Békéscsaba - Tót Melanzs, 2017 (8. évfolyam, 1-23. szám)

2017-10-27 / 20. szám

Ingyenes kiadvány! 2017. október 27., 43. hét • IX. évfolyam 20. szám Békéscsaba. Alapító: Ferencz Rezső Kiadó: Tót Melanzs Kiadó • Szerkesztő: Ferencz Rezső Telefon: 20/34 41 959 • Email: totmelanzs@gmail.com Technikai szerkesztés és nyomtatás: Kopirex Digitális Nyomda KÁVÉHÁZI IDŐHUZÓ MELANZS: keverék, vegyülék, elemi szálakból font fonal; tejeskávé (az osztrákoknál). Francia és német szó is. (Lapoda Multimédia) SMAX design , printing • wrapping Megújult külsővel és tapasztalt szakembergárdánkkal a „LOGO tervezéstől a kivitelezésig", teljes körű szolgáltatást nyújtunk az ügyfeleinknek. smax.hu Tervezéstől a kivitelezésig vállaljuk: prospektusok, katalógusok, termékismertetők, könyvek, újságok, névjegyek, meghívók, címkék, ügyviteli utalványok színvonalas kivitelezését digitális ' l Xristály ^Tisztító u.. . ^ Nyitva tartás: Szalon és Üzem hétköznap:8_17' szium és uztrk szombaton: 8_12 A kristálytiszta megoldás. SZOLGÁLTATÁSOK: • mosás • vegytisztítás • szőrmetisztítás • szőnyegtisztítás • vasalás 5600 Békéscsaba, Kis-Tabán utca 2/A. Telefon: (66) 333-413, Fax: (66) 333-414 E-mail: tisztito@kristalytisztito.hu, www.kristalytisztito.hu (n NYOMDA 58 Schneider Nyomda Kft. 5700 Gyula, Károly Róbert u. 7. Tel /Fax: +36 66 / 461 410 Mobil: +36 30 /9 71S S40 schneid ernyőm da ■> tonline.hu _______________ www.schneidemyomda.hu cJ-hútixmvtfrL örtíg. Az álommegvalósító Petőfi Sándor: Arany Lacinak. Ez volt az első vers, amit közönség előtt mondott el. Fehér Tímea, a Jókai Színház színésznője, félúton volt a hetedik és nyolcadik életéve között, mikor egy iskolai szavalóversenyen kiállt a diákok és tanárok elé. Nem az ő ötlete volt, a tanító nénije vélte úgy, hogy ennek a lánynak szavalnia kell. Mindez Szegeden történt a Tarján 4. Számú Általános Iskolában. - Cseppnyi izgalom nem volt bennem, egyszerűen élveztem, hogy mindenki engem néz, hogy mindenki engem hallgat - emlékezett vissza erre az előadására. - Hétéves korom óta színésznek készültem. Egy hétéves kislányra azért még elég sok életmeghatározó élmény várt Ezek szerint egyiknek sem sikerült eltérítenie az elhatározásától? - Nem, végig ragaszkodtam gyermeki álmomhoz. Vonzottak a versek, amikor csak tehettem verseket olvastam, a tanulás helyett is. Tinédzserként versolvasással reagáltam örömeimre és bánataimra. Minden hangulatomhoz találtam verset. - Csak olvasta a verseket, vagy elő is adta őket? - Csak olvastam,de amelyik nagyon tetszett, azt meg is tanultam. Csak úgy magamnak. A Színművészeti Főiskolára nem vettek fel, Békéscsabán viszont bekerültem Gáspár Tibor osztályába az akkoriban (1994) induló színiiskolába. - És elindult a színészi pálya... - Ennél azért kicsit bonyolultabb volt. Fiatalon gyermekünk született (férje Bartus Gyula, Jászaidka színész), így pályakezdéskor eltelt négy esztendő színház nélkül. Aztán rendezőasszisztensként tértem vissza színház falai közé, de én játszani akartam, hiszen színésznek tanultam. - Hogyan került a rendező mellől a rendező szeme elé? Kértem a színház igazgatóját, Fekete Péter hogy adjon szerepet, enge hogy bizonyíthassak. - Mára bebizonyosodott, hogy élt a megkapott lehetőséggel... - Azért nem volt zökkenőmentes utána sem az élet, de tény, hogy második szerepem után rendezőasszisztensből színészi státuszba kerültem. - Jöhetett a fáklyás menet... - De nem jött. Nagyon kevés szerepet kaptam, de kiböjtöltem, és 2012-ben az Eperjes Károly rendezte Hippolyt, a lakáj darabban megkaptam Schneiderné szerepét, ahol Schneider urat Reviczky Gábor alakította. A darab után indult el igazán színészi pályám... - Ma már a Jókai Színház az Ön arcképével reklámozta legújabb bemutatóját (2017. október 24.), Csokonai Vitéz Mihály:Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című komédiát - Igen, én játszom a főszerepet, Karnyónét... - Megvalósította hát gyermeki álmát Milyen a viszonya a szerepeihez? - Hiszem, hogy a szerep, amit kiosztanak rám, valahol megvan bennem, de ezzel együtt támaszkodom a rendezőkre. Tudom azt is, hogy egy színész soha sincs készen, hiszen minden új szerep nulláról indul. A sok játék tapasztalata persze felhalmozódik, emiatt a szerepformálás is mindig tudatosabb lesz. De, hogy egy konkrét szerep hogyan áll össze, arra nincs recept, de mindig összeáll... fer- Árpád Gyógy- és Strandfürdő. Nyitva tartás: hétfő-csütörtök: 6-20, péntek, szombat: 6-21, vasárnap: 6-20. Tájékozódni: www.arpadfurdo.hu honlapon. Telefon: 66/549-800. www.autodual.hu r Kép nélküli emlék Kivettem a könyveket, amiket majd a történelem házi feladatomhoz fogok használni. A Békés Megyei Könyvtár számomra nem mindennapi látogatóként kissé hasonlít egy labirintusra. Biztos vagyok benne, ha nem kérek segítséget az éppen ügyelő, idős könyvtárostól, akkor nem végeztem volna fél óra alatt. A buszom indulásáig pedig még van bőven időm. Talán leülhetnék az élővíz csatorna fölé nyúló mólóra. Még nem csináltam ilyet... Gyulán nem igazán van lehetőségem ilyesmire a Körösön kívül. Oda sem járok ki túl sokszor. A táskámat lecsúsztatom a lábszáram mentén, s ügyelve arra, hogy a cipőm vékony talpa ne súrolja a vízfelszínt, lelógatom a lábamat, hátul megtámasztva magamat. Mellettem szökőkutakból feltörő vízcsóva gondoskodik arról, hogy a fodrozódó felszín néha megnyalja a cipőm talpát. Mégsem emelem fel. A Derkovits sor egyik oldalán, még a városi folyót el nem érve, fák magasodnak, melyeknek árnyékai ezer formás csillagot vetnek a kicsi park fűszálaira, amik még jobban összetörik a sziluetteket, sokkal jobban, mint a művész a kopjafáját a járda mellett. Mi az? Nem mintha nem láttam volna eddig, de így, hogy az embernek van ideje gondolkodni, olyan dolgokon is elidőzhet az elméje, amit eddig észre sem vett. Erőt veszek magamon, leküzdve a kényelem vonzását, és a táskámat a vállamra lendítve indulok felé. Odaérve, megállok, hogy szemügyre vegyem az egzotikus, mégis ritmust mutató faragványt, mely a 13 aradi vértanú emlékműve mellett álldogál. Két kopjafa, az egyik mereven nyúlik a magasba, a másik pedig megtörve mutat lefelé, egy ferde keresztre. Bátorkodom közvetlenül elé lépni, hogy lássam, mit véstek bele. Az épen maradiban egy dátum van: 1956. október 23. Elgondolkodtam: nemrégiben volt az '56-os forradalom hatvanadik évfordulója. A budapesti Nagy Imre Emlékház versenyt is hirdetett, melyen két osztálytársammal részt vettünk. Emlékezetes esemény volt és sokat tanultunk belőle. Talán a legfontosabb az, hogy a magyar egy igen bátor nép, aki kiáll hazájáért, a szabadságért, s nem törik meg, bármilyen nyomás nehezedik rá. Ennek eleven példája, hogy miután a szovjetek behatoltak az országba, tankokkal és gépfegyverekkel, a felkelők nem ijedtek meg: harcoltak a szabadságukért és a jogaikért. Szerencsére a jelenkor segít emlékezni nekem; nemrégiben, ahogy az iskolába igyekeztem a Zwack középiskola udvarán álló hatalmas plakáton megpillantottam a koromfekete alapon fehér írást: „Elfelejtettük volna?” Alatta pedig a magyar forradalmak híres jelképe, a lyukas magyar zászló motívuma volt látható. A város felé igyekezve, a már bezárt McDonald’s étteremmel szemben, ahol az '56-os emléktáblákat helyezték ki, hallottam, hogy két idősebb férfi beszélgetett a régi időkről. Mellettük elhaladva hallottam a következő mondatot: „az apámat elvitte a hatóság, nem is láttuk anyámmal utána”. Igazságtalanságnak érzem, hogy a kormány akkoriban egyetlen csettintésre szét tudott zilálni egy családot. De akik átélték ezt, csak azok tudják igazán, hogy mi a szenvedés. Sokszor sajnálatot érzek, valamikor pedig dühöt. Lehet, hogy ez azt jelzi, hogy együtt érzek a nemzetemmel, hogy magyar vagyok? Nem hinném azt, hogyha ma tankok jönnének felém, kiállnék magamért. Régen bátrabbak voltak az emberek. Nem törődtek bele a sorsukba. A megtört kopjafán a dátum nagyobb betűkkel van kifaragva, míg a másiknál csak karcolva a felirat: 1956. november 4. A szovjetek Debrecen felől törtek be Békéscsabára, és szállták meg a várost. Több intézményt elfoglaltak és vettek tűz alá. A Városháza és a Jókai Színház ezek egyike volt. Békéscsabán is sokan szálltak szembe a szovjet katonákkal szabadságuk és családjuk védelméért. Főleg fiatalok... Azokban az időkben, a tanárok nemcsak a tananyagot tanították, hanem azt is, hogy hogyan éljünk, és hogyan védjük meg azt, ami a miénk, amit szeretünk. Igazi hősök voltak, akik városokat, nemzeteket és szerető szíveket védtek meg. Békéscsabán is az élők sorába tartozik egy idős férfi, aki a forradalom idején a lakosság nevében a megszállók nyelvén szólalt fel, vállalva ezzel a börtönt, és fizikai fájdalmat. A Békés Megyei Forradalmi Bizottság elnökeként kockáztatta testi épségét, hogy megvédje a várost. Ezt nevezem én tiszteletbeli magyar hazafiságnak! Volt szerencsém élő előadáson is meghallgatni őt, s az emlékeit. Mesélt arról, hogy a Rózsa Ferenc Gimnáziumban a diákok kitűzték a falra Sztálin képét, és tíz forintot kértek egy köpésért, ő tanárként figyelmeztette őket, hogy ilyen méltatlanul nem lehet viselkedni, ha ennyire nem tetszik, a képét inkább dobják a kukába. Ezért a mondatáért egy hónapig verték. Amikor november negyedikén a szovjet tankok megremegtették a városi utakat, ő előttük haladt. Megkérte a város lakóit akik miután tudomást szereztek arról, hogy a szovjetek betörnek, felfegyverkeztek hogy ne adjanak le lövést a katonákra, mert ha ez mégis megtörténik, akkor ő meghal. Ezért a tettéért Budapestre hurcolták, ahol több évre magánzárkába zárták, és bántalmazták. Ma - hatvan év elteltével —, még mindig látszott az arcán, hogy nehezen viseli feltörő érzelmeit, el nem halványuló fájdalmait. Mesélt egy nyomozóról, aki csőcseléknek nevezte a békéscsabai felkelőket, mire ő csak annyit felelt, hogy a rendszer tette azzá az embereket, amikor három év alatt 835 ezer bírói ítéletet hoztak, ezzel milliók életét téve tönkre. Többen elvesztették családtagjaikat és barátaikat. Megkérdezte az egykori bizottság elnöke, hogy tényleg csak a „csőcselék” hibázott? A százados pedig halkan bocsánatot kért, és ígéretet tett, hogy nem bántja többet. Másokhoz nem volt ilyen kegyes a sors. A hóhér kegyét csak percekben számították. Miközben erre gondolok, az előttem feszülő keresztre pillantok. A fiatalokat látom, akiknek életét kettétörte a halál, s most eme kettétört kopjafa szimbolizálja sorsukat, azt, hogy annyi hű kebel szakadt meg a honért Szomorúvá válok.A hősi halál dicső, hisz sokáig nem felejtik az embert, s a megsemmisülést is elfogadhatóbbá teszi. Ez a tény azonban nem segít azokon a hozzátartozókon, akik elvesztették családtagjaikat, ismerőseiket. Idővel ugyan a fájó sebek begyógyulnak, s a veszteség gyötrelme átcsap büszkeséggé... De most már ideje indulnom az állomásra. Ismét elhagyom ezt a várost, s régmúltját, melyet a békéscsabaiak szíve visel magán, kiknek családtagjai váltak emlékké, s akik élő történelemként járnak köztünk. Ahogy lefordulok a Csabagyöngye sarkán, a távoli üvegen látom a tükörképemet, s a mögöttem álló Munkácsy Mihály Múzeumot Bevillan az idős tanár képe, a szemem előtt lebeg Békéscsaba megmentőjének arca, s könnyektől csillogó szeme,ettől a torkomban egy folyamatosan növekvő gombóc jelenik meg. Hálás vagyok, hogy ebben a városban tanulhatok...