Balassagyarmat - Ipoly, 1992. július-december (4. évfolyam, 26-50. szám)
1992-07-03 / 26. szám
Ipoly 1992. július 3. Temetkezés ürügyén Sündisznó-taktika ? avagy: visszaáll az eredeti modell... A vállalkozások megjelenésével egy időben jelentkeztek a közvélemény észrevételei, kifogásai. Az első időben „ csupán ” a miből? kérdés foglalkoztatta a többséget. Sokan nem értették, s azóta sem, hogy egyeseknek miként sikerült elővarázsolni azt a néhány milliós induló tőkét?... A kételyek megfogalmazói nem kímélik a szerényebb vagyonnal induló vállalkozókat sem, • így a temetkezésre szakadottakat sem. A téma jelentőségét bizonyítja, hogy nem oly rég, a salgótarjáni megyei kórház 9. emeleti tanácskozó termében megbeszélésre került sor. Mint az a meghívóból kiderült: „A találkozót azért szerveztük, mert a közelmúltban több megyei média foglalkozott a kórház és a temetkezési ügynökségek kapcsolatával, az ezzel összefüggő etikai, esztétikai és pszichés kérdésekkel. Mivel az előzőekkel kapcsolatos vélemények publikálását megelőzően nem hallgattatott meg a másik fél is, úgy gondoltuk, hogy összehívunk egy olyan fórumot, ahol a tisztánlátás kérdésében minden érintett kölcsönösen és élőszóban tájékozódhat, kérdezhet és véleményt mondhat. /.../ Dr. Bujalka Rezső, dr. Schablik Béla gazdasági igazgató a pathológiai osztály osztályvezető főorvosa” OOO Az invitálás alapján úgy tűnt, tiszta víz kerül a pohárba. Vagyis, az érintettek, a kórházak és a temetkezési vállalkozók meggyőzik a sajtó munkatársait - rajtuk keresztül az olvasókat -, hogy egészében jó úton járnak. Ezzel szemben, dr.Schablik Béla „vitaindító” kiselőadása után egy kollégánk „került terítékre”. Helyesebben szólva az általa írt és egyik megyei laptársunkban megjelent glosszájáról. Melynek lényege, hogy jó vagy rossz helyen vannak a temetkezési vállalkozók reklámtáblái a Madzsar József Megyei Kórházban? /A cikkíró szerint rossz helyen./ S máris a témánál vagyunk. - Nem a meghívóban jelzettnél! De történtek ennél érdekesebb dolgok is a két és fél órás találkozón. Szóval arról folyt a disputa, hogy kit zavar és kit nem a megyei kórház földszintjén, az előtérben, a pathológia osztály bejáratánál elhelyezett reklámfeliratok - temetkezés ügyben? A temetkezési vállalkozók állították, kedvező a fogadtatás. Ügyfeleiktől így értesültek. A megyei kórház másodorvosi értekezletén is foglalkoztak már a problémával. S a résztvevők jelezték is, hogy „ebből botrány lesz!”, a táblák elhelyezése rossz! Csupán egyetlen lépés megtételéről lenne szó! Azaz a táblákat, mind az ötöt, a csapó ajtó után kellene elhelyezni. Így, azok, akik haláleset miatt rákényszerülnek e szolgáltatás igénybevételére amúgy is észre vennék a hirdetményeket. S így nem kellene azokat akkor is szemügyre venni, ha valaki épp szülés miatt vagy csupán látogatóként közlekedik a földszinti előtérbe, s kénytelen szemügyre venni, hogy milyen temetkezési vállalkozók állnak szolgálatára... Az öt tábla 25.000 /azaz huszonöt/ezer forint bevételt jelent az intézménynek. De itt, elsősorban nem a bevétel nagysága a lényeges! Hanem a pszichés hatás. Ennek megítélése is csak szubjektív lehet, ám aligha dominálhatnak ez esetben az üzleti szempontok. így értékelhette a problémát dr. Reichardt Jenő orvosigazgató is, mivel úgy döntött: a táblákat áthelyezik!Kár, hogy ez, mármint az, hogy a kórház vezetője lezárta az ügyet, csupán a beszélgetés harmadik órájában derült ki. A jelenlévők meg mit sem tudva vitatkoztak..., a semmiről. Néhány orvos jelenlétében, akik épp gyógyíthattak volna..., de nekik is részt kellett venni egy látszattalálkozón. Amit dr.Schablik Béla gazdasági igazgató a végén a következőképpen összegzett, avagy a tanulságot mondta el? - Menjünk végig ezen a folyamaton. Gyakorlatilag ugye megjelenik a cikk. /A már említett kolléga, laptársunkban publikált kritikája - a szerk./ Van ez a reflexió. Betesszük a táblákat. Most..., egy pillanat! - A közvéleménynek az a része, tulajdonképpen ezzel - elnézést a kifejezésért! -, vérszemet kap. Legközelebb azt fogja megtámadni, hogy miért van büfé a rendelőben...? Miért árulnak - mit tudom én? - babakelengyét az üvegportán? És így tovább. Mindenütt megrettenünk, mindenütt visszalépünk. Tehát elindul a sündisznó-taktika a részünkről. Amit én eddig büszkén mondtam és hirdettem, hogy sikerült egy sor olyan intézkedést hozni, egy sor olyan konkrét ténnyel előállni, amivel meg tudtuk többszörözni a kórház saját bevételeit. Mondjuk, egy ilyen vérszemet kapott, öncsonkító közvélemény alapján szépen visszaáll és az eredeti modellre megyünk vissza, amit most mindenki büszkén támad: ugye, hogy megcsináltuk a rendszerváltást, megcsináltuk ezt. És nem fogadja be senki az új szemléletet. Utána az jön, hogy ezekkel a kiegészítő millióinkkal, amire - hangsúlyozom, ötvenszer aláhúzom - a kórháznak borzasztó nagy szüksége van. Nem fogunk rendelkezni ezekkel a kiegészítő millióinkkal. Utána meg az jön, Ha ne adj Isten az első működési zavarok bekövetkeznek, hogy éppen a jelenlévők hozzátartozói nem tudják megkapni az injekciót, az infúziót, nem kaphatnak tiszta lepedőt... és így tovább. Már elnézést! Akkor az jön: micsoda gazdasági igazgató? Meg: micsoda intézetvezetés, aki ide juttatja a kórházat? Hát kérem szépen!... A formális logika szabályai szerint ez így működik. Hogy elindul innen, és utána mi leszünk ismételten odaállítva..., hogy gyerekek! Hát ne vicceljetek má!?! Ti semmit nem tudtok csinálni, mert az intézet, az olyan amilyen. De hogyha megpróbálunk picikét tenni, mozogni. A közvélemény lát dolgokat. Egyébként a múltkor egy beszélgetésünkkor téma volt, hogy a Toyotáinkba, ugye, miért nem kötöttek még /eddig/ bele?... - Ó, szóval azért mondom, hogy... én nem tudom. Egyszerűen, hát mint egy csattanóként ezt szerettem volna mondani. Ez nem az a csattanó, amire mi gondoltunk . /gáspár/