Csanádpalota - Palotai Krónika, 2011 (11. évfolyam, 1-6. szám)

2011-03-01 / 1. szám

Csanádpalota Város Önkormányzatának tájékoztató kiadványa Palotai XI. évf. 1. szám 2011. március Krónika A TARTALOMBÓL: 1. oldal: Meghívó, Petőfi Sándor - Magyar vagyok 2. oldal: Önkormányzati hírek: Pályázatokról tájékoztató, Felhívások 3. oldal: Aktuális 4. oldal: CSIBÉSZ Egyesület rendezvényei, hírei 5 oldal: Rendezvényekről szervezői, résztvevői szemmel, Süteményt kedvelők figyelmébe 6. oldal: Országos rajzverseny, Alapítványi felhívások MEGHÍVÓ Csanádpalota Város Önkormányzata sok szeretettel meghívja önt, kedves családját és hozzátartozóit, ismerőseit a Március 15-i Nemzeti ünnep tiszteletére 2011. március 15-én, kedden délelőtt 10 órai kezdettel a Kelemen László Emlékparkban tartandó ünnepségre. Az ünnepség programja:­­ Ünnepi műsor A műsorban közreműködik: a Dér István Általános Iskola Fúvószenekara, a CSIBÉSZ Egyesület fiataljai, valamint a Csanádpalotai Stratégiai Klub fiataljai - Koszorúzás Rossz idő esetén az ünnepi műsor a Kelemen László Művelődési Házban kerül megtartásra. Köszönjük, ha jelenlétével megtisztel bennünket! Petőfi Sándor: Magyar vagyok ' Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy területén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén. Van rajta bérc, amely tekintetet vét A Kaszpi-tenger habjain is túl. És rónasága, mintha a föld végét keresné, olyan messze-messze nyúl. Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedűink első hangjai; Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani. Ha az öröm legjobban festi képem: Magas kedvemben sírva fakadok; De arcom víg a bánat idejében, Mert nem akarom, hogy sajnáljatok. Magyar vagyok. Büszkén tekintek át A múltnak tengerén, ahol szemem Egekbe nyúló kősziklákat lát, Nagy tetteidet, bajnok nemzetem. Európa színpadán mi is játszottunk, S mienk nem volt a legkisebb szerep. Úgy rettegé a föld kirántott kardunk, Mint a villámot éjjel a gyerek. Magyar vagyok. Mi mostan a magyar? Holt dicsőség halvány kisértete. Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar - Ha­vert az óra - odva mélyibe. Hogy hallgatunk­ a második szomszédig Alig hogy küldjük életünk neszét. S saját testvérink, kik reánk készítik A gyász s gyalázat fekete mezét. Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég, Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok! Itt minálunk nem is hajnallik még Holott máshol már a nap úgy ragyog. De semmi kincsért s hírért a világon El nem hagynám én szülőföldemet, Mert szeretem, hőn szeretem, imádom Gyalázatában is nemzetem

Next