Aszód - Aszódi Tükör, 2019 (31. évfolyam, 1-12. szám)

2019-01-01 / 1. szám

ASZÓDI TÜKÖR Iskolai élet CIPŐSDOBOZ ÖSSZEFOGLALÓ 2018 2018-ban 360 darab cipősdoboz érkezett a Kistérségi Gondozási Központ Család és Gyermekjóléti Szolgálatához az alábbi segítőknek köszönhetően: Váci Szakképzési Centrum Petőfi Sándor Gim., Gépészeti Szakgim. és Kollégiuma 97 Baptista Gyülekezet 78 Református Egyház 15 Nagyon szépen köszönjük mindazok áldoza­tos munkáját, akik valamilyen formában részt vettek ebben a nagyszerű akcióban. Szeretetet adni és kapni a világon a legnagyszerűbb do­log, aki összeállította a cipősdobozt az, a tárgyi dolgokon túl­­ szeretetet adott - aki megkapta azt, a tárgyi dolgokon túl szeretetet kapott. A nehéz körülmények között élő aszódi gye­rekek -bölcsődések, óvodások, és iskolások - mellett az adakozás bőségének köszönhetően a kistérséghez tartozó kartali, túrái, zsámboki, és vácszentlászlói gyerekek közül is többen részesülhettek a cipősdobozok rejtette aján­dékokból. A dobozok átnézésében és újra cso­magolásában ezúttal is a közösségi szolgálatos gimnazisták segítettek. Idén 13 fő szorgalmas EGÁ-s és PSG tanuló vette ki részét a munkából. Idősek ajándékkészítése A közösségi szolgálatos diákok az idősek kará­csonyi meglepetésének elkészítésében is sokat segítettek: 173 szépkorú embernek - a kistér­ségi Gondozási Központ Nappali Nyugdíjas Klubok tagjainak valamint a házi gondozot­taknak is - készítettünk ajándékot 14 fő EGÁ-s és PSG gimnazista részvételével. Köszönjük a diákoknak, hogy iskola után fáradtan eljöttek szolgálatunkhoz, és idejüket a másoknak való örömszerzésre áldozták. A decemberi sötét délutánokon vidáman, kreatívan, szeretetettel készítették el a mécsestartókat, amik reméljük sok idős embernek a Karácsony fényét hozták el. Köszönjük tanáraik támogatását is. Podmaniczky Júlia Nőegylet adománya 2018. december 07-én a Podmaniczky Júlia Nő­ egylet az aszódi Karácsonyi Vásáron, a Kistérsé­gi Gondozási Központ Család - és Gyermekjólé­ti Szolgálata részére tartós élelmiszert gyűjtött. 14 rászoruló családnak tudtunk jelentős men­­­nyiségű élelmiszercsomagot készíteni, meg­könnyítve ezzel a karácsonyi ünnepekre való készülődést. Nagyon szépen köszönjük mind az adakozóknak, mind a szervezőknek ezt a ne­mes gesztust, amivel egy kissé gondtalanabbá tudták változtatni azok arcát, akiknek gondot jelent az alapvető élelmiszerek megvásárlása is. Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiuma 160 Magánszemélyek 10 Összesen 360 Magyar gyerekeknek kedveskedtek ajándékokkal karácsony környékén IDŐUTAZÁS CSÁNGÓFÖLDÖN Karácsony előtt több, mint 250 ajándékkal teli cipősdobozt, gyermekruhákat és tartós élelmiszert szállított Csángóföldre az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általá­nos Iskola és Kollégium kisbusza. Mondani sem kell, hogy a hat tagú küldöttséget - négy pedagógust és két 11. osztályos diákot - nagy nagy örömmel várták mindenütt, az ajándékokért cserébe pedig az ottani gyerekek énekekkel, versekkel kedveskedtek. Az aszódi evangélikus gimnázium a Gyakorló Gim­náziumok Szövetségével közösen évek óta szervez adománygyűjtést a csángó magyarok támogatá­sára. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének közreműködésével idén 9 segítségre szoruló tele­pülést választottak ki, melyek közül három faluba - Lábnyikra, Magyarfaluba és Kóstelekre - az aszó­di középiskola vitte a csomagokat.­­ Vasárnap indultunk, hogy hétköznap érjük oda, és tudjunk találkozni az ottani gyerekekkel. Oda és visszafelé is Csíkszeredán szálltunk meg, így egy nap alatt kellett mindhárom településre eljutnunk, ami az ottani út-és hóviszonyok miatt korántsem volt egyszerű - avatott be az utazás részleteibe Veizer Valéria igazgató. - Lábnyikra mentünk először, ez van a legmesszebb, és talán a három település közül ez a legszegényebb. Azt látni, hogy az egyfajta közösségi, kulturális köz­pontként működő „Magyar Házak" alapvetően jó állapotban vannak, így a lábnyiki is, de éppen emiatt nagy a kontraszt ezek és a falvak családi házai között. A gyerekek az iskola után ide jön­nek, itt töltik a délutánt. A pedagógusok igyekez­nek számukra programot kínálni. Ne gondolja azt senki, hogy számítógépeznek, tableteznek, mert ilyen itt nincs. A tanító meséket olvas, a gyerekek színeznek, közösen énekelnek, beszélgetnek. Az említett falvakban nemhogy szennyvíz csa­torna, de vezetékes víz sincs, az itt lakók a közös­ségi gémeskutakat használják. Az utakon haladva is azt érezhetjük, hogy néhány évtizedet vissza­léptünk az időben: a magyarok lakta települések hófedte hegyi útjait egyáltalán nem túrják, sózzák. Az itt lakók megszokottnak tekintik, ha egy elakadt járművet lapáttal kell kiásni a hóból, vagy ha kell, közös összefogással tolják meg az autókat a jeges emelkedőkön. De nemcsak egy autónak nehéz néha kijutni innen, hanem az egyénnek is. A szülők nehezen engedik el a gyerekeiket. Pedig, ha azok tovább szeretnének tanulni úgy, hogy a magyarsá­gukat is megőrizzék, szinte csak egy lehetőségük van: Csíkszereda, az ottani magyar középiskolák, és a csángó kollégium, ahol nem csak szállást és ét­kezést kapnak, hanem igyekeznek őket a tanulás­ban is felzárkóztatni. Mégis kevesen döntenek úgy, hogy elmennek a falujukból továbbtanulni. A látogatás során nagyon sok szép és meg­ható pillanatot éltem meg - mesélte az igaz­gatónő. Magyarfaluban volt egy autista kisfiú, akinek - miközben ment a nekünk szánt kedves kis műsor - időnként rohama volt, és elkezdett kiabálni. Ám a többiek nem közö­sítették ki, nem csitítgatták, hanem ilyenkor egyvalaki mindig átölelte, amitől ő rendre le­nyugodott. Jó volt látni, hogy őt is a közösség tagjaként kezelik. Az igazgató szerint a három nap igazi csapa­tépítő tréningnek bizonyult, és nemcsak azért, mert pedgógusnak és diáknak egyaránt tolni kellett az elakadt mikrobuszt. Mint mondta, ab­ban is sokat segített, hogy megtanuljuk becsül­ni a saját sorsunkat és magyarságunkat.

Next