Aszód - Aszódi Tükör, 2007 (19. évfolyam, 1-12. szám)

2007-07-01 / 7. szám

Cm Lepapíroz Egy kis nyelvetés Mikor először hallottam ezt a szót, nem voltam teljesen biz­tos abban, hogy valóban jól hal­lottam a telefonbeszélgetést folytató ismerősök egyikét. Bár magyar szakosként meggyőző­déssel tanítom, hogy nyelvünk állandóan változik, szavaink fogynak is és születnek is, de ezzel a kétségtelenül újként megjelenő szóval nem tudtam megbarátkozni. Olyan ez, mint a felvállal és a bevállal. Előbbi kh egy évtizede kezdett intenzíven megjelenni a mindennapi nyelvhasználat­ban, utóbbi pár évvel később Magam részéről mindkettőt ki­fogásolom a mai napig, mert igazából új jelentést nem képvi­selnek. A felvállal semmivel nem jelent többet, mint a vál­­lal-elvállal igepár igekötős tag­ja pedig az új szavak megjele­nésének egyik kritériuma az új jelentés. Ebből a szempontból - bár nagyon nem szeretem - ke­vésbé tartom problémásnak a bevállal szóalakot. Abban a használati körben, amelyben forog, elsősorban negatív jelen­téstartalommal telítődik: pL a Mónika-show kiszólásai, vagy kicsit a társadalmilag normá­lisnak tartott szexuális szoká­soktól eltérő dolgokra történő utalás sth így valamelyest kezd megfelelni azoknak a követel­ményeknek, hogy egy új szó­alak vagy alakváltozat létre­jötte akkor fogadható el, ha va­lamilyen többletjelentést hor­doz. Stilisztikailag az utóbbi esetben ez megvalósulni lát­szik. Csak az a szomorú, hogy társadalmi szinten valamiféle erkölcsi süllyedés kapcsolódik hozzá, mert ezekre a műsorok­ra nem nagyon van szüksége a társadalomnak. Afféle pótcse­lekvések csupán. Mit lehet tenni ilyen esetek­ben annak, aki a nyelv védel­mét, tisztaságának megőrzését fontosnak tartja? Sajnos nem sokat. Ugyanis a nyelvhaszná­lat kérdéseit nem a nyelvészek nyelvvédő tevékenysége fogja alapvetően eldönteni, hanem a nyelvet használók köre, amely­ben egyre csökken az igényes nyelvhasználat dominanciája. A felvállal­álakot politikusok, színészek, médiamunkatársak, tanárok is egyre gyakrabban használják. Sőt már a templo­mi prédikációkban is megje­lent. A bevállal - főleg a beválla­­lós továbbképzett melléknév - használata viszont az előbb említett, nem túlságosan igé­nyes nyelvhasználatot képvise­lő népszerű tévéműsorokban mintha megrekedni látszana. Előbb-utóbb mindkét szóalak polgárjogot nyer a nyelvben, terjedését megakadályozni nem tudjuk. Ugyanez fog történni a lepa­píroz igével is. Még mielőtt va­laki azt gondolhatná, hogy valamiféle csomagolástechni­kai kifejezéssel van dolgunk, vagy talán a kamrában talál­ható stelázsi­­ (konyhai, kam­rai) polcos állvány: Magyar Ér­telmező Kéziszótár) - valami­féle díszes papírral történő fel­­cicomázására gondolna bárki, szeretném megnyugtatni a kedves olvasót, hogy nem más­ról van szó, mint valamely do­lognak az írásba foglalásáról, hogy legyen nyoma egy-egy ille­tékes személy intézkedésének. Hogy miért nem jó az, hogy fel­jegyzést készítünk, vagy jegy­zetet írunk, netán jegyző­könyvbe foglaljuk az intézke­désünket? Valójában nem tu­dom. Viszont jól kirajzolódik, hogy ezt a nyelvünkben előbb­­utóbb teljesen meggyökerező új szóalakot olyan esetekben használják, amikor igazából nem a megtett intézkedés a fontos, hanem az, hogy nyoma maradjon: valaki intézkedett. Vagy legalábbis, mintha intéz­kedett volna. És itt is megtalál­ható a negatív társadalmi fo­lyamatokra utalás: nem az el­végzett cselekvés a fontos, ha­nem az, hogy papír legyen róla! -g-1 □ ASZÓDI TÜKÖR­­ Tábor a könyvtárban Vendégek Pestről, látogatás Gödöllőn Mint minden évben, idén is tartottak olvasótábort a Városi Könyvtárban. Volt kicsinek, és nagyoknak. Szerencsém volt, hiszen én is részt vehettem a „nagyo­kén”, aminek Podmanicz­­ky Olvasótábor volt a neve. Sok érdekes programnak néztünk elébe Első nap bemu­tatkoztunk egymásnak, mert sok olyan gyerek volt, aki még nem ismerte a másikat. Meg­kaptuk a mappánkat, amiben a későbbiekben a papírokat tart­hattuk (versek, rajzok). Minden nap az ebéd utáni sziesztában filmet nézhettünk (irodalmi művek feldolgozása­it), vagy kimehettünk játszani az udvarra. Az egyik legjobb program, amiben a gyerekek kiélhették kreativitásukat, az volt, ami­kor 3 Nemes Nagy Ágnes ver­set kaptunk hiányosan, amit ki kellett egészítenünk rímek sze­rint. Szórakoztató és vicces volt. Csütörtökön a Gödöllői Információs Központot láto­gattuk meg, ami újabb élményt adott nekünk. Tehát az egész hét jól telt. Mindenki talált magának ba­rátokat, és örömmel jött el minden nap. Szerintem kije­lenthetem mindenki nevében: várjuk a következőt. Szabó Rózsa A 6-10 éveseknek szóló Mici­mackó Tábor a környékbeli gyerekeket is befogadta. Voltak résztvevők Gödöllőről, Adad­­ról, sőt még Budapestről is. A programok szorosan kap­csolódtak Milne művének fel­dolgozásához. A „Százholdas Pagony Lakói”, ahogyan mi neveztük az olvasókat, megis­merkedhettek a történettel, az íróval, a fordítóval, az illuszt­rátorral. Hallgattunk verseket is Mikiétől. Egy délelőtt Lázár Ervinre emlékeztünk Dúzs Márta se­gítségével Élveztük előadását az író életéről, felolvasását a Hétfejű Tündérből. Köszön­jük, Márta néni! Persze játékra is jutott idő. Volt akadályverseny, labdajá­ték, üvegmatrica-festés, térfo­nás - még felsorolni is sok lenne, mi minden Gödöllőn is jártunk mindkét olvasótábor népes seregletével. A Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ gyer­mekkönyvtárosai segítségével megismerhettük az intézmény működését, végigjárhattuk a különböző részlegeket, bete­kinthettünk a raktárba. Legér­dekesebbnek a helytörténeti részleg bizonyult, ahol megnéz­hettük az Erzsébet királynéról szóló dokumentumokat az emlékévhez kapcsolódóan. Köszönjük! * Nyári szünet a Városi Könyvtárban Értesítjük látogatóinkat, hogy a Városi Könyvtár augusztus 13-tól 22-ig zárva tart. Nyitás augusztus 23-án, csütörtökön. HIRDETÉS­FELVÉTEL A VÁROSI KÖNYVTÁRBAN IK­I 2007. JÚLIUS EÍ

Next