Balassagyarmat - Ipoly, 1989. július-szeptember (1. évfolyam, 4-5. szám)

1989-07-24 / 4. szám

Még egyszer a munkásőrség épületéről Magánépíttető esetében ilyenkor szabálysér­tési eljárást is indítanak. Kérdésünk: a Városi Tanács kinek a nyo­mására és miért nem hajtotta be az építés­­rendészeti bírságot? A be nem folyt bírság­gal a Város lakosságát rövidítették meg. Javasoljuk, hogy az Ügyészség ennek az építési engedélynek az ügyét vizsgálja ki. Kérjék fel az Igazságügyi Szakértői Intéze­tet az épület valós készültségi állapotának megállapítására, mert az építkezés leállítá­sakor az elvégzett munkákat 900.000 Ft értékben igazolták, de van olyan vélemény Az ellenzék nem ellenség Ezt ma még sok embernek hiába mond­juk. Az ellenzéknek nem az a célja, hogy pártatlanul kritizáljon, a hatalmat kívánja ellenőrizni. Jelenleg erre nincs lehetőség, mert a hatalmi döntéshozói mechanizmusok távol tartják az ellenzéket maguktól. Ma még nem tudjuk ki nyeri a választá­sokat. Ha az ellenzék kerül a hatalomra, akkor a hatalom mostani letéteményesei alkotják az új ellenzéket. Ha a mostani hatalom­gyakorlók ellen­zékbe kerülnek, ugyancsak kritizálni fognak! Ez a demokrácia „átka". A valódi nyilvánosságot mindkét(!) oldal­nak szokni és tanulni kell. Személyeskedés és - a közfunkciót, közszereplést vállalók részéről - sértődés nélkül. A kritika nem a személynek, hanem az általa képviselt szervezetnek szól! Újabb információhoz jutottunk a Mun­kásőrség balassagyarmati épülete bővítésé­vel kapcsolatban. Az objektum bővítését építési engedély nélkül kezdték el annak idején. Azonban az átalakítások olyan mértéket öltöttek,hogy a Városi Tanács kénytelen volt észrevenni: leállították az engedély nélküli építkezést. Az építkezés folytatására az engedélyt kiadó építési főelőadó - egyben igazságügyi szakértői!) - azonban elfelejtette kiszabni a lakossággal szemben keményen és könyörte­lenül alkalmazott építésrendészeti bírságot. A lakóhely és környezet szépítése min­den kulturált embernek természetes igénye. Az emberek igénye azonban nem egyforma, mint ahogy az emberek sem egyformák. A magánkertek, közterek szépítése ezerféle módon oldható meg, különféle parkosítási formák, elemek, növények alkalmazásával. Az emberek ízlése és érdeklődése azonban jó irányba befolyásolható, ha rávilágítunk az értékes, jó megoldásokra. A mai siető, elfoglalt ember gyakran nem találja meg, vagy nem ismeri fel a szépet, értékeset - ezért szükségesnek tartjuk, hogy felhívjuk erre a figyelmet. Ezzel az írással most új területre kala­uzoljuk az Olvasót. Az olvasót, a kert­barátot, hogy Balassagyarmat és a pa­lóc-táj rejtett szépségeihez is közelebb ke­rüljön. Szakmai szempontból is tájékozta­tást kívánunk nyújtani a növényismeretben, azok csoportosításában, elhelyezésében. Bí­zunk benne, hogy a növényismeret birtoká­ban és parkosítási, parképítési ismeretekkel gazdagodva mind többen fogják kertjeikben hasznosítani tapasztalataikat. A városunk­ban található növényritkaságok, értékes fa, cserje és évelőfajok megismerésével meg­szépül előttünk sok köztér és élőkert, s ha a szépség igényével alakítja ki egyre több ember a saját otthonát, környezetét, job­ban láthatóvá válnak a „mi értékeink". KÖZTÁRSASÁG TÉR... A városban, a téren elhelyezett szobor­ról szinte mindenki Madách térnek nevezi e városközpontban lévő, mégis oly csendes, kellemes kis pihenőhelyet. Nógrád megye és hazánk nagy fiának művészi bronzszobrát - Sidló Ferenc alkotása - tizenvalahány éve márvány lapokkal alapozták körül. Ugyanak­kor szép térburkolat készült a szobor előtt, amelyből két meglehetősen szép tiszafa (Taxus baccata) emelkedik ki, szinte átme­netet képez örökzöldjével a kőlap és a bronz között. A főút élénk gyalogosforgalma ellenére a legnyugodtabb pihenőhelyet találja az ár­nyas fák alatt a járókelő. Három termetes A mi értékeink lombhullató fa uralja a térség közepét, mindegyik fajának remek példánya. A tere­bélyes japánakác (Sophora japonica) sárga virágözöne nyáron ontja a mézet, óriási termésmennyisége pedig kedvenc csemegéje az éhes téli madárseregnek. A 100-120 cm vastag törzsátmérőjű fehérnyár (Populus alba) leveleit a legkisebb szellő is megvil­logtatja. Az ívesen lehajló terebélyes cse­resznyeszilva (Prunus myrobalana) lombsátra diszkréten takarja az útmenti padot, ter­mése pedig még éretten is oly savanyú, hogy azonnal ráeszmél a fogyasztó, hogy nem a szájnak, hanem a szemnek termett. A teret az épületek oldaláról különböző cserjecsoportok szegélyezik. A napsütéses oldalon, a nagy virágágy mögött magányo­san áll egy szomorú eperfa (Morus alba pendula). A városi kertészet szakemberei előnyösen változtatták meg a park egész jellegét. A több tarka kis virágágy helyett egy nagy virágágyat alakítottak ki. Ebben tavasszal tulipán, nyáron és ősszel többnyi­re „Aranyálom" nevű kánnafajta fogja meg a tekintetet. Az előtérben és kétoldalt ma már örök­zöldek dominálnak. Fiatal koruk miatt még nem lenyűgözőek, de a legszebb fajokat válogatták össze. A súlyos lánckerítés mel­lett megmaradt a gömbölyű puszpángsor (Buxus sempervirens). A törvényszék felől szép, karcsú gúla alakú álciprus (Chama­­ecyparis lawsoniana) és tujafajok törik meg a gyep síkját. Ezek árnyékában, a téli napsütéstől védve három magyalbokor (Ilex aquifolium) húzódik meg. Egyelőre csak a babérnál is keményebb, de szúrós, fényes levelükkel díszítenek - a termőkort elérve azonban tartós, ragyogó piros bogyóözönnel ejtik bámulatba a természetkedvelőket. A volt megyeháza oldalán a gyepből enyhén emelkedik ki egy elterülő kínai bo­róka (Juniperus chinensis) s hozzá közel egy aranylevelű fagyalbokor (Ligustrum ova­­lifolium Aureum), melynek sárga-tarka --------------------------'2-------------------------­is, hogy ennek négy-ötszöröse volt az ak­kor már elvégzett munkák értéke, így a kiszabható építésrendészeti bírság összege háromszázezer és másfélmillió forint közé esik. Mivel a Tanács lemondott erről az összegről kezdeményezzük, hogy a bírság teljes összegét utalják, át a Kórház előző lapszámunkban közölt számlájára eszközigé­nyük támogatására. Ezt a kezdeményezést a Magyar Demok­rata Fórum balassagyarmati szervezete is támogatja, lombja nyáron már messziről világít. Mind­két díszcserje jó kontrasztot ad a mögötte pompázó ezüstfenyő csoportnak (Picea pun­­gens Argentea). A térség közepén, félárnyékos takarás­ban „kincset" rejtett el a kertész az utókor számára. Gondosan körülültette szúrós tö­vissel (Pyracantha coccinea), mely narancs­piros bogyótengerével magára vonja a fi­gyelmet, ugyanakkor kegyetlen szúrásával távoltartja az óvatlan közeledőt. A szép és igen hasznos „védősávon" belül egy szerény, fiatal korban fagyérzékeny örökzöld fácska húzódik meg. Most még érthetetlennek tűnik, miért féltik annyira, de hosszútávon megtérül a fáradozás. Ilyen fa nincs több Balassagyarmaton, de az egész országban is csak néhány van belőle. Várhatóan 100 év múlva 30-40 méteres példány lesz, utódaink csodálattal tekintenek majd a gigászi örök­zöldre - melynek neve mammutfenyő (Sequoiadendron giganteum). Nem véletlenül ültették ide, Madách méltó hátteréül szánva, embere is úgy néz fel, akire a mai kor mint ükunokáink néznek majd az „égigérő" mammutfenyőre. Láng Mihály MEGJEGYZÉSÜNK___ A palóc kertbarátkor elnökének, Láng Mihálynak hangulatos leírása a Köztársaság térről­­ tizenhárom évvel ezelőtt született. Néhány részletétől eltekintve - erre lentebb kitérünk - időtállóságát a ma embere saját szemével láthatja. Az akkor fiatal fák, cserjék mára fajuk szép példányaivá nőt­tek. A „kincs" azonban ma már nem talál­ható, talán nem érezte jól magát a mi szélsőséges éghajlatunkon? Az Aranyálom bánnaszőnyeget nőszirom csoportok váltot­ták fel. A tér összképét, hangulatát nem rontják, a látvány ma is, sőt ma még in­kább megkapó. Kedves Olvasó! Gyönyörködni álljon meg egy pillanatra, pihenjen meg a fák lombja

Next