Aszód - Aszódi Tükör, 1994 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1994-03-01 / 3. szám
TÜKÖR 3 ELFÚJTA A SZÉL... Aszódot kissé erősebb szál köti 1848. március 15-hez, mint a környező településeket A szabadságharc egyik hőse, Petőfi Sándor, itt hagyta nyomait hiszen fiatal éveiben e városban is élt - diákoskodott. Petőfi nevét viseli a gimnázium és a múzeum, így évről évre méltó módon és tisztelettel megemlékezik a város a 48-as szabadságharcról. Március 15-én - a szeles idő ellenére - összegyűlt az ünneplő közönség a Petőfi Múzeum előtt. 9.30-tól 10.00-ig a Zeneiskola fúvós növendékei adtak szabadtéri koncertet Koch Ottó tanár úr vezetésével, majd ezt követően az 1. sz. Általános Iskola tanulói közreműködésével megkezdődött az ünnepi megemlékezés. A Himnusz után elszavalták a Nemzeti dalt. Elhangzott még három Petőfi-vers, Hőnig Antal II.-es gimnazista pedig március 15-i gondolatokat tolmácsolt. Tisztelt ünneplő aszódi polgárok! 1848. március 15. - ez volt az a nap, amelyen népünk megelégelte a több évszázados, Magyarországra nehezedő Habsburgelnyomást, és a maga módján megpróbálta kivirágoztatni a szabadságot. Ha visszalapozunk történelmünk eddig betelt lapjaiban, láthatjuk, hogy ez nem az első, de a legjelentősebb, legelszántabb próbálkozás. És ha eltöprengünk ezen a jeles történelmi eseményen, felmerül a kérdés: mit jelent nekünk március 15.? Ahol csak magyar ember él a világon, mindenütt ünnepelnek. Ünnepük azt a pár fiatalt, akik a népet magukkal ragadva megpróbálták letépni Magyarországról a rabság láncát. Ünnepük Petőfi Sándort, és azokat, akik követték őket valóban tűzön-vízen át: tábornokokat és közkatonákat, parasztvitézeket és saját pénzükön katonát állító polgárokat. Forradalmár elődeinket. Fájó az, hogy amíg vannak helyek, ahol minden villanyoszlopot fellobogóznak, addig határainkon túl élő magyar testvéreink egy része csak lélekben ünnepelhet velünk. Kárpátalján Kossuthszobrot avattak, Ómoraviczán, a Vajdaságban március 20-án avatják újra az 1944 óta bujkáló Kossuth-szobrot, ám Pozsonyligetben éppen a minap törték le kardja után most már a karját is a Petőfi-szobornak! Romániában nacionalizmussal vádolják azokat, akik senkit nem akarnak bántani, pusztán a forradalom emléke előtt szeretnének tisztelegni. Gondoljuk végig mi, akik szabadok vagyunk, mit jelent nekünk ez a szó: szabadság, és gondoljunk azokra, akik még most is hőn áhítoznak arra, hogy a szabad élet érzését igazán megismerjék. Próbáljunk lélekben együtt lenni velük, abban a tudatban élni, hogy egységes nemzet voltunk akkor is, egységes nemzet vagyunk ma is. Legyünk méltóak arra, hogy szabadok vagyunk. Becsüljük meg szabadságunkat! Amint 1848-ban, úgy hatott Petőfi és a márciusi ifjak példája a magyarságra 1956-ban is. Talán senki nem mondta, hogy túl fiatalok ahhoz, amit csinálnak, lelkesen követték őket. Hiszen "Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat". Talán nem is kell mindig forradalom ahhoz, hogy helytállásból vizsgázzunk! S de jó lenne, ha nem kellene végveszély, hogy megfogjuk egymás kezét, hogy összefogjunk, hogy egy irányba húzzuk az ország szekerét. Hogy mindenki a maga helyén becsülettel helytálljon. Néha ehhez is hősiesség kell. Ha töprengésünk végére érünk, lassan megszületik bennünk a válasz a kérdésre: mit jelent nekünk március 15.? A kisgyerekeknek nemzetiszínű zászlót, Petőfi-képet és tanítást szünetet. Nekünk ugyanezt, és egy kicsit többet is. Néhány évvel vagyunk csak fiatalabbak, mint a márciusi ifjak. Hát ez a nap nekünk is azt jelenti, amit nekik: tetteket, felelősséget és szabadságot. Az 1. sz. Általános Iskola Énekkara tette színesebbé a műsort Balogh Zsuzsa és Tarr Gábor tanárok vezénylésével. Pardi Lászlóné levezető szavai után a Petőfi Múzeum falán elhelyezett táblánál koszorúztak a megemlékezők. Koszorút helyezett el: - Aszód Város Önkormányzata - Bagyin József polgármester - az MH. 40. Galga Vezetésbiztosító Ezred - Sztán István ezredes - az SZDSZ helyi szervezete - a Vécsey Károly Helyőrségi és Városi Művelődési Ház - Vörös László igazgató - az 1. sz. Általános Iskola diákjai. A Szózat eléneklésével ért véget a műsor, melyet csak az zavart meg, hogy a zeneiskolások kottáit elfújta a szél. Varga Mária Vajon kit bánthatott Petőfi Sándor? Március 18-án reggel a Petőfi Múzeum dolgozóit szép látvány fogadta. A Petőfi mellszobor fején egy fazék volt, arcát sártapaszok borították. A koszorúkat széttépve, szétdobálva fújta a friss tavaszi szél. 146 év és 3 nap telt el történelmünk egyik legdicsőbb napja óta. Az 1848-as év generációk magyarjainak adott s ad napjainkban is tartást, kitartást, mértéket és mértéktartást. Három kéz követhette el nemzetünk költő óriása és az ünnep szentsége ellen e minősítetetlen "művet". Egy gyermeki kéz, kit nem világosítottak még föl. Egy ifjúi kéz, kit elsötétített az alkohol. Egy felnőtt kéz, kit nem engedtek soha a világosságra. Gyújtsunk lámpást együtt a sötét agyakban! Asztalos Tamás ÁPRILIS - SZENT GYÖRGY HAVA JELES NAPOK 24. Sárkányölő Szent György napja. Európa-szerte ősi pásztorünnep. 25. Márk napja. A búzaszentelés és a kukoricavetés ideje.