Aszód - Aszódi Tükör, 2007 (19. évfolyam, 1-12. szám)
2007-02-01 / 2. szám
Qö ASZÓDI TÜKÖR) Ebben a cikkben a hajléktalansággal szeretnék foglalkozni. Még talán emlékezünk arra, hogy az elmúlt télen volt olyan éjszaka, amikor mínusz 15-20 C-t mutatott a hőmérő. Azok, akiknek fedél van a fejük felett, könnyedén átvészelték ezt az időszakot, hiszen vagy jobban befűtötték a lakásukat, vagy melegebben öltöztek fel otthonukban. De vajon mi történt azokkal a szerencsétlen embertársainkkal, akik hajléktalanként az utcán kényszerültek eltölteni az idejüket addig, amíg a hajléktalanszállók vagy a vasútállomások várótermei kinyitották kapuikat? Sajnálatos módon a fedél nélkül maradt emberekkel szemben gyakori érzés a közöny és a részvétlenség, hiszen a találkozás a nincstelenéggel, a nyomorral a kellemetlen, zavaró élmények közé tartozik. Tehát elmondható, hogy a kérdés megítélése ambivalens érzelmeket vált ki az emberekből. Ez viszont sajnálatos, hiszen ezért, a probléma fontossága ellenére is a hajléktalanság túlságosan ingoványos terület ahhoz, hogy megfelelő helyet kapjon a politikai pártok programjában és kampányában. A hajléktalanság ennek ellenére egy olyan fontos, megoldásra váró probléma, amellyel foglalkoznunk kell. A hajléktalanság fogalmának meghatározására számos definíció született, ezért a helyhiány miatt most csak egyet szeretnék ismertetni a kedves olvasókkal. Az 1993. évi, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény szerint: ■ Hajléktalan az, akinek nincs bejelentett lakóhelye, vagy akinek bejelentett lakóhelye a hajléktalanszállás. ■ Hajléktalan az, aki éjszakáit közterületen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti A hajléktalanság alapvetően lakásprobléma, és mélyen a szegénységben gyökeredznek az okai. Számos tekintetben tehát nincs különbség a hajléktalanok és a nagyon szegények között, de azért nézzük meg, hogy mely okok vezethetnek a fedélnélkülivé váláshoz: válás, kilakoltatás, lakhatatlan lakás, a lakásmaffia tevékenységének eredménye, szolgálati lakás vagy munkásszállói hely megszűnése, intézményből távozottak (szociális otthon, börtön, állami gondozás) stb A hajléktalanokkal végzett szociális munkára jellemző az, hogy fokozatosan, lépésről lépésre valósul meg. Erre azért van szükség, mert a munkának különböző fázisai vannak. Az első természetesen a kapcsolatfelvétel egy adott csoporttal, vagy személlyel. Az első találkozás alkalmával fontos ismertetnie a szociális szakembernek azt, hogy mely szervezet munkatársa és hogy miben tud segítséget nyújtani. A következő fontos feladata a szakembernek az, hogy kialakítsa a kölcsönös bizalmat a gondozottlakkjai. Amikor ez megtörtént, akkor elkezdődhet a problémák feltérképezése A hosszú távú teendők meghatározásához ismerni kell az utcára kerülés okát, idejét, és fel kel térképezni az azonnal segítséget igénylő problémákat. (Ilyen pl. az orvosi ellátás megszervezése, az élelmezés megoldása, a megfelelő ruházathoz jutás segítése, okmányok hiánya stb) A tájékozódást követően a helyszínen adható segítség: hajléktalanigazolvánnyal való ellátás; étkezési jegy biztosítása; helyszínen étkezés biztosítása; és természetesen nagyon fontos a segítő szakember támogató és erősítő jelenléte is. A helyszínen nem megoldható feladatokban a különböző szakosított intézmények állnak rendelkezésre, amelyekkel kapcsolatba lépve a szociális munkás segítséget nyújthat: beutalás átmeneti szállásra, orvosi vizsgálat biztosítása, okmánybélyegek beszerzése az iratok igényléséhez, pénzbeli segélyezés (például utazási költségek vagy albérleti díj), vasúti utazás megszervezése vidéken történő iratbeszerzés esetén. Végezetül pedig fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a rohanó életünk mellett próbáljunk meg egy kicsit odafigyelni elesett és segítséget igénylő embertársainkra, legyenek ők hajléktalanok, idősek, fogyatékosok, vagy egyszerűen csak problémákkal küzdők. Nem szégyen ugyanis odafordulni egy hajléktalan emberhez és beszélgetni vele, esetleg neki adni a megmaradt szendvicsünket, amit otthon úgyis a kutyának adnánk vagy kidobnánk. De nagyon jót teszünk azzal is, ha egyszerűen csak az aznap már elolvasott újságunkat adjuk oda, és nem dobjuk ki azt a szemetesbe. Urbán László Zoltán * Felhasznált irodalom: Albert Fruzsina-Dávid Beáta (2001): Ha elszakad a háló...(Új Mandátum Könyvkiadó, Bp.) Oross Jolán (1996): A hajléktalanság kezelése Magyarországon In.: Várnai Györgyi (szerk.): Kézikönyv a szociális munka gyakorlatához (Szociális Szakmai Szövetség, Bp.) Radoszáv Miklós (1996): Gondolatok az utcai gondozásról. In.: Várnai Györgyi (szerk.): Kézikönyv a szociális munka gyakorlatához (Szociális Szakmai Szövetség, Bp.) Hajléktalanul, de Emberként Az utcán élők is több odafigyelést igényelnek . Aszódi helyzetkép cán élőknek a fővárosi, gödöl-Aszódon a Kistérségi Gondozási Központ látja el a hajléktalanokkal kapcsolatos feladatokat. A környéken ritkán jelenik meg egy-egy újabb hajléktalan. A jelzőrendszer szerencsére jól működik (tehát a polgárok nagy része odafigyel a rászorulókra); a Központ munkatársai gyorsan tudomást szereznek a jövevényről, aki többnyire csak „átutazóban” tartózkodik itt. A hajléktalanok idegenkednek a zsúfolt fővárosi szociális intézményektől, ahol gyakori a lopás és a tettlegesség, illetve a számukra nem megszokott kötöttségekkel jár a szolgáltatások elérése Inkább az utcán élnek, illetve lakatlan házakban húzódnak meg, többnyire a tulajdonos tudtával és beleegyezésével. Városunkban illetve a kistérségben nincs hajléktalanszálló illetve nappali melegedő, ezért a Gondozási Központ munkatársai segítenek az it H.Sz. fői és hatvani társintézményekben történő elhelyezésben, személyi iratokat szereznek be nekik, ruhával látják el őket. Legutóbb decemberben intézkedtek egy utcán fekvő, kihűlés közeli állapotba került férfi kórházba szállításáról. Szociális munkások csak krízishelyzet észlelésekor avatkoznak be a hajléktalanok életébe, rendszeres kapsolatot tartanak velük és folyamatosan tájékoztatják őket a lehetőségekről, segítik a hajléktalanokat a szolgáltatások elérésében, ha igényük van rá. A múlt év pozitív tapasztalatokat is hozott a szakemberek számára: pl. egy több éve Aszód utcáin élő hajléktalan elhatározta, hogy változtat az életén, és nem szeretne visszakerülni a korábbi nehéz élethelyzetbe. Munkát, egyben szállást talált, munkavállalói megbíznak benne 2007. FEBRUÁR □