Balassagyarmat - Gyarmati Hírek, 2007 (4. évfolyam, 1-7. szám)
2007-04-06 / 1. szám
2. Közélet vy A Patvarci utcában élők felháborodva látják, hogy a régi játszótér gyakorlatilag szemétteleppé vált az elmúlt két évben. A környékbeliek tavaly hiába juttatták el az elszemetesedett játszóterük fotóit a Polgármesteri Hivatalhoz, nem történt változás. Aki az ütött-kopott kapun keresztül bejut a főleg szerves hulladékkal telehordott területre, el sem tudja képzelni, hogy itt nem is oly régen még gyerekek hada játszott és még az idősebb korosztály is itt rúgta a bőrt, ha volt ideje rá. A játszótér közvetlen szomszédságában lakik Táborszki László, szerinte amióta ezt a területet ideiglenes hulladéklerakónak használja a város, akadnak olyan felelőtlenek, akik a saját szemetüket is ide hordják suttyomban, a környékbeliek bánatára. - Itt egy sokak által használt régi játszótér volt - mutat körbe Táborszki úr és azt meséli, hogy a környékbeli fiatalok mellett még az óvodások és az iskolások is ide jártak a jó időben egy kis játékos mozgásra. Focikaput építettek, gondozták a játszóteret, amely igazi közösségi tér volt. Most egér és patkány tanya a környékbeliek bánatára. Mikor lesz itt újra játszótér, mikor viszik el az ide hordott hulladékot? - kérdezik az utcabeliek. Moór Mátyás főépítész azt ígéri, hogy a tavasz végére elhordják a játszótéren összehalmozódott hulladékot. De, hogy mi lesz például az Ipoly-híd szomszédságában kiépült kamion parkolóban összegyűlt szeméttel, arra még nincs határozott válasz. Itt nincs szemétgyűjtő és illemhely sem. Erre Horváth Árpád autószerelő mester hívta fel a figyelmet, aki nem volt rest és egy vasvillával, valamint egy Palócország Fővárosáért feliratú sárga műanyag zsákkal felszerelkezve mutatta és takarította az elszemetesedett területet. Még a vak is láthatja, hogy az Európai Uniós pályázati pénzből a várost elkerülő út részeként megépült kamionparkolónak úgy tűnik nincs gazdája, mert ellepi a szemét és a gaz. Lomtalanítás Idén április 13-15. és a 20 22-e közötti napokon lesz lomtalanítás a városban. A helyszínekről lapzártánkkor folyik az egyeztetés. Múlt évben a tiltások ellenére rekordmennyiségű építési törmeléket is kivittek a lakók, de bírságot nem szabtak ki ezért. 2007-ben 8 millió forint jut az akcióra, feleannyi, mint tavaly. Aki itt megfordul, mivel nem talál egy árva kukát sem, itt hagyja a szemetét. A nagy gonddal megépített terminál környéke szemet szúró. A terület árkában minden jel szerint a városból ide hordott hulladékkal teli műanyag zsákok hevernek, bizonyítva, hogy az emberi felelőtlenség határtalan. A parkosított részeket méretes száraz gaz uralja. A szépítést szolgáló facsemeték többsége elszáradt, vagy kitörve hever és pótlásra vár. A határátkelő közelsége miatt is nagy a forgalom ezen tájon, ráadásul egyre kedveltebbé válik a kamionparkoló a sportmotorosok számára, úgyhogy bőven akad nézőközönsége a gazdátlannak tűnő területnek, amely mégis csak a város része, sőt mondhatni egyik kapuja, amely csak távolról fényes. Amíg a kamionparkoló tulajdonlásának az ügyére az illetékesek nem tesznek pontot, addig is nem ártana ide egy tábori WC, egy szemetes konténer és ráférne a területre egy tavaszi nagytakarítás, ezt ígérte a Polgármesteri Hivatal. Talán még a lakosság is segítene. Szabó Endre Tavaszi takarítás Szeméttároló lett a régi játszótérből - Gazdátlan a kamionparkoló 2007. április 6. - Gyarmati Hírek Bővít a Delphi Bezárja francia gyárát a Delphi, az ottani termelést pedig balassagyarmati üzemébe hozza át. Az eddigi 450 fő mellett legalább 200 embert foglalkoztatnának. Kedvező adózási környezetben és versenyképesen tud működni Balassagyarmaton a Delphi - mondta John Holden a Delphi Thermal Global gyártási igazgatója. A világcég autóklíma-kompresszorokat gyártó helyi üzeme folyamatosan jól teljesít, elégedettek a vásárlók. John Holden szerint ugyanakkor mégsem könnyű a helyzetük, mert nehéz teljes munkaidős munkaerőt a térségbe vonzaniuk.Ahhoz, hogy technikailag felkészült emberekkel dolgozzunk, sok mindent figyelembe veszünk. Budapestről és a környékről is alkalmazunk munkaerőt, de az itteni iskolákkal is együtt dolgozunk, hogy kipróbáljuk és fejlesszük a tehetséges fiatalokat. Ezt az öngeneráló folyamatot próbáljuk alkalmazni, és szerintem sikeresek vagyunk, mind a fizetéseink, mind a haszon terén. Bezárja franciaországi gyárát a Delphi, a termelést pedig a nógrádi városba hozza; a gyárbővítés munkaerőfelvételt is jelent. Szabó Illés a gyár humánerőforrás igazgatója elmondta: ez év közepéig fokozatosan bővül a termelés, újabb gépsorokat hoznak. Tervük szerint az első félévben száz főt szeretnének felvenni, 2009-re összesen hétszázan dolgoznának a Delphinál. Házy Attila Felszámolják a bútorgyárat Május 1-jétől új munkahely után nézhetnek a dolgozók (Folytatás az 1. oldalról) A fiatalabb balassagyarmati nemzedék talán nem is tudja, hogy az Ipoly Bútorgyár valaha az úgynevezett Kék ABC térségében működött. Az üzem a jelenlegi telephelyére 1976-ban került az akkori bútoripari kormányprogram egyik szereplőjeként, amikor az országos hírnevet szerzett Agria, a BUVIV, a Tisza és más bútorgyárak is épültek.. A Rákóczi fejedelem útról átköltöztetett üzemet akkoriban Szedlák Sándor igazgatta, a főmérnök a Bukarestben végzett Csízek Ferenc volt. Az állami fejlesztés eredményeként világmárkás bútoripari gépek kerültek akkor Balassagyarmatra és nyugati szerelők tanították be a kezelésüket a dolgozóknak. Akkor ez nagy újdonság volt. Országosan is elismertté vált az exportra is termelő Ipoly Bútorgyár szakembergárdája, amelyet kiváló asztalosok fémjeleztek, mint többek között Szvetlik István, Dudás János, Kertész László, Leszenyiczki Pál, Petői Jenő művezető és még sok más kitűnő szakember. A műszakiak sorában még a régi gyárban kezdett faipari technikusként Olexa Miklós, aki diszpécserként is dolgozott, aztán az új gépek technológiai telepítését is vezette, majd végül termelési osztályvezetőként szolgálta a gyárat. Az Ipoly Bútorgyár fénykorát az 1980-as évek jelentették. Akkorra összeállt egy komoly műszaki csapat. Hamar népszerűvé vált a Bútorgyár Nógrád szekrénysora, az épülő lakótelepek lakásaiba keresettek voltak a lakószoba bútorok, amelyek sorában sikeresek voltak a kárpitozott berendezések is. A fejlesztés nagyot alkotott a Kolumbia szekrénysorral, amely sorra nyerte el a kiállítások szakmai és közönségdíjait. Ez volt a csúcs. Aztán jött az 1988-as társasági törvény, amely betette a kaput a Bútorgyárnak. Csízek Ferenc igazgató még megpróbálta menteni a lehetetlent, privatizálni a gyárat, aztán a reménytelenné vált helyzetben egy sor elismert műszaki szakember is új lehetőségek után nézett. Egy páran közülük vállalkozásba kezdtek, mint Olexa Miklós is, aki mások mellett máig küzd az életben maradásért. Csízek igazgató úr már a mennyekből sajnálkozhat, hogy a Bútorgyár birtokába jutott vállalkozó, a budapesti Csonka Attila minden erőfeszítése ellenére csak 2005-ig tudta vinni az üzemet, pedig eljutott a majd egy milliárd forintos árbevételig. A szakmabeliek azt mondják, talán nem volt jó húzása a Kolumbia szekrénysor gyártásának a megszüntetése és csak iroda, valamint szállodabútorokkal foglalkozni. De ez csak mesebeszéd, mert a piac törvényei kegyetlenek. Ráadásul Csonka úr betegsége is közrejátszott abban, hogy 2004. decemberében eladták a vállalatot. Az új pénzügyi befektető csoport akkora adósságot halmozott fel, hogy kénytelen volt 2006. június 8-án a részvények többségét, 82,45 százalékát eladni egy egri cégnek. Az események sodrásában az Ipoly Bútorgyár Zrt. reményei gyorsan szertefoszlottak. Pedig összeköttetéseik révén igyekeztek segíteni a számos dolgozót foglalkoztató cég ügyében Lombos István és Borenszki Ervin országgyűlési képviselők és eljárt az Ipoly Bútorgyár megmentése érdekében Medvácz Lajos polgármester is. Sajnos a nagy múltú üzemet minden erőfeszítés ellenére sem sikerült életben tartani. A kiskaput az tette be, hogy 2006 januárjában eladták a gyár ingatlanát és jelzálog került a gépekre. 2006. december 11-én felszámolási eljárás megindítására nyújtottak be kérelmet. Ezt követte a 2007. január 29-én jogerőre emelkedett bírósági végzés a felszámolás megindítására. A felszámoló rendelkezik a kintlévőségekről, a gépekről. Figura Gáborné cégvezető és Képe János vezérigazgató lehetőségeik szerint próbálták menteni a helyzetet, amelytől jobb időket remél az időközben megalakult Dolgozók Bizottmánya. Ebben Figuráné mellett helyet kapott Novák János és Járja László asztalos is. Még a tavalyi év végéig ki tudták fizetni a dolgozókat, akik 2007 januárjától a mai napig nem kaptak fizetést. Az elmaradt munkabérek kifizetése a felszámolóra vár, amely a hiányzó összeget megrendelte a Bérgarancia Alaptól. A remény éltet, tartja a mondás, azonban még nem tudni mi lesz a sorsa az Ipoly Bútorgyárnak. Csak az látszik biztosnak, hogy a felszámoló május 1-jétől küldi el a dolgozókat. Ha ez így lesz, akkor nekik sajnos szomorú lesz a munka ünnepe. Egyedülálló divatbemutató keretében több, mint 51 népi ihletésű iparművészeti ruhát mutattak be fiatalok közreműködésével a Palóc Múzeumban március 30-án. A ruhák a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet és Tankó Judit Munkácsy-díjas divattervező keze munkáját dicsérik. Jól állnak a lányokon, talán még jobban, MINT A MAI DIVATRUHÁK. Szabó EndreNem tudni meddig marad üresen a gyár. A remény ünnepe (Folytatás az 1. oldalról) 1848 példája a nemzeti érdekek egyeztetésének - fogalmazott Balla Mihály országgyűlési képviselő százak előtt a megemlékezés Palóc Ligeti helyszínén. Széchenyi, Kossuth és Deák félre tudták tenni nézetkülönbségüket az ország érdekében, mert bíztak egymásban - fogalmazott. A képviselő szerint ma is élnek Magyarországon „márciusi ifjak”, akik tenni akarnak az ország fejlődéséért. Éppen ezért szükségünk van a márciusi ifjak lelkesedésére, az emberek hitére, szeretetére, tenni akarására. Mert ezek a nemzet legfontosabb erőforrásai a tennivalókhoz. Ezekhez az erőforrásokhoz kell nyúlnunk, ha összefogásra van szükség. Hitükben, reményükben, szeretetükben, összefogásukban megerősödött közösségekre - építve hagyományainkra - emelhetik ki a nemzetet a bajból - mondta Balla Mihály. A március 15-i ünnepség kulturális programokkal zárult Balassagyarmaton.