Albertirsa - Életjel, 2013 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám
| Ifjúsági ének | * A keresztfánál egymásra lelve éneklünk, bár még fájnak a dalok. Feltámadt $ 4 Krisztus, Te győztél bennem, megtörted végül a kárhozatot. a X Új reggel virrad, felkelt a nap már, Új reggel virrad, tárd ki szíved!Új reggel 4 o virrad, életet kaptál, Új reggel virrad, Jézus közel! x x A kő már nincs ott, a gyásznak vége, Örvendezz bátran, feltámadt a holt. o 5 Új reggel virrad, felkelt a nap már, Új reggel virrad, tárd ki szíved!Új reggel $ g virrad, életet kaptál, Új reggel virrad, Jézus közel! X <> Induljunk együtt, add hát a kezed, Sok helyen várnak, légy áldozatos. x Új reggel virrad, felkelt a nap már, Új reggel virrad, tárd ki szívedlÚj reggel 6 x S virrad, életet kaptál, Új reggel virrad, Jézus közel! g x Add erőd, Uram, hogy éber legyek, Segíts, hogy mindig járjak utadon. g x Új reggel virrad, felkelt a nap már, Új reggel virrad, tárd ki szívedlÚj reggel x g virrad, életet kaptál, Új reggel virrad, Jézus közel! 8 g Bármerre megyünk, közösségünkben, Velünk van Jézusunk minden napon. X x Új reggel virrad, felkelt a nap már, Új reggel virrad, tárd ki szívedlÚj reggel g 8 virrad, életet kaptál, Új reggel virrad, Jézus közel! X g (Ifjúsági ének - Pekka Simojoki) 8 Az Alberti Evangélikus Egyházközség lapja 2013. Böjt-Húsvét „A keresztfánál, egymásra lelve.. „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” 1 Kor 1,18. „A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. Ott könnyárban leborulok, Bűnterhemtől szabadulok, Hol a bűntelen szenved. ” Annyi lehetőséget kínál a kor, amelyben élünk arra, hogy kapcsolatot találjunk egymással. Találkozzunk, rokonként, barátként, máskor idegenként, valóságos vagy virtuális terekben. Mégis olyan ritkán van erre igazán alkalom. Nosztalgiával emlékeznek még az idősebb generációk tagjai is azokra az ünnepekre, húsvéti hagyományokra, nagy családi ünnepekre, vagy éppen közösen végzett munkálatokra, gyülekezeti alkalmakra, amikor együtt voltak, lehettek, akár órákon, napokon át. Kicsik és nagyok, olyan közösségben, ahol nem csak jelen vagyunk, hanem összetartozókká, egymásra figyelőkké, társakká, testvérekké formálódunk. Meghatározó az is, hogy mi az a központ, ami körül megvalósul egy ilyen találkozás. A keresztfához megyünk, a Húsvét ünnepe előtti időben, Jézus keresztjéhez, mert ott - ahogyan a jól ismert böjti ének fogalmaz -„lelhetünk nyugodalmat” lelkünknek. Olykor könnyárban, igen... Gyakran használjuk keresztény körökben hasonlatként azt a képet, amely személyes életünk keresztjeiről szól, arról, ami minket terhel. Az életünk ilyen sokszínű, van benne magasság és mélység, öröm, siker, szeretet, és van fájdalom gyász és magány. A kérdés tehát nem az, hogy vannak-e nehezeink, keresztjeink - hanem, hogy merre tartunk velük. Mondhatjuk azt, egy élethelyzetre: ez minket tönkretesz! De van egy másik út is: elindulhatunk oda, ahol letehetjük egy időre a terhet, ahol megpihenhetünk, ahol reményt és irányt kaphat az élet, ahol gyógyulnak az élet ejtette sebek, helyre állnak a kapcsolatok. Ahol a bűntehertől is szabadulni lehet. Mert a keresztnek értelme van, a miénknek is formál, erősít, sokszor megértővé tesz egymás iránt. Mert akik, hasonló terhet hordoznak, azoknak már nem kell sok magyarázat ahhoz, hogy igazán, a szívükkel értsék egymást. Egy régi történet szerint, egy ember, elaludt, és álmot látott. Álmában vitte élete terhét, keresztjét, s közben, másokéval összehasonlítva azt, méltánytalanul nehéznek, súlyosnak és nagynak látta. A többieknek könnyebb! - gondolta. És amikor látott egy kisebbnek, könnyebbnek tűnőt, elcserélte azt. Járva útját, végül megérkezett már majdnem végcélja felé - épp csak egy szakadék választotta el az áhított otthontól. Látta, ahogyan mások keresztjeiken átsétálnak, s megérkeznek végre boldogan... Ő is megpróbálta, de a kisebb, könnyebb, elcserélt, nem neki szánt kereszt nem ért át a túlsó partra. Keserves sírással ébredt - majd örömmel ölelte át keresztjét. Mert megértette, az, ami egy időben teher, máskor épp a legfontosabb pillanatban híddá lesz, így tudnak egymáshoz való megérkezésünk hídjává válni, megélt nehezeink, megküzdött harcaink, türelemmel és alázattal hordozott szenvedéseink. És ott az a másik kereszt - a keresztfa - amely alatt mi is állunk, és nem csak a böjti időben. A Híd, Isten országa és a mi világunk között, amely semmi mással nem helyettesíthető. A találkozás helye. Körülötte egymásra lelünk, és meglátjuk az Atyát. Böjtben, különösen a nagyhét napjaiban végig kísérjük Jézust a kereszt útján. Nagypénteken fájó bűnbánattal állunk meg mi is a kereszt alatt. Tudva azt is, hogy erre a Nagypéntekre volt szükség a Húsvét öröméhez. Ezért a legnagyobb ünnep számunkra, evangélikus keresztények számára a Nagypéntek. Mert van találkozás, az üres kereszt alatt is. Másféle, örömteli ujjongó találkozás. Benne van, a folytatás, a remény, az új élet, az ünnep, az üres sír! Ahol hangzik az ősi köszöntés: Krisztus Feltámadt! Krisztus Valóban Feltámadt! Halleluja! Túri Krisztina lelkész i évfolyam 1. szám