Aszód - Aszódi Tükör, 2005 (17. évfolyam, 1-12. szám)

2005-10-01 / 10. szám

24 ± 1­ í TŰKOR 2005. OKTOBER Könyvbemutató: Petőfi és Aszód Újabb mozaikok a hiteles Petőfi-portréhoz Petőfi életéről és életművéről napjainkig könyvtárnyi terje­delmű szakirodalom jelent meg. A halála óta eltelt több mint 150 év során hiteles dokumentu­mokkal bíró kortársak, alapos munkát végző irodalomtörténé­szek, esztéták kutatták életrajzi adatait, elemezték személyiségét és verseit. Nem véletlen tehát, hogy ő a legismertebb költőnk. Mindehhez - ötven év kutató­munkájával - dr. Asztalos Ist­ván is hozzájárult, akinek most Petőfi és Aszód címmel új kötete jelent meg. A könyv bemutatatását vállaló dr. Kerényi Ferenc egyetemi ta­nár bevezetőjében elmondta, amikor Petőfiről jelenik meg egy könyv, arra mindig odafigyel a közvélemény. Kell azonban egy kis idő, amíg kiderül, a szerző a tudósok vagy az éppen aktuális divatirányzatot követő ügyes üz­letemberek táborába tartozik. Dr. Asztalos István esetében könnyű a válasz, hiszen ötven év kutató­munka áll mögötte. A harminc évvel ezelőtt megjelent Petőfi Aszódja, Aszód Petőfije - a Mú­zeumi Füzetek 7. darabja - ma már könyvtörténeti ritkaságnak számít, a szerzőnek Petőfihez és a Galga mentéhez fűződő elkö­telezettsége közismert. Természetesen felvetődik a kérdés, az új kötet milyen újdon­sággal szolgál. A szerző - elmon­dása szerint - abból indult ki, hogy Petőfi Sándor itt Aszódon még csak Petrovics Sándor, a jómódú szabadszállási mészáros fia. Azt kívánta bemutatni, hogy mit jelentett a kisdiák számára Aszód, az iskola. A kutatás során aztán olyan „kincsekre” bukkant, mint például Koren István könyv­tári jegyzete, amelynek segítségé­vel az eddig szinte szentírásnak tartott véleményeket is meg lehet cáfolni. Hatvany Lajos például úgy tartotta, hogy Petőfi nem is­merhette a kortárs magyar irodal­mat, mivel tanára, Koren profes­­­szor sem ismerte. Tény, hogy a tananyagnak nem volt része az akkori kortárs magyar irodalom. A könyvtárjegyzékből aztán kiderült, hogy Korennek megvolt Toldy Ferenc 1828-ban megje­lent azon kétnyelvű kötete, amelyben a kor magyar költésze­tét mutatta be. Időközben aztán még nagyobb bizonyságra sike­rült rábukkanni. A múzeumot ugyanis felkereste a néhai domo­­nyi lelkipásztor, Torda Gyula, aki három festményt és két kötetet Rendhagyó kiállítás nyílt szep­tember 16-án a Galériában a Pető­fi Múzeum és a Fekete Ökör Ba­ráti Kör rendezésében. Nem előz­mény nélküli ez Aszódon, igaz kicsit régebben, de a nyolcvanas években két jellegét tekintve egé­szen más, mégis rendhagyó idő­szaki kiállítással már várta mú­zeumunk a látogatókat. Először a vérségi bronzkori telep feltárt hagyatékát mutatta be a meg­talált módon Kővári Klára, a váci múzeum régésze és dr. Asztalos István rendezésében a Petőfi Mú­zeum, majd a rendszerváltozás küszöbén Varga Kálmán (akkor a Gödöllői Városi Múzeum igaz­gatója, ma a KÖH elnöke), Keré­nyi Ferenc (akkor a Színházmű­vészeti Múzeum igazgatója, ma egyetemi tanár) és dr. Asztalos István rendezésében. Petőfi és a vándorszínészet című kiállítás nyílt meg a Galériában, s a Mú­zeum előtt fölállított színpadon, ahol a kiállítás kísérő programja­ként a bagi színjátszó csoport Fodor Mihály vezetésével Petőfi adományozott. Az egyik kötet a már említett Toldy Ferenc könyv volt, amiben a következő bejegy­zés olvasható: „ Vettem Selmecen Petrovics Sándortól, midőn az el akarta hagyni a várost. ” Nagy valószínűséggel Petőfi még Aszódon vette a könyvet, és mi­vel a későbbiekben elszegénye­dett a családja, rákényszerült arra, hogy eladja, témájú előadást mutatott be. Utó­lag szomorú emléke a program­nak, hogy a megnyitón az azóta tragikus körülmények között el­hunyt Bubik István fiatal színész­ként szavalta el Petőfi egyik köl­teményét. A jelenleg nyitva tartó, s az év végéig megtekinthető kiállítás Bohumil Hrabalhoz (1914- 1997) kapcsolódik. Hrabal élete és munkássága nem tartozik a Petőfi Múzeum gyűjtőköréhez, gyűjtőterületéhez. Ennek ellenére úgy gondoltuk, hogy az érdek­lődők szélesebb körű kiszolgá­lásával közelebb tudjuk vinni városunk s a környék közönsé­géhez a Múzeumot. Az időszaki kiállítás a Galériá­ban tekinthető meg, ahol a láto­gató egy stilizált középkori prágai kapualjba lép be, amely egyben Hrabal „Mennyei csarnokát” is jelképezi: a világot és a törvényt, ami bennünk, s ami fölöttünk van. A szokatlan térbe lépő láto­gatót Hrabal legkedvesebb tanító­- Sokat tudunk Petőfiről, de még mindig nem eleget - véleke­dett dr. Kerényi Ferenc. Szeren­csére a források soha sem fogy­nak ki, mindig lehet újakat találni. Néhány évvel ezelőtt, a Pest Megyei Levéltár új épületébe költöztetésekor előkerültek azok az 1840-es évekből való iskola­­látogatási papírok, amelyekben megdicsérik a szlovák anyanyel­vű Koren professzort, hogy mi­lyen jól oktatja és terjeszti a ma­gyar nyelvet Aszódon. Az ilyen apró mozzanatok felkutatása kö­zül rendkívül sok fűződik Aszta­los István nevéhez. Ezek nem for­radalmi változásokat okoznak a már kialakult Petőfi-képben, de mindegyik egy kis mozaikdarab a hiteles Petőfi-portréhoz. Az új kötet a Petőfi Múzeum­ban 1500 Ft-os áron megvásá­rolható, mesterének, Lao-ce kínai gondol­kodónak híres mondata fogadja: „Megszületni annyi, mint kilépni, meghalni annyi, mint belépni.” E bejárón keresztül - mely az élet és halál, illetve az „én” és a „másik” világának átjárója is egyben­­ egy megbontott térbe kerülünk, ahol az idő is másként működik. Kü­lön blokkot képeznek a Hrabal életét, írói, forgatókönyvírói munkásságát, elismeréseit bemu­tató összefoglalók, amelyeket a „Mennyei csarnok” belső oldalán tártunk a közönség elé, hogy az érdeklődők megismerjék, fölele­venítsék illetve pontosítsák Hra­bal életével kapcsolatos ismere­teiket, s mélyebben átélve találják meg a kapcsolatot a kiállított tár­gyak, szövegek, képek és fotók között. A kiállítás gondolata hermene­­utikai alapokon nyugszik, s mint azt a Tükör előző számában, s az Aszód TV-ben olvashatják. Odler Zsolt, Ladócsy László és Asztalos (Folytatás a 25. oldalon) A Hrabal-galaxis pillanatképei

Next