Aszód - Aszódi Tükör, 2005 (17. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
24 ± 1 í TŰKOR 2005. OKTOBER Könyvbemutató: Petőfi és Aszód Újabb mozaikok a hiteles Petőfi-portréhoz Petőfi életéről és életművéről napjainkig könyvtárnyi terjedelmű szakirodalom jelent meg. A halála óta eltelt több mint 150 év során hiteles dokumentumokkal bíró kortársak, alapos munkát végző irodalomtörténészek, esztéták kutatták életrajzi adatait, elemezték személyiségét és verseit. Nem véletlen tehát, hogy ő a legismertebb költőnk. Mindehhez - ötven év kutatómunkájával - dr. Asztalos István is hozzájárult, akinek most Petőfi és Aszód címmel új kötete jelent meg. A könyv bemutatatását vállaló dr. Kerényi Ferenc egyetemi tanár bevezetőjében elmondta, amikor Petőfiről jelenik meg egy könyv, arra mindig odafigyel a közvélemény. Kell azonban egy kis idő, amíg kiderül, a szerző a tudósok vagy az éppen aktuális divatirányzatot követő ügyes üzletemberek táborába tartozik. Dr. Asztalos István esetében könnyű a válasz, hiszen ötven év kutatómunka áll mögötte. A harminc évvel ezelőtt megjelent Petőfi Aszódja, Aszód Petőfije - a Múzeumi Füzetek 7. darabja - ma már könyvtörténeti ritkaságnak számít, a szerzőnek Petőfihez és a Galga mentéhez fűződő elkötelezettsége közismert. Természetesen felvetődik a kérdés, az új kötet milyen újdonsággal szolgál. A szerző - elmondása szerint - abból indult ki, hogy Petőfi Sándor itt Aszódon még csak Petrovics Sándor, a jómódú szabadszállási mészáros fia. Azt kívánta bemutatni, hogy mit jelentett a kisdiák számára Aszód, az iskola. A kutatás során aztán olyan „kincsekre” bukkant, mint például Koren István könyvtári jegyzete, amelynek segítségével az eddig szinte szentírásnak tartott véleményeket is meg lehet cáfolni. Hatvany Lajos például úgy tartotta, hogy Petőfi nem ismerhette a kortárs magyar irodalmat, mivel tanára, Koren professzor sem ismerte. Tény, hogy a tananyagnak nem volt része az akkori kortárs magyar irodalom. A könyvtárjegyzékből aztán kiderült, hogy Korennek megvolt Toldy Ferenc 1828-ban megjelent azon kétnyelvű kötete, amelyben a kor magyar költészetét mutatta be. Időközben aztán még nagyobb bizonyságra sikerült rábukkanni. A múzeumot ugyanis felkereste a néhai domonyi lelkipásztor, Torda Gyula, aki három festményt és két kötetet Rendhagyó kiállítás nyílt szeptember 16-án a Galériában a Petőfi Múzeum és a Fekete Ökör Baráti Kör rendezésében. Nem előzmény nélküli ez Aszódon, igaz kicsit régebben, de a nyolcvanas években két jellegét tekintve egészen más, mégis rendhagyó időszaki kiállítással már várta múzeumunk a látogatókat. Először a vérségi bronzkori telep feltárt hagyatékát mutatta be a megtalált módon Kővári Klára, a váci múzeum régésze és dr. Asztalos István rendezésében a Petőfi Múzeum, majd a rendszerváltozás küszöbén Varga Kálmán (akkor a Gödöllői Városi Múzeum igazgatója, ma a KÖH elnöke), Kerényi Ferenc (akkor a Színházművészeti Múzeum igazgatója, ma egyetemi tanár) és dr. Asztalos István rendezésében. Petőfi és a vándorszínészet című kiállítás nyílt meg a Galériában, s a Múzeum előtt fölállított színpadon, ahol a kiállítás kísérő programjaként a bagi színjátszó csoport Fodor Mihály vezetésével Petőfi adományozott. Az egyik kötet a már említett Toldy Ferenc könyv volt, amiben a következő bejegyzés olvasható: „ Vettem Selmecen Petrovics Sándortól, midőn az el akarta hagyni a várost. ” Nagy valószínűséggel Petőfi még Aszódon vette a könyvet, és mivel a későbbiekben elszegényedett a családja, rákényszerült arra, hogy eladja, témájú előadást mutatott be. Utólag szomorú emléke a programnak, hogy a megnyitón az azóta tragikus körülmények között elhunyt Bubik István fiatal színészként szavalta el Petőfi egyik költeményét. A jelenleg nyitva tartó, s az év végéig megtekinthető kiállítás Bohumil Hrabalhoz (1914- 1997) kapcsolódik. Hrabal élete és munkássága nem tartozik a Petőfi Múzeum gyűjtőköréhez, gyűjtőterületéhez. Ennek ellenére úgy gondoltuk, hogy az érdeklődők szélesebb körű kiszolgálásával közelebb tudjuk vinni városunk s a környék közönségéhez a Múzeumot. Az időszaki kiállítás a Galériában tekinthető meg, ahol a látogató egy stilizált középkori prágai kapualjba lép be, amely egyben Hrabal „Mennyei csarnokát” is jelképezi: a világot és a törvényt, ami bennünk, s ami fölöttünk van. A szokatlan térbe lépő látogatót Hrabal legkedvesebb tanító- Sokat tudunk Petőfiről, de még mindig nem eleget - vélekedett dr. Kerényi Ferenc. Szerencsére a források soha sem fogynak ki, mindig lehet újakat találni. Néhány évvel ezelőtt, a Pest Megyei Levéltár új épületébe költöztetésekor előkerültek azok az 1840-es évekből való iskolalátogatási papírok, amelyekben megdicsérik a szlovák anyanyelvű Koren professzort, hogy milyen jól oktatja és terjeszti a magyar nyelvet Aszódon. Az ilyen apró mozzanatok felkutatása közül rendkívül sok fűződik Asztalos István nevéhez. Ezek nem forradalmi változásokat okoznak a már kialakult Petőfi-képben, de mindegyik egy kis mozaikdarab a hiteles Petőfi-portréhoz. Az új kötet a Petőfi Múzeumban 1500 Ft-os áron megvásárolható, mesterének, Lao-ce kínai gondolkodónak híres mondata fogadja: „Megszületni annyi, mint kilépni, meghalni annyi, mint belépni.” E bejárón keresztül - mely az élet és halál, illetve az „én” és a „másik” világának átjárója is egyben egy megbontott térbe kerülünk, ahol az idő is másként működik. Külön blokkot képeznek a Hrabal életét, írói, forgatókönyvírói munkásságát, elismeréseit bemutató összefoglalók, amelyeket a „Mennyei csarnok” belső oldalán tártunk a közönség elé, hogy az érdeklődők megismerjék, fölelevenítsék illetve pontosítsák Hrabal életével kapcsolatos ismereteiket, s mélyebben átélve találják meg a kapcsolatot a kiállított tárgyak, szövegek, képek és fotók között. A kiállítás gondolata hermeneutikai alapokon nyugszik, s mint azt a Tükör előző számában, s az Aszód TV-ben olvashatják. Odler Zsolt, Ladócsy László és Asztalos (Folytatás a 25. oldalon) A Hrabal-galaxis pillanatképei