Budapest XVIII. kerület - Városkép, 2002 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2002-08-01 / 8. szám

30 KULTÚRA VÁROSKÉP 2002. augusztus VITA KÖZTÉRI SZOBRAINKRÓL (V.) Februári számunkban Fordulatot köztéri szobrászainkban! címmel vitaindító írást közöltünk dr. Feitl István, az Oktatási és Közművelődési Bizottság elnökének tollából. Az írásra már többen reagáltak. Szerk. Köztéri szobrok a kerületben? A köztéri szobrok helyzeté­nek felvetése egy olyan gon­dolatsort indított el bennem, mely kerületünkre sajnos egyáltalán nem jellemző. Külföldi nagyvárosokban jár­va, azok köztereinek üde színfoltja egy-egy szökőkút­­tal kombinált szoboregyüttes. E szoborcsoportok ábrázol­hatnak akár történelmi vagy bibliai személyeket, jelenete­ket, állatalakokat, esetleg nonfiguratív elemeket, azon­ban mindegyiknek legfőbb jellemzője a vízzel történő já­ték. A víz, a legfőbb éltető elem szimbóluma, az élet keletke­zésének közege, mely csörge­­dezésével, fénytörésével új dimenzióba helyezi az általa körülvett műalkotást. Köztu­dott, hogy ezekhez a szökőku­takhoz különböző hagyomá­nyok, mondák társulnak, me­lyek részét képezik egy tele­pülés közösségalkotó erejé­nek. Az ott sétáló, pihenő embe­reknek felüdülést nyújtanak, hűsítik a levegőt, javítják a lakókörnyezet életminőségét. Egyúttal egyfajta találko­zási pont lehet, ott adhatnak randevút egymásnak a sze­relmesek, ott találkozhatnak a diákok, családtagok. A szökőkút környezetének megfelelő kiépítettsége, dísz­­burkolat, padok, növények, kávéház, cukrászda terasszal stb. létesítése mind hozzájá­rulhatnak az urbánus kör­nyezet magasabb szintre emeléséhez. Meggyőződésem, hogy a most épülő városközpont (új vásárcsarnok melletti terü­let) sétáló utcája igényelne egy szökőkúttal kombinált szoborcsoportot. Az e célra elkülöníthető pénzkeretet már most tervez­ni kellene, és ki lehetne írni a pályázatot is, hogy mire a tervezett létesítmények elké­szülnek, azzal egyidejűleg a szökőkút is megvalósítható legyen. További területeket is ki lehetne jelölni e célra, mely­hez a kerületi művészeti egyesület javaslatát is célsze­rű lenne megkérni. Cselovszki György Már megint a fafaragók! Tavaly augusztusi számunk­ban hírt adtunk a lengyelor­szági Dobrowa Tarnovszká­­ban tartott fafaragó tábor si­keréről, idén másik testvér­­városunkban, az erdélyi Tusnádfürdőn jártak a FA­BAK fafaragói. Kapcsolatuk Tusnádfürdővel korábbi keletű. Még 2001- ben Frech’ Ottó két alkotását, egy életnagyságú juhászt és egy a ‘48-as temető emlék­parkjába szánt kopjafát aján­dékoztak a városnak. A lengyelországi és az erdé­lyi tábor a kemény munkát és a termelékenységet tekintve nagyon hasonlított egymásra, a finanszírozás módja azon­ban alapvetően különbözött. Míg Lengyelország­ban a helyi önkor­mányzat látta vendé­gül a fafaragókat, er­délyi testvérvárosunk lehetőségei ezt nem tették lehetővé. Az a tény, hogy mégis elju­tottak fafaragóink Tusnádfürdőre, Kárpátok Alapítvány­á­nak köszönhető. A XVIII. kerületi Művé­szeti Egyesület fafa­ragói tavaly ősszel az alapítvány által kiírt „Interetnikus kapcso­latok javítása a Kárpátok Eurorégióban című pályáza­ta keretében nyújtották be a tusnádfürdői történelmi szo­borpark kialakítására írt pá­lyázatukat. Céljuk a Kárpá­tok környéki országok kap­csolatainak javítása, közös történelmi múltunk feleleve­nítésével. A pályázatban vál­lalt, és a tusnádfürdői város számára felajánlott szobor­park három ember nagyságú, közös történelmi alakot ábrá­zoló szoborból állt. A fafara­gók eredeti elképzelése há­rom erdélyi fejedelem némi­leg módosult a helybéliek ké­rése szerint, így Bethlen Gá­bor és Hunyadi János 2,5 mé­ter magas szobrai mellett Ist­ván király 3,5 méteres monu­mentális szobra készült el. A fafaragó-tábor két és fél hete alatt a helybéliek mellett a tusnádi kempingben pihenő turisták, magyar, román, né­met felnőttek és gyerekek fi­gyelme kísérte napról nap­ a szobrok alakulását. A buka­resti televízió magyar nyelvű adása mellett a Hargita Népe és a Romániai Magyar szó cí­mű országos lapokban tudó­sítottak a budapesti fafara­gók munkájáról. A három főalak mellett itt is készült egy ráadás: a „Tus­nádi erdő szelleme” című kö­zel 5 méteres alkotás, mely a helybéli kempingben került felállításra. Az ünnepélyes avatáson részt vett a Buka­resti Közgazdasági Egyetem professzora és küldöttsége is, akik éves tanácskozásukra készültek Tusnádfürdőn. A történelmi szobrok avatására és felszentelésére ünnepé­lyes keretek között, szeptem­ber elején Ti­nádfürdő város ünnepén kerül majd sor. A tus­nádiak annyira meg voltak elé­gedve a fafaragók munkájával, hogy további meghí­vást kaptak a tör­ténelmi szobor­park újabb ala­kokkal történő a bővítésére és egy, közeljövőben tartandó ifjúsági fafaragó-tábor megrendezésére. Végül, de nem utolsósor­ban a fafaragók, akik kerüle­tünk hírnevét öregbítették: Frech’ Ottó, Frech' Gábor, Frech’ András, JéKan Ágnes, Szabó József, Szűcs Zsolt, Tóth Csaba és jómagam. Jancsics Péter

Next