Albertirsa - Életjel, 2015 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1. szám
Az Alberti Evangélikus Egyházközség lapja 2015. Böjt-Húsvét Húsvét előtt, Húsvét után Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete, mint a hó. Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak. Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok, íme tudtotokra adtam.” Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben, még nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Jézus így szólt: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek. Júrmezei Erzsébet: HÚSVÉT ELŐTT... nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt... zokogó, bús miértek. Húsvét előtt... ajtók, kemények, zártak. Húsvét előtt... arcok, fakóra váltak. Húsvét előtt... szívek, üres szegények. Húsvét előtt... kihamvadott remények. Húsvét előtt... egy nagy „Minden hiába!” Bús eltemetkezés az éjszakába. De húsvét lett! Feltámadott a Mester! HÚSVÉT UTÁN. ..el a gyásszal, könnyekkel! Húsvét után. ..futni a hírrel frissen! Húsvét után... már nem kérdezni mit sem! Húsvét után... új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, mely messze esnék! Húsvét után... erő, diadal, élet! Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet. Akik még mindig húsvét előtt élnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.” Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel egyetemben tanácsot tartottak. Azt határozták, hogy adnak egy csomó pénzt a katonáknak és meghagyják nekik. „Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai és ellopták. Ha tudomást szerez róla a helytartó, majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig elterjedt a zsidók közt. A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Máté 18, 1-16 A címet Túrmezei Erzsébet, diakonissza költőnk verse ihlette, valamint az a tény, hogy az igazán nagy horderejű események nyomot hagynak bennünk és változást hoznak. Megváltozik a gondolkodásunk, de ennek következtében az életfolytatásunk is. Nem vagyunk már ugyanazok. Húsvét hajnala is ilyen választóvonal. Az üres sírhoz érkező asszonyok és a tanítványok számára mindenképpen, de nem csak az ő számukra. A mindenkori tanítványok Isten Lelkének hatása alatt megértik az üres sír tényének jelentőségét, és ez a megértés fordulópontot is jelent. Valósággá vált az elképzelhetetlen, a kilátástalanság éjszakája után új hajnal virradt, erről szólnak az evangéliumok beszámolói. Hirtelen felgyorsultak az események, a gyász, a fájdalom, a reményvesztettség helyét átvette az öröm és az aktivitás. Üres sír, angyali szó, a Feltámadott Jézussal való találkozás. Alighogy feltámadt az Úr Jézus, ellenségei is akcióba léptek annak érdekében, hogy ezt a csodát félremagyarázzák. A legnagyobb hazugság, amit ki tudtak találni, az volt, hogy a tanítványok éjszaka odajöttek a sírhoz, és ellopták Jézus testét. Ez azonban több kérdést felvet. Hogyan történhetett meg, hogy nem vonták kétségbe a főpapok és vének a katonák üres sírral kapcsolatos jelentését? Gondolkodás nélkül elfogadták, és sietve kitaláltak egy magyarázatot. Miért aludtak volna a katonák, az őrség idején? A római hadseregben halál volt a büntetése annak a katonának, aki elaludt az őrhelyén. És a főpapok mégis a büntetéstől való mentességet biztosítottak számukra. Miért? Hogy volt lehetséges, hogy valamennyi katona egyszerre aludt el? Túlmegy a szavahihetőség határán az az elképzelés, hogy mindnyájan egyidejűleg kockáztatták a halálbüntetést, csak azért, hogy egy kis alváshoz jussanak. Hogyan voltak képesek a tanítványok elgörgetni a követ anélkül, hogy az őrséget felébresztették volna? A kő súlyos volt, és csak nagy zajjal lehetett elmozdítani. Abban a korban a sírkövet egy vájatban görgették, mígnem egy mélyedésben megállt. Sokkal könnyebb volt tehát egy ilyen sírt lezárni, mint ismét felnyitni. Valószínűtlen, hogy a tanítványok, akik az életükért rettegve futottak el, amikor Jézust elfogták - hirtelen olyan bátorságot nyertek, amellyel fölvették a harcot a római őrséggel, és kirabolták a sírt. Ha pedig a katonák valóban mindannyian aludtak, honnan tudhatták, hogy a tanítványok lopták el Jézus testét? És mégis, ha ők lettek volna, miért vesztegettek időt még arra is, hogy a leplet eltávolítsák a halottról, sőt a fejkendőt külön szépen összehajtogassák? (Lk 24,12; Jn 20,6-7) Egyáltalán, miért akarták volna a tanítványok ellopni Jézus testét? Erre nincs sem ok, sem indíték. Ellenkezőleg, ők maguk is meg voltak lepve, és hitetlenkedtek, amikor megtudták, hogy Jézus feltámadt. És végül, hogyan indulhattak a tanítványok széles e világra, életüket is kockára téve, hirdetve a feltámadás tényét és következményeit, ha tudták, hogy ez nem a valóság? Csak úgy, hogy tökéletesen meg voltak győződve arról, hogy az Úr Jézus feltámadt. Nem csak Húsvét után VII. évfolyam 1. szám —__________________________