Balassagyarmat - Ipoly Hírnök, 2000. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1999-12-17 / 1. szám

2 HÍREK OVIDEN SZÉCSÉNY Nógrád megye mező­­gazdasága a harmadik évezred küszöbén címmel nyílt előadásso­rozat, amelynek immár második programnapját tartották a minap a művelődési és művészetoktatási központban. A tanácskozáson szó esett az európai uniós csatlako­zásról, az állattenyésztés legújabb módszereiről, valamint az agrár­környezetvédelem fontosságáról. PÁSZTÓ-BALASSAGYARMAT A 2000. év első napján két újszülött látta meg a napvilágot Nógrád me­gyében. Először egy pásztói kis­lány született reggel fél nyolckor 2900 grammal a salgótarjáni kór­házban, aki a Petra Csenge nevet kapta. Aznap este pedig a gyarma­ti kórházban megszületett Kolbá­­nyi Zsolt, 3250 grammal. A két apróság és a mamák jó egészség­nek örvendnek, a család már na­gyon várja haza őket. BALASSAGYARMAT A Magyar Szerencsejáték Szövetség a rossz időjárásra való tekintettel elhatá­rozta, hogy hóláncot biztosít az Országos Mentőszolgálatnak, mi­vel a havas utakon sok esetben nem tudtak időben eljutni a bete­gekhez és sérültekhez. Nógrád megyében először a gyarmati mentősök kapták meg a hóláncot, amit az óév utolsó előtti napján ad­tak át ünnepélyesen a szövetség vezetői. BALASSAGYARMAT Január 3-án újra kinyitott a Dr. Kenessey Albert Kórház fertőző osztálya. Mint is­meretes, fél évvel ezelőtt azért kel­lett a megye egyetlen fertőző osz­tályát bezárni, mert nem akadt szakképzett orvos, aki vállalta vol­na a rendszeres ügyeletet. Ám vé­gül dr. Nagy Róbert, a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei kórház fer­tőző osztályának vezető főorvosa elfogadta a felkínált állást, így a húszágyas osztályt újra beüzemel­ték, ráadásul beindult a járóbeteg­rendelés is, amelyet a korábbiak­hoz hasonlóan hétfőtől csütörtökig reggel nyolctól délelőtt tizenegy óráig kereshetnek fel a betegek. Reméljük a (Az 1. oldal folytatása) Ők csak adóznak. Az előző rend­szer ezer évre rendezkedett be és vezetői álmaikban sem gondolták, hogy „egyszer véget érnek majd a szép napok", ahogy Máté Péter énekli. A megszaporodott, aztán sok esetben osztódott pártok a mai na­pig nem tudták levetkőzni az „átkos” nyomait. Jól meg lett az csinálva, hogy a talpra álló szociáldemokrata pártot már csírájában megölték és a valahai MSZMP utódszervezete sa­játította ki a szociáldemokrácia ne­mes gondolatait. Most már végérvé­nyesen az MSZP fiataljaira vár a bal­oldal hiteles képviselete. A vidék re­ménységét, a Kisgazdapártot a mai napig gyilkolják, alulról, felülről, be­lülről, az agrár­értelmiség jó részét távol tartva ezzel a párttól. A gondo­latok kuszaságát jelzi, hogy a mások megértését, a toleranciát jelképező kereszténydemokraták is megha­­sonlottak önmagukkal és a tanácsta­lanságban maradt híveket már a legjobbakat szinte minden pártban jelentkező vallásos szárnyak csalogatják. A nagy politizálásban végül apolitiku­­sak leszünk és azt mondjuk, hogy már csak az anyánknak hiszünk, mert ő biztos jót akar nekünk. De hát egy szavunk sem lehet a Mindenha­tóra sem, mert még élteti a magyar­ságot, sőt újabb reményeket táplál a Kárpát medencét ezer éve elfoglaló népbe. A hírek új európaiságunkról szól­nak, amelyet talán a balassagyarma­tiak is élvezhetnek majd egykoron. Erről szólt a városháza erkélyéről szilveszteri köszöntőjében Juhász Péter polgármester a mínusz tíz fo­kos hideg ellenére összesereglett polgárok, a hagyománnyá vált szil­veszteri futás résztvevői, Sztancsik Józsi és társai előtt. A város átmulatta az ezredfordu­lót, nem törődve egyelőre az akármi­lyen jövővel, amely olyan homályba veszően áll előttünk, mint a téli éj­szaka ködébe felejtődött szilveszteri tűzijáték. Bürokrácia gyarmati módra Ez a csúfság a nyáron esett meg vá­rosunkban mintegy igazolás­képpen, le­het, hogy Gyarmat a legbátrabb város, de ami a közigazgatást jelenti, nem a legokosabb. Belgiumba szakadt hazánk­fia a nyá­ron hazalátogatott, egyszóval otthagyta Európát. Tudni kell a történethez, hogy Belgiumban kötelező a választásokon való részvétel. Ez egy ilyen ország. Aki indokolatlanul nem vesz rajta részt, ke­mény belga frankkal büntetik. Persze, ha igazolni tudja, hogy teszem azt külföldön tartózkodik, eltekintenek a büntetéstől. Hazánk fia édesapjával ott toporgott a gyarmati rendőrségen, és magyarázta, hogy neki egy igazolásra lenne szüksé­ge, azt is elmondta, miért. Vakarta a szerv a szervét, mit akar ez a belga, mi­lyen igazolást? Tőle. No, őt aztán nem vi­szik jégre holmi belga huncutságokkal. Megvan a maradék esze. Úgy elhajtja a belgát, hogy az illető a végén már annak is örül, ha ép bőrrel megúszta. Ott álltak, igazolás nélkül. Végül úgy döntöttek, szerencsét próbálnak a pol­gármesteri hivatalban. Meg is álltak akta­tologató Etelka íróasztala előtt, és ma­gyarázták, milyen igazolásra lenne szük­ségük. A hölgy nagy szemeket meresz­tett, majd többször értelmesen megszó­lalt. Azt mondta: ö... ö... ö... Néhányan belekapcsolódtak a kusza kérés kivizs­gálásába, miközben a kollektív bölcses­ség arra az elhatározásra jutott, hogy a kérés már csak azért is lehetetlen, mert nincs hozzá nyomtatvány. A kör bezárult. Csakhogy a belga édesapját nem olyan fából faragták, hogy csak úgy le le­hessen rázni. Irány a polgármester. Ám a polgármester úr házon kívül volt. Helyet­tese szintén. Miként a jegyző is. Patthely­zet a hivatalban. Végül hősünk a homlokára csapott. Ő úgy emlékszik, hogy Szügynek is van polgármestere, akit a közakaraton kívül az emberi értelem is a székbe ültetett. Felhívta telefonon a község első embe­rét, aki nagy meglepetésre munkaidőben a hivatalban tartózkodott. De ez még semmi. A polgármester nem egészen harminc másodperc alatt megértette a kérést. Irány Szügy. Ott elkészült az igazo­lás, nem flamand és nem vallon nyelven, csak úgy magyarul. Aztán a polgármes­ter leült a belgával egy kicsit beszélgetni, és azután érdeklődött, hogy Szügy köz­ség milyen kapcsolatot tudna kiépíteni a belga királysággal. Ugye van egy kis különbség?! - soós - IPOLY HÍRNÖK 2000. január 7.

Next