Aszód - Aszódi Tükör, 1994 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1994-03-01 / 3. szám

TÜKÖR 3 ELFÚJTA A SZÉL... Aszódot kissé erősebb szál köti 1848. március 15-hez, mint a környező településeket A szabadságharc egyik hőse, Petőfi Sándor, itt hagyta nyomait hiszen fiatal éveiben e városban is élt - diákoskodott. Petőfi nevét viseli a gimnázium és a múzeum, így évről évre méltó módon és tisztelettel megemlékezik a város a 48-as szabadságharcról. Március 15-én - a szeles idő ellenére - összegyűlt az ünneplő közönség a Petőfi Múzeum előtt. 9.30-tól 10.00-ig a Zeneiskola fúvós növendékei adtak szabadtéri koncertet Koch Ottó tanár úr vezetésével, majd ezt követően az 1. sz. Általános Iskola tanulói közreműködésével megkezdődött az ünnepi megemlé­kezés. A Himnusz után elszavalták a Nemzeti dalt. Elhangzott még három Petőfi-vers, Hőnig Antal II.-es gimnazista pedig március 15-i gondolatokat tolmácsolt. Tisztelt ünneplő aszódi polgárok! 1848. március 15. - ez volt az a nap, amelyen népünk megelé­gelte a több évszázados, Magyarországra nehezedő Habsburg­­elnyomást, és a maga módján megpróbálta kivirágoztatni a sza­badságot. Ha visszalapozunk történelmünk eddig betelt lapjai­ban, láthatjuk, hogy ez nem az első, de a legjelentősebb, legel­szántabb próbálkozás. És ha eltöprengünk ezen a jeles történelmi eseményen, felmerül a kérdés: mit jelent nekünk március 15.? Ahol csak magyar ember él a világon, mindenütt ünnepelnek. Ünnepük azt a pár fiatalt, akik a népet magukkal ragadva meg­próbálták letépni Magyarországról a rabság láncát. Ünnepük Petőfi Sándort, és azokat, akik követték őket valóban tűzön-vízen át: tábornokokat és közkatonákat, parasztvitézeket és saját pén­zükön katonát állító polgárokat. Forradalmár elődeinket. Fájó az, hogy amíg vannak helyek, ahol minden villanyoszlopot fel­lobogóznak, addig határainkon túl élő magyar testvéreink egy része csak lélekben ünnepelhet velünk. Kárpátalján Kossuth­szobrot avattak, Ómoraviczán, a Vajdaságban március 20-án avatják újra az 1944 óta bujkáló Kossuth-szobrot, ám Pozsony­­ligetben éppen a minap törték le kardja után most már a karját is a Petőfi-szobornak! Romániában nacionalizmussal vádolják azokat, akik senkit nem akarnak bántani, pusztán a forradalom emléke előtt szeretnének tisztelegni. Gondoljuk végig mi, akik szabadok vagyunk, mit jelent nekünk ez a szó: szabadság, és gondoljunk azokra, akik még most is hőn áhítoznak arra, hogy a szabad élet érzését igazán megis­merjék. Próbáljunk lélekben együtt lenni velük, abban a tudat­ban élni, hogy egységes nemzet voltunk akkor is, egységes nem­zet vagyunk ma is. Legyünk méltóak arra, hogy szabadok va­gyunk. Becsüljük meg szabadságunkat! Amint 1848-ban, úgy hatott Petőfi és a márciusi ifjak példája a magyarságra 1956-ban is. Talán senki nem mondta, hogy túl fiatalok ahhoz, amit csinálnak, lelkesen követték őket. Hiszen "Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat". Talán nem is kell mindig forradalom ahhoz, hogy helytállásból vizsgázzunk! S de jó lenne, ha nem kellene végveszély, hogy megfogjuk egymás kezét, hogy összefogjunk, hogy egy irányba húzzuk az ország szekerét. Hogy mindenki a maga helyén be­csülettel helytálljon. Néha ehhez is hősiesség kell. Ha töpren­gésünk végére érünk, lassan megszületik bennünk a válasz a kérdésre: mit jelent nekünk március 15.? A kisgyerekeknek nem­zetiszínű zászlót, Petőfi-képet és tanítást szünetet. Nekünk ugyanezt, és egy kicsit többet is. Néhány évvel vagyunk csak fiatalabbak, mint a márciusi ifjak. Hát ez a nap nekünk is azt jelenti, amit nekik: tetteket, felelősséget és szabadságot. Az 1. sz. Általános Iskola Énekkara tette színesebbé a műsort­­ Balogh Zsuzsa és Tarr Gábor tanárok vezénylésével. Pardi Lászlóné levezető szavai után a Petőfi Múzeum falán elhelyezett táblánál koszorúztak a megemlékezők. Koszorút helyezett el: - Aszód Város Önkormányzata - Bagyin József polgármester - az MH. 40. Galga Vezetésbiztosító Ezred - Sztán István ezredes - az SZDSZ helyi szervezete - a Vécsey Károly Helyőrségi és Városi Művelődési Ház - Vörös László igazgató - az 1. sz. Általános Iskola diákjai. A Szózat eléneklésével ért véget a műsor, melyet csak az zavart meg, hogy a zeneiskolások kottáit elfújta a szél. Varga Mária Vajon kit bánthatott Petőfi Sándor? Március 18-án reggel a Petőfi Múzeum dolgozóit szép látvány fogadta. A Petőfi mellszobor fején egy fazék volt, arcát sárta­paszok borították. A koszorúkat széttépve, szétdobálva fújta a friss tavaszi szél. 146 év és 3 nap telt el történelmünk egyik legdicsőbb napja óta. Az 1848-as év generációk magyarjainak adott s ad napja­inkban is tartást, kitartást, mértéket és mértéktartást. Három kéz követhette el nemzetünk költő óriása és az ünnep szentsége ellen e minősítetetlen "művet". Egy gyermeki kéz, kit nem világosítottak még föl. Egy ifjúi kéz, kit elsötétített az alkohol. Egy felnőtt kéz, kit nem engedtek soha a világosságra. Gyújtsunk lámpást együtt a sötét agyakban! Asztalos Tamás ÁPRILIS - SZENT GYÖRGY HAVA JELES NAPOK 24. Sárkányölő Szent György napja. Európa-szerte ősi pásztorünnep. 25. Márk napja. A búzaszentelés és a kukoricavetés ideje.

Next