Balassagyarmat - Ipoly Hírnök, 2000. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1999-12-17 / 1. szám
2 HÍREK OVIDEN SZÉCSÉNY Nógrád megye mezőgazdasága a harmadik évezred küszöbén címmel nyílt előadássorozat, amelynek immár második programnapját tartották a minap a művelődési és művészetoktatási központban. A tanácskozáson szó esett az európai uniós csatlakozásról, az állattenyésztés legújabb módszereiről, valamint az agrárkörnyezetvédelem fontosságáról. PÁSZTÓ-BALASSAGYARMAT A 2000. év első napján két újszülött látta meg a napvilágot Nógrád megyében. Először egy pásztói kislány született reggel fél nyolckor 2900 grammal a salgótarjáni kórházban, aki a Petra Csenge nevet kapta. Aznap este pedig a gyarmati kórházban megszületett Kolbányi Zsolt, 3250 grammal. A két apróság és a mamák jó egészségnek örvendnek, a család már nagyon várja haza őket. BALASSAGYARMAT A Magyar Szerencsejáték Szövetség a rossz időjárásra való tekintettel elhatározta, hogy hóláncot biztosít az Országos Mentőszolgálatnak, mivel a havas utakon sok esetben nem tudtak időben eljutni a betegekhez és sérültekhez. Nógrád megyében először a gyarmati mentősök kapták meg a hóláncot, amit az óév utolsó előtti napján adtak át ünnepélyesen a szövetség vezetői. BALASSAGYARMAT Január 3-án újra kinyitott a Dr. Kenessey Albert Kórház fertőző osztálya. Mint ismeretes, fél évvel ezelőtt azért kellett a megye egyetlen fertőző osztályát bezárni, mert nem akadt szakképzett orvos, aki vállalta volna a rendszeres ügyeletet. Ám végül dr. Nagy Róbert, a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei kórház fertőző osztályának vezető főorvosa elfogadta a felkínált állást, így a húszágyas osztályt újra beüzemelték, ráadásul beindult a járóbetegrendelés is, amelyet a korábbiakhoz hasonlóan hétfőtől csütörtökig reggel nyolctól délelőtt tizenegy óráig kereshetnek fel a betegek. Reméljük a (Az 1. oldal folytatása) Ők csak adóznak. Az előző rendszer ezer évre rendezkedett be és vezetői álmaikban sem gondolták, hogy „egyszer véget érnek majd a szép napok", ahogy Máté Péter énekli. A megszaporodott, aztán sok esetben osztódott pártok a mai napig nem tudták levetkőzni az „átkos” nyomait. Jól meg lett az csinálva, hogy a talpra álló szociáldemokrata pártot már csírájában megölték és a valahai MSZMP utódszervezete sajátította ki a szociáldemokrácia nemes gondolatait. Most már végérvényesen az MSZP fiataljaira vár a baloldal hiteles képviselete. A vidék reménységét, a Kisgazdapártot a mai napig gyilkolják, alulról, felülről, belülről, az agrárértelmiség jó részét távol tartva ezzel a párttól. A gondolatok kuszaságát jelzi, hogy a mások megértését, a toleranciát jelképező kereszténydemokraták is meghasonlottak önmagukkal és a tanácstalanságban maradt híveket már a legjobbakat szinte minden pártban jelentkező vallásos szárnyak csalogatják. A nagy politizálásban végül apolitikusak leszünk és azt mondjuk, hogy már csak az anyánknak hiszünk, mert ő biztos jót akar nekünk. De hát egy szavunk sem lehet a Mindenhatóra sem, mert még élteti a magyarságot, sőt újabb reményeket táplál a Kárpát medencét ezer éve elfoglaló népbe. A hírek új európaiságunkról szólnak, amelyet talán a balassagyarmatiak is élvezhetnek majd egykoron. Erről szólt a városháza erkélyéről szilveszteri köszöntőjében Juhász Péter polgármester a mínusz tíz fokos hideg ellenére összesereglett polgárok, a hagyománnyá vált szilveszteri futás résztvevői, Sztancsik Józsi és társai előtt. A város átmulatta az ezredfordulót, nem törődve egyelőre az akármilyen jövővel, amely olyan homályba veszően áll előttünk, mint a téli éjszaka ködébe felejtődött szilveszteri tűzijáték. Bürokrácia gyarmati módra Ez a csúfság a nyáron esett meg városunkban mintegy igazolásképpen, lehet, hogy Gyarmat a legbátrabb város, de ami a közigazgatást jelenti, nem a legokosabb. Belgiumba szakadt hazánkfia a nyáron hazalátogatott, egyszóval otthagyta Európát. Tudni kell a történethez, hogy Belgiumban kötelező a választásokon való részvétel. Ez egy ilyen ország. Aki indokolatlanul nem vesz rajta részt, kemény belga frankkal büntetik. Persze, ha igazolni tudja, hogy teszem azt külföldön tartózkodik, eltekintenek a büntetéstől. Hazánk fia édesapjával ott toporgott a gyarmati rendőrségen, és magyarázta, hogy neki egy igazolásra lenne szüksége, azt is elmondta, miért. Vakarta a szerv a szervét, mit akar ez a belga, milyen igazolást? Tőle. No, őt aztán nem viszik jégre holmi belga huncutságokkal. Megvan a maradék esze. Úgy elhajtja a belgát, hogy az illető a végén már annak is örül, ha ép bőrrel megúszta. Ott álltak, igazolás nélkül. Végül úgy döntöttek, szerencsét próbálnak a polgármesteri hivatalban. Meg is álltak aktatologató Etelka íróasztala előtt, és magyarázták, milyen igazolásra lenne szükségük. A hölgy nagy szemeket meresztett, majd többször értelmesen megszólalt. Azt mondta: ö... ö... ö... Néhányan belekapcsolódtak a kusza kérés kivizsgálásába, miközben a kollektív bölcsesség arra az elhatározásra jutott, hogy a kérés már csak azért is lehetetlen, mert nincs hozzá nyomtatvány. A kör bezárult. Csakhogy a belga édesapját nem olyan fából faragták, hogy csak úgy le lehessen rázni. Irány a polgármester. Ám a polgármester úr házon kívül volt. Helyettese szintén. Miként a jegyző is. Patthelyzet a hivatalban. Végül hősünk a homlokára csapott. Ő úgy emlékszik, hogy Szügynek is van polgármestere, akit a közakaraton kívül az emberi értelem is a székbe ültetett. Felhívta telefonon a község első emberét, aki nagy meglepetésre munkaidőben a hivatalban tartózkodott. De ez még semmi. A polgármester nem egészen harminc másodperc alatt megértette a kérést. Irány Szügy. Ott elkészült az igazolás, nem flamand és nem vallon nyelven, csak úgy magyarul. Aztán a polgármester leült a belgával egy kicsit beszélgetni, és azután érdeklődött, hogy Szügy község milyen kapcsolatot tudna kiépíteni a belga királysággal. Ugye van egy kis különbség?! - soós - IPOLY HÍRNÖK 2000. január 7.