Budapest I. kerület - Várnegyed, 2020 (25. évfolyam, 1-22. szám)

2020-06-11 / 11. szám

­­A GAZIN Hol volt, hol nem volt... NÓGRÁDI GÁBOR RECEPTJE Sorozatunkban arra kérjük a hazai gyermek- és ifjúsági irodalom jeles szerzőit, hogy adjanak tanácsot és osszák meg olvasóinkkal a mesereceptjüket. Ezúttal Nógrádi Gábor Janikovszky Éva-díjas ifjúsági író, forgatókönyvíró - többek kö­zött a Vakáció a Palánk utcában és a PetePite című mesék alkotója - mesélt a saját tapasztalatairól. A saját gyerekkorából emlékszik csa­ládi mesékre? - Sajnos, nem emlékszem, hogy a szü­leim meséltek volna. Nagyon kicsi vol­tam, amikor anyám megbetegedett, megoperálták, kórházba került, és még ritkán láttam, ritkán engedték haza. Pedig biztosan mesélt nekem kicsi ko­romtól kezdve, hiszen sokat olvasott. Engem is korán megtanított olvasni, és maga is írt verseket. Főleg úgy­nevezett csasztuskákat, amik ismert dallamra költött szövegek voltak. Arra tisztán emlékszem, hogy Ady Endre verseit szavalta néha. Lehet, hogy ná­lunk az volt a mese. A tapasztalatai szerint a mai gyere­kek milyen témájú történetekre kí­váncsiak? - Sokféle gyerek van, sokféle történet­re lehetnek kíváncsiak. Amíg kisebbek, addig az egyszerűbb meséknek, nép­meséknek örülnek a legtöbben. Öt-hat éves kortól, gondolom, már minden érdekli őket. Úgy érzem, minden téma, amit szórakoztató és közérthető mó­don mesélnek el nekik. Természetesen, ha egy hozzájuk közel álló személy a mesemondó, annak örülhetnek talán a legjobban. Szeretik azt, aki meséli, amit mesél, és ahogyan mesél. Per­sze, ehhez a szülőnek vagy a nagyobb testvérnek fel kell kicsit készülniük. Legalább átgondolniuk, hogy miről, s miképpen akarnak mesélni. A pályája során több generációnak írt, sőt, vannak „fiús", és inkább „lá­nyos" könyvei is. Melyik a kedvenc korosztálya? - Nem is tudom... Azt hiszem ilyen ne­kem nincs is. A legszívesebben olyan könyveket írnék, amelyek minden korosztálynak szólnak. Nem tudom, lehet-e ilyet, amit értene, s élvezne a kicsi gyerek, a nagyobbacska, a ka­masz, az ifjú, a felnőtt, az idős... Vala­hogy úgy képzelem el, mint a flódnit. Öt réteg tészta, közte dió, mák, alma, szilvalekvér - mindenkinek a tetszése, ízlése szerint. Persze lehet, hogy egy ilyen irodalmi műbe több réteg kelle­ne: sok korosztály van, és sokféle ol­vasó. Talán tízemeletes flódnit kellene írnom. A felsoroltak mellett lehetne még egy réteg csoki, eper, túró, mar­cipán, mandula, mogyoró... nem is tu­dom, nem értek a süteményekhez. VÁRNEGYED • XXV. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM, 2020 JÚNIUS 11., CSÜTÖRTÖK !! Fotó: Németh András 24 ■

Next