Budapest XVIII. kerület - Városkép, 2004 (13. évfolyam, 1-11. szám)

2004-03-01 / 3. szám

28_________________________HELYTÖRTÉNET VÁROSKÉP UTCÁK - HÁZAK - EMBEREK Az Üllői út A Kossuth Lajos tér „arcá­val” az Üllői útra néz. A Vá­rosház utcától a Baross utcá­ig terjedő szakasza - látvány­ban - egy egység a térrel. Most hagyjuk a hajdani jeles házak és üzletek méltatását - Ledl pékség, Sury-ház, Jozsits-papírbolt - idézzük helyettük a régi helyi korzó hangulatát. Mise után lá­nyok, fiúk sétálgattak, be­szélgettek. A lányok között bizonyára sok szép teremtés volt, az emlékező kiváló új­ságírónk, Bajor Nagy Ernő azonban csupán kettőt említ: Stolzpart Jojót és Aczél Ró­zsát, akit a „korzó-szerelem” beteljesüléseként az ünne­pelt korcsolyakirály, Nyiszler Feri vett feleségül. Ott korzó­zott egy jóképű testnevelési főiskolás - a fiatalság csak Sas néven emlegette - mítosz lebegett körülötte. Ha nem látták, azt híresztelték róla, hogy gyáva társasági urak helyett párbajokat vív magas honoráriumért. Szerencsére nem derült ki az igazság. Va­gonokat rakott ki sokkal ke­vesebbért. Ám feszített a kor­zón egy valódi kardforgató is - igazi egzotikum a lőrinci promenádon - Szancsi Lionello, az olasz vívómester, a Szemere lövöldében műkö­dő vívóiskola vezetője. Ezek a hölgyek és urak, ez a világ már lassan a semmi ködbe vész, mint az ott kocogó konf­lis emléke Adyval, Csinszká­val, Krúdyval. És ugyan ki emlékezik már az ott álló „csinos” kávéházra, Schwar­­czer Rezső üzletére. Ma már nem korzózunk, hanem rohanunk az Üllői úton. vetkezőket írta 1911. április 30-án: „Pestszentlőrinc meg­vásárolt egy nagy területet a Gyöngyvirág utca, Üllői út és a téglagyár által határolt te­rületen.” A távlati tervek im­pozánsak, főleg, ha meggon­doljuk, még másfél év sem telt el az önálló községi rang elnyerése óta. A terület köze­pére épüljön községháza, előtte legyen a piactér, a Gyöngyvirág utcában és a téglagyár mellett családi há­zak épüljenek. A megvásárolt területet akkor még - és to­vábbi 15 évig - egyszerűen Piac térnek hívták. Az évek során még mesésebb terve­ket álmodtak a község vezetői e helyre. Csima Jenő lapja, a Pestszentlőrinci Újság írta: Elkészült a Piac tér rendezé­si terve Varga László „Euró­­pa-hírű szaktekintély” terve­zőasztalán. A teret uralja a centrumba helyezett község­háza. Ott legyen a polgári is­kola. Kultúrház mozival, színházteremmel, bálterem­mel. Épüljön evangélikus és református templom paplak­kal, kerttel, nagy udvarokkal. A községi park egy nagy tömböt alkosson sétányok­kal, négy teniszpályával, kioszkkal, benne tejcsar­nok, cukrászda. No meg egy kulturált, elárusító he­lyekkel berendezett piac­tér. (1927. aug. 13.) Itt meg kell állnunk egy pillanatra Csima Jenő nevénél. Sze­mélyében egy, a Sorbonne­­t is megjárt magyar-latin­­görög szakos tanár, francia lapok tudósítója, műfordí­tó került a kis községi lap élére, akit később a Duná­ból emeltek ki holtan, re­volvergolyókkal a hasá­ban. Nem csak művelt, de bátor, szókimondó is volt. Ez lett a veszte. Egy ilyen illusztris településközpon­tot azonban nem nevezhet­tek egyszerűen Piac tér­nek. Mit olvashatunk a fenti lap hírrovatában? „A község képviselő-testülete a múlt szombati közgyűlésen a Piac teret Kossuth Lajos térnek nevezte el.” (1927. szept. 10.) A névadó a helyi közéletben jól ismert református lelkész, Varga Géza volt, aki a tele­pülés új utcáinak névadását is végezte. 1931-ben távozott Pestszentlőrincről - nem ön­szántából. A Kossuth Lajos tér történelemkönyve isko­lákról, templomokról, emlék­művekről, szoborportrékról mesél. Meg történelmi viha­rokról: a II. világháborúról, mikor lövészárkok szabdal­ták, tüzelőnek vágták fáit, földje pedig elesett katonák­nak adott ideiglenes vagy végső nyughelyét. Majd az 1956-os forradalmi esemé­nyekről is, hiszen a Kossuth Lajos tér volt színhelye azon gyűléseknek, demonstrációk­nak, ahol a forradalom gon­dolatai szóltak a lőrin­ciekhez, és megválasztották a város új vezetőit. Tiszteletadás 1848/1849-nek ' Kossuth Lajos terünk egyik ékessége az 1998 márciusá­ban felállított emlékmű. Pauer Gyula akadémikus, szobrászművész bronzzal, af­rikai szürkegránittal és feke­te svéd gránittal dolgozott. A talapzaton Kossuth-idézt „Leborulok a nemzet nagysá­ga előtt.” A talapzatra állított hasáb elölnézeti oldalán Kos­­suth-címer és az idős állam­férfit ábrázoló bronz dom­bormű látható. A református templomra pedig - vésett technikával - Petőfi Sándor ismert dagerotípiája néz, és egy versidézet is olvasható: „Magyar történet múzsája, Vésed soká nyugodott, Vedd föl azt, s örök tábládra Vésd föl ezt a nagy napot!” (Petőfi, 15-dik martius, 1848.) Az em­lékmű méretei: A talapzat 40x200x250 cm, a hasáb 300x200x30 cm. Pauer Gyula tervét 22 pályamunka közül választotta ki a zsűri. (Folytatjuk) Téglás Tivadar A Kossuth Lajos tér Városunk központi parkját gyakorta emlegetik a fővá­ros legszebb terei­nek jeles társasá­gában. Fiatalabb, mint a területét határoló Üllői út, a Gyöngyvirág utca, illetve amilyen az eltűnt téglagyár volt, ám életkora így sincs nagyon messze a 100 esz­tendőtől. Az első híradást a viharos életű, sajtóperek­ben és börtönben edződött hírlapíró, a Kispest-Szent­­lőrinci lapok tulaj­donos-szerkesztő­je Seper Kajetán (1853-1912) tette közzé lapjában. Lényegében a kö-

Next