Csátalja - Csátaljai Hírek, 2006 (8. évfolyam, 1-5. szám)
2006-03-01 / 1. szám
2006. MÁRCIUS Vil. ÉVF 1. SZÁM (31.) NŐNAPRA Köztudott, hogy a teremtés koronája a férfi. De kevesen tudják, hogy ami a korona értékét megadja, a benne foglalt drágakő: a NŐ! Ezért szeretettel köszöntöm a körülöttünk élő drágaköveket a hölgyeket. A drágakő a gyémánt fénye, csillogása függ a nap fényétől. Mindenkor más a fénytörés, más a csillogás. Köszöntöm hát először is a nagymamákat. Akik féltő szemmel vigyázzák, nevelik, gondozzák unokáikat. Akik sohasem fáradtak, sohasem pihennek, mert szeretetük nem engedi. Köszöntöm az édesanyákat, Akik odaadó szeretettel óvják a gyermekeiket, és értük mindent megtesznek. Köszöntöm asszonyainkat, kik letörlik fáradt homlokunkról az izzadtságot. Kötözik az élet csatában kapott sebeinket, és minduntalan hazavárnak bennünket. Köszöntöm hölgyeinket, Kik szintén készek arra, hogy oltalmazóinkká váljanak. Üdvözlöm most növekvő drágaköveinket, leányainkat. Kik büszkeségeink, reményeink, boldog jövőnk zálogai. „ Üzentek a csillagok, legyetek mindig boldogok" A település férfi lakói nevében Mocsári József nyugalmazott pedagógus szavaival köszöntök valamennyi lányt, asszonyt és nagymamát Kovács Antal polgármester Nőnapi köszöntő „Mi a nő nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás. Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az első és végtelen önfeláldozás. Ő őrzi első lépteink, törli le könnyeink, testéből etet, szeretetéből nevel. Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, ő a fény, a meleg és minden ami jó, semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható. Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik, ő maga is átalakul, megváltozik. Előbb éteri szépség, ideál, trubadúrok álma, költők ihletője, szerelem és őrület forrása. Majd társunk a jóban és rosszban, életünk néma napszámosa, Vetett ágy, vasalt ing, étel és ital, kedvesség, szerelem, a test gyönyöre, az apokalipszis kínja és a mennyország ígérete. Mindez ő, egy személyben, lelkünk másik fele, aki értünk létezik és mi őérte. Köszöntöm hát őket, a nőket, kívánom nekik mindazt a szépet, amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek.” Szalai Pál A Magyar Országgyűlés 1991-es határozata értelmében március 15-e az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja és a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepe. Az 1830-as évektől a magyar reformtörekvések legfontosabb színtere a pozsonyi országgyűlés volt, amely még a rendi társadalom szabályai szerint működött. A modernizációs törekvéseket megjelenítő javaslatok a megyei követekből álló alsóházban születtek, amit a felsőháznak is támogatnia kellett, hogy az uralkodó elé kerülhessenek, s csak uralkodói szentesítéssel váltak törvénnyé. Míg az 1843-44-es országgyűlésen többségben voltak a konzervatívok és a nyelvkérdésen kívül más pontban nem tudtak újítást hozni, addig az 1847-48-as nevezetes pozsonyi országgyűlés már jelentős reform törvénytervezetekkel indította el a fejlődés útját. Az országgyűlést V. Ferdinánd király (1835-1848) magyar beszéddel nyitotta meg. A nemesi rendek önként mondtak le az adómentesség kiváltságáról és eltörölték az ősiség törvényt, továbbá kimondták az örökváltságot (a jobbágyság felszabadult a földesúri terhek alól). 1848 első hónapjaiban Európa számos nagyvárosában forradalmak törtek ki. Ez kedvező körülményeket teremtett ahhoz, hogy a magyarországi reformelképzelések törvényes úton megvalósuljanak. Kossuth a parlament küldöttségével 1848. március 15-én Bécsbe utazott, hogy az országgyűlés •íflyírt 4 /' J