Albertirsa - Életjel, 2014 (6. évfolyam, 1-3. szám)
2014 / 1. szám
Az Alberti Evangélikus Egyházközség lapja 2014. Böjt-Húsvét Feltámadás és élet Böjt és Húsvét időszakában, mérlegre kerülnek kapcsolataink, életgyakorlatunk - önvizsgálatra késztetve minket, ünneplőket. Ha szánunk időt házunk, kertjeink rendezése mellett lelkünk rendezésére is, ha megszólíthatóak maradunk Isten számára, különleges kincseket rejteget számunkra ez a „megszentelt” idő. Mert minden meghallott ige, válaszként megszülető imádság fontos lelki növekedésünk folyamatában. Miről szól tehát az ünnep? Nem túlzás azt mondani, életről és halálról. Az emberi lelket minden helyen, minden időben és minden kultúrkörben nagyon érdekelte a halál kérdése, de akárhogy is igyekezett nem láthatott bele a titokba. A kérdőjelek pedig egyre sokasodtak: Van-e reményünk, ez után a földi lét után? Mit jelent az, hogy feltámadott Urunk van jelen életünkre nézve és hogyan befolyásolja a jövőt, ami felé tartunk? Mi a helyzet azokkal a szeretteinkkel, akik már elköltöztek ebből a világból? A válaszokhoz elég Jézus üres sírjához menni, elkísérve az asszonyokat, majd pedig a tanítványokat, gondolatban, miközben a Szentírás lapjain olvassuk a feltámadás történetét. Annak idején Magdalai Mária, a másik Mária és Salome ment a Jézus halála utáni harmadik napon a sírhoz, hogy a megfeszített Jézus Krisztus testét bebalzsamozzák. Legnagyobb meglepetésükre a sírt üresen találták. Egy angyal állt előttük a sírban, aki így szólt: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt! Nincs itt!" (Márk evangéliuma 16:6). Mert félelmetesen örvendetes hír az, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból. Éppen ebben a csodálatos a húsvéti hírben, ami akármilyen félelmetes is, mégis örvendetes, ott a legnagyobb távlat. Nemcsak azért, mert akit szerettek, most visszakapták és újra együtt lehettek vele. A nagy hír, ami fölszabadult, diadalmas örömöt okoz és reménnyel tölt el, arról szól, hogy Jézus a halálon túl is Úr. Az a Jézus, aki a kereszten szenvedett, aki életét adta az életünkért, és Megváltónkká lett, Úr a mi világunkban és Úr azon túl is. Abban a hitben erősít meg ez a tény, hogy Jézus, akit itt ismerhetünk, aki itt szerethetünk, aki itt közösségben van velünk, vár ránk ott is — élet és halál határán túl. Ő ott is otthon van, ahol mi nem jártunk még, ahol az ismeretlenség félelmet kelt bennünk. Ahová senki nem kísérhet el, Jézus velünk jön, a legnehezebb ponton sem vagyunk egyedül. Sőt, ami még ennél is sokkal nagyobb ajándék, otthonra lelhetünk az atyai házban. Hogyan lehetséges ez? „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, a szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz!"(Római levél 10:9). Ez a keresztyének hitének lényege. Húsvét nem a földi élet meghosszabbított folytatása, még ha Jézus először ebbe a világba lépett is vissza. A Biblia azt tanítja, hogy a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat a kulcs. Ebben a kapcsolatban gyógyul az emberi lélek, távlatokat kap a létezés, és mindaz, ami eltörött, egésszé lehet újra. Jézus kezében egymás mellé kerül, ami összetarozik: Teremtő és teremtmény, testvér és testvér. Mindemellett pedig a teljes életünknek lesz egy új irányultsága, ami már itt és most tetten érhető, de mégsem itt fog kiteljesedni. Nem határoz meg többé, behatárolva és gúzsba kötve minket emberi természetünk, céltévesztettségünk és a múlandóság árnya sem. A távlat, amit kaptunk, most ismert emberi kereteinket teljességgel szétfeszíti. Változhat a tér az idő, a körülmények, de a KAPCSOLAT akkor is megtart. Ezzel a reménnyel nézünk előre, az ismeretlen, halál utáni lét felé, magunk is, és így gondolunk szeretteinkre. Minden azzal kezdődött, hogy Jézus Krisztus felvállalta a kereszthalál kínját, harmadnapra pedig feltámadt a halálból, majd megjelent a csodálkozó tanítványoknak, akik már teljesen elveszítették a reménységüket. A feltámadás tényébe vetett hit nélkül a húsvét értelmét vesztett ünnep volna és maradna! „Ha pedig Krisztus nem támadt volna fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is!” (Korintusiakhoz írt 1 levél, 15:14) írta Pál apostol. Jézus Krisztus feltámadásának ténye tette húsvétot az ünnepek ünnepévé! Ezt ünnepeljük évről-évre, vasárnapról vasárnapra. Nem volt ennél nagyobb győzelem ezen a világon, mert ez a feltámadás győzelem a bűn felett, győzelem a halál felett. Emberek sokaságát tartja fogva a félelem és a bizonytalanság. Amikor kijött a sírból akkor lett érthetővé mindenki előtt, hogy miről is beszélt. Megvan tehát minden okunk az örömre és hálaadásra, hisz nem kell tovább sötétségben, bizonytalanságban, kilátástalanságban élnünk! Az élet reményét adta nekünk vissza az Élő Úr! Kapcsolatban lenni Vele, valóban élet és halál kérdése. Zengjen az ősi húsvéti köszöntés 2014. Húsvétján is: Krisztus feltámadt! Krisztus valóban feltámadt! Halleluja! Túri Krisztina evangélikus lelkész VI. évfolyam 1. szám