Albertirsa - Életjel, 2018 (10. évfolyam, 1-3. szám)

2018 / 1. szám

X. évfolyam 1. szám Az Alberti Evangélikus Egyházközség lapja 2018. Húsvét „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő!” Jézus feltámadásának titka követőinek megváltozott életében tükröződik, ahogyan erről az evangéliumok is beszámolnak. Mi történt ezekkel az emberekkel? Mindenekelőtt megértették, hogy a Feltámadott ugyanaz, mint aki a kereszten értük szenvedett. Ez a kételkedő tanítvány, Tamás élményében egészen középponti jelentőségű. Jézus sebeit látva hitvallásként mondja ki: Én Uram, és én Istenem! Luther Márton így ír erről: „Márpedig olyannak kell tekintenünk Krisztust, mint aki magára öltötte a mi testünket és vérünket, és ugyanígy magára öltötte a mi összes bűnünket, elítéltetésünket, halálunkat, mindenféle balsorsunkat és szorongattatásunkat, és mindezeket önmaga által a mi javunkra elemészti és legyőzi, úrrá lesz mindezek fölött, a lábánál fognak heverni.” A mindenkori ember tele van félelmekkel, az első tanítványok sem voltak ez alól kivételek. A Feltámadott nekik és nekünk is békességet hoz. „Békesség néktek!” - mondja. Az általa használt szóról pedig tudjuk, hogy üdvösséget is jelent, nem csak háborúmentes időszakot. Búcsúbeszédeiben konkrétan szól ennek lelki vetületéről: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek. Nem úgy adom, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.” (János 14,27) „Ne félj!” - szól ma is a bíztatás. Lehetnek sebeink, lelki zúzódásaink, lehet rossz természetünk, sajátos torzulásaink, kaphattunk és okozhatunk sebeket, érhetnek veszteségek, fájdalmak - mégsem ezek kell, hogy meghatározzák az életünk teljességét. A Feltámadott megnyitott számunkra egy olyan dimenziót, amit mi sem magunknak, sem egymásnak megnyitni nem tudunk: újra alapozta az életünket. Élet és halál kérdéseiben is konkrét útmutatást kapunk. A megfeszített és feltámadott Urat ismerve nem a betegségé, a visszafordíthatatlan öregedésé és nem a kórházi ágyon lassan elhanyatló sóhajé, a megsemmisülésé az utolsó szó. Jézus így mondja ezt a Jelenések könyvében: „Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (Jelenések 1,18) Életünknek benne nem csak új alapja, hanem új célja és távlata is lesz. Ezt jelenti az, hogy ő az Első és ő az Utolsó -ami vele kezdődött, és vele zárul, az egy merőben új irány, egy másfajta élet. Krisztus győzött, és részesei lehetünk győzelmének, ha hisszük, hogy ő a mi Urunk és a mi Istenünk is! Uram! Segíts, hogy hinni tudjak benned és feltámadásod valóságában! Köszönöm, hogy nem maradtál a sírban, köszönöm, hogy élsz és uralkodsz örökké, te vagy a kezdet és a vég! Köszönöm, hogy kezedben van az én sorsom is, életben, halálban és az örökkévalóságban! Ámen, Szilák-Túri Krisztina lelkész Húsvéti készülődés az óvodában Húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Jézus pénteki keresztre feszítése után, a harmadik napon vasárnap feltámad. Emellett a tavasz köszöntésével, az élet megújulásával, a termékenységgel is szorosan összefonódik. Legismertebb jelképe a tojás. A negyvennapos böjt után sonkát, tojást, kalácsot esznek az emberek. A csibe, a bárány, a kacsa az újjászületést jelképezi, a nyúl valószínűleg a termékenység jelképe. Az óvodában ilyenkor ünnepi készülődés zajlik. Beszélgetés húsvéti képek alapján az ünnep lényegéről (mit ünneplünk), a jellemző szokásokról. A csoportszobák díszítése, ablak-, ajtó-, asztaldíszek készítése, tojásdíszítés. Mivel a karácsonyi készülődés nagyon jól sikerült és a szülők is szívesen vettek részt rajta, így ennek örömére a nagyhét egyik délelőttjén újra nyílt napot tartunk. A szülőkkel közösen kézműveskedünk, süteményt készítünk. Ez a közös készülődés is hozzájárul ahhoz, hogy erős érzelmi kötelék alakuljon ki, amely fejleszti a szülő-gyermek-pedagógus kapcsolatot, az együttes tevékenység során. A nyílt délelőtt egy vidám hangulatú, felszabadult együttjátszás, együttalkotás keretében szokott megvalósulni. Bita Adrienn, Gavlik Adrienn Konfirmandusok „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhivattál... ” (1 Tim. 6,12) Konfirmandusaink névsora: Andó Eszter, Bágyi Alex, Balogh Zsófia, Bartos Lili, Csipkó Bence, Csonka Marcell, Dósa Albert, Fazekas Julianna, Fodor Gréta, Hajdú Anna Zsófia, Hajdú Patrik Márk, Helik Blanka, Kotyinszki Adrienn, Kotyinszki Máté Zsolt, Melich Hédi, Melian Balázs, Molnár Dominik László, Murárik Eszter, Nagy Levente, Nagy Zsombor, Petró Ádám, Petró Gergő, Preczka Bea Kata, Princz Kinga, Román Balász, Sárik-Farkas Vince, Takács Edina Kitti, Takács Virág Enikő, Telek Nikolett Boglárka, Zatykó Milán.