolánk, szeretetotthonunk dolgozói közvetítették a chilei asszonyok üzenetét. Néhány személyes szóval szólítom meg ősi gyülekezetünk tagjait. Akik még élünk és részt vettünk ezeken az alkalmakon legyünk hűségesek gyülekezetünkhöz, adjuk tovább a megízlelt kenyeret a mieink között. Biztosan van még olyan fiatal, aki gyermekként kis szolgálatot végzett ezeken az alkalmakon, jöjjetek közénk és vegyétek az élet kenyerét Jézustól, aki azt mondta: „Én vagyok az élet kenyere.” „Uram nyisd meg szívemet, hogy az élet csodáit Veled élhessem meg. Add, hogy minden napon feszülten várjam, hogy mi a terved velem.” Roszík Mihályné azon az imanapon ma is szívesen emlékezünk rá és azóta is egyre többen jövünk össze ezeken az alkalmakon. ISTEN TEREMTETT VILÁGÁBAN! - a.t4-3c 'iLCL'n.tcx ’a_7 t ±. te. Tfruúetct VG-tíLtTL.* IMÁDKOZZUNK GONDOLKODJUNK EGYÜTT. -Lfdex f&LhgpxrnAo fcrtekLeMjZJrx. AlERTTIN ItiLí.'fc DiL dOHTÍÁottár NfcCflL ■'* ****<£& 0X0 a h önt«ft Békehullámok a Dunán Magyarországon is szenvedünk az erőszak és agresszió különféle megnyilvánulásától. Jézustól, a Béke Fejedelmétől tanulhatunk szelídséget és alázatot. Hisszük, hogy az erőszaknak nincsen jövője. Jézus azt ígérte nekünk: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” Ebben segítsen minket a „Békehullámok a Dunán”programsorozat is. Gáncs Péter elnök-püspök A „Békehullámok a Dunán” rendezvénysorozat célja, hogy bátorítson az erőszak felismerésére és leküzdésére, keresztyénekként az erőszakmentes együttélésért történő fellépésre, a kapcsolatok építésére, a béke lelkiségének megélésére. A központi kérdés: hogyan válhat a Duna, amely a történelem során gyakorta volt háborús összecsapások tanúja, Európa növekvő globalizációjának összefüggésében a béke folyamává? 2011. április 20-án (Nagyszerdán) este 6 órától a „Békehullám a Dunán” rendezvénysorozat magyarországi záró istentiszteletén szolgálhat gyülekezetünk énekkara is.