Csenger - Csengeri Hírmondó, 2005 (17. évfolyam, 1-10. szám)

2005-10-01 / 8. szám

2005. október Kondor Sándor aranydiplomás Rangos pedagógusi elismerést vehetett át Nyíregyházán 2005. őszén Kondor Sándor, a minden­ki által ismert "tanárúr"! Ez az elismerés azokat a pedagógusokat illeti, akik ötven éve diplomáztak, másként szólva félszáz éve lettek tanítók avagy tanárok. 1935 október 18-án született a Szamos-menti Rápolton, egy ötgyermekes családba negyedik gyerekként. Iskoláit itt végezte, a háborús nehézségek közepette. A jó tanuló fiút 1950-ben felvették Nyíregyházára az Apáczai Csere János Kollégiumba, tanítóképzőt is itt végezte el s 1954-ben. Az akkori szokás szerint, szakmai gyakorlatra a csengeri Petőfi Sándor Általános Iskolába helyezték ki, s egy évi tanítás után 1955-ben szerezte meg a Tanítói Diplomáját. Csengerben pályázta meg tanítói állást, amit el is nyert.­­ Ekkor választás elé állította az élet. Vagy a katonai szolgálat­­ vagy új álláshely Szamosbecsen! Természetesen ez utóbbit válasz­totta­ és ott tanította a generációk hosszú sorát, egészen a szamos­­becsi iskola alsó tagozatának megszűntéig. 1977-ben került be, azaz vissza Csengerbe. Dolgozott alsó tagozatban, ugyanakkor nap­közis nevelőként is működött. Eközben számos társadalmi funkciót is betöltött, több kitün­tetés birtokosa lett. 1995 októberében ment nyugdíj­ba. Szerényen éli mindennapos nyugdíjas napjait, ám Csenger közéletében is igen élénken jelen van. Ennek egyik eleme, hogy a futballmeccsek elmaradhatatlan látogatója. Kívánunk neki Aranydiplomája alkalomból hosszú és egészség­ben tele nyugdíjas éveket. CSENGERI HÍRMONDÓ MESEMONDÓ VERSENY A művelődési központ 4. alka­lommal rendezte meg a kisiskolások részére októberi mesemondó versenyét. A ren­dezvény újdonsága, hogy idén nemcsak testvérvárosainkból érkeztek hozzánk kis előadók, hanem egy közös pályázatnak köszönhetően Szatmárnémeti is küldött gyerekeket a versenyre, ahol a zsűri egyik tagjaként Benedek Elek unokája, Benedek Katalin is - mint népmesekutató - véleményt mondott a produk­ciókról. Első osztály: 1. Bíró Dávid, Kokas Márton - Képes Géza Ált. Isk., Mátészalka 2. Imre Fruzsina (Kocsord), Bartos Ádám - Széchenyi Ált. Isk., Mátészalka 3. Kelemen Dorott (Csenger), Sápi Szulamit - Képes Géza Ált. Isk., Mátészalka Különdíj: Izsó Erzsébet - Kálvin János Ált. Isk., Mátészalka Második osztály: 1. László Dávid Ált. Isk., Mátészalka - Képes Géza Gyarmati Csilla - Képes Géza Ált. Isk., Mátészalka Majoros Laura - Kálvin János Ált. Isk., Mátészalka 2. Juhász Leila - Csenger Veres Anett - Szatmárnémeti Korok Fanni - Széchenyi Ált. Isk., Mátészalka 3. Szabó Vivien - Nagyecsed Papp Ádám - Fehérgyarmat Kiss Tamás - Tyúkod Harmadik osztály: 1. Bagoly Orsolya - Kovászna Tóth Patrik - Képes Géza Ált. Isk., Mátészalka Szabó László - Ura 2. Pál Szilvia - Kovászna Mándi Annamária - Kálvin J. Ált. Isk., Mátészalka Juhász Balázs - Csenger 3. Simon Viktória - Fehérgyarmat Barcsay Vivien - Csenger Bíró Tamás - Képes Géza Ált. Isk., Mátészalka Orosz Zoltán - Képes Géza Ált. Isk., Mátészalka Negyedik osztály: 1. Veres Kupán Hunor - Szatmárnémeti Komáth Árpád - Kovászna Mészáros Brigitta - Kocsord 2. Kerekes Csanád - Kovászna Veres Kupán Emese - Szatmárnémeti Erdős Kinga - Csenger 3. Fülöp Ákos - Szatmárnémeti Szabó Barbara - Kocsord Papp Dóra - Csenger SZÉPEN SZEREPELTEK A CSENGERIEK A MEGYEI GYÜMÖLCSKARNEVÁLON A híres polgári író, Krúdy Gyula kedvenc városát évente egyszer édes gyümölcsök illata borítja be. Hamisítatlan karneváli hangulat fogadja ilyenkor a Nyíregyházára érkezőket. Gyümölcs- és zöld­ségkompozíciók vonulnak át a városon. Friss, aszalt, vagy darabolt gyümölcsökből felépített jelenetek, ábrázolások alkotják a kiállításokat. Minden részletre kiterjedő aprólékosság jellemző, a kecske körmétől a tetőt szim­bolizáló cserépig. Az idén láthattuk a tiszaadonyiak­­tól, hogyan készül a kecskesajt, a szatmárcsekeiektől a szil­valekvárt. A szamossályiak bemutatták templomukat. Volt szemet kápráztató mesebeli jelenet, dióbél sárkánnyal. És per­sze voltunk mi, csengettek is kis parasztházunkkal. A Kht. emberei által készített vázra az általános iskola és mi, a művelődési központ dolgozói raktuk rá a gyümölcsöket a keretre, szinte versenyt futva az idővel. Hiszen a lédús almákat csak egy-két nap­pal a kiállítás előtt lehetett felfűzni, így a gyümölcsök tükrözték a színek éles tiszta ragyogását. A kompozíciónkat pirospozsgás, életörömtől duz­zadó csengeri gyerekek kísérték tánccal a felvonulás ideje alatt. A sok munkának, összefogásnak aztán meg is lett az eredménye. "Csősz kunyhó" elnevezésű alkotásunk különdíjban részesült. A belváros stílusok, korok, kultúrák találkozóhelyévé válto­zott. Volt itt minden: vásári for­gatag, előadások, koncert és orrokat csiklandozó isteni illatok. A csenegri étkek nagy sikert arat­tak. A töltött káposztáért és az almalekváros fánkért hosszú sorokban álltak. Az iskola kony­hájáról két szakácsnő, és a nyugdíjasklub tagjai fáradhatat­lanul sütöttek, főztek, hogy min­denki hozzájuthasson a finom falatokhoz. 3 Segítsünk az árvízkárosultaknak! Siménfalvára vittek adományt a csengenek Mi, Szamos mellett élő emberek, tudjuk mi a ránk rontó, megbőszült folyó. Családjaink emlékezetében élő történelem a 70-es árvíz, ami válogatás nélkül elpusztított mindent, ami útjába került. Az augusztus 23-i hirtelen áradat sok székelyföldi családot tett otthontalanná, nincstelenné. Az itt élőkben az együttérzés mellett a segítő szándék azonnal munkálkodni kezdett, és a csen­geri, a fehérgyarmati református gyülekezet, valamint a csengeri polgármesteri hivatal mintegy 800.000 forintot gyűjtött össze, amit egy kis csapat,­­ köztük Szalai László, a fehérgyarmati református gyülekezet lelkésze, Bokor László polgármester, valamint dr. Arday András főor­vos, Johannita lovag, egyházk­erületi világi főjegyző, és felesége, dr. Séllyei Katalin gyer­mekorvos­­ juttatott el az árvízkárosultaknak.­­ Kovásznán egy ún. "Szegények Patikája" működik, ahol recept­jük felmutatásával a rászoruló emberek ingyen jutnak orvossághoz. A Johannita Segítő Szolgálat helyi szervezeteként évek óta gyógyszersegélyeket jut­tatunk el ebbe a gyógyszertárba. Idén is készültünk Kovásznára, illetve Erdélybe - tájékoztatott az előzményekről dr. Séllyei Kata­lin. - A székelyföldi tragédia hal­latán azonnal összefogtunk, és szeptember 15-én Siménfalvára utaztunk, egy 400 lelkes kis településre, ahol hatalmas károkat okozott a víz. Sok ház összedőlt, ami meg állva maradt, annak padlózata felvált, falai átned­vesedtek, az épületek lakhatat­lanná váltak. A nemrégiben felújított református templom jó mellmagasságig őrzi az ár nyomait, az építményt körülvevő magas, erős kerítés pedig összedőlt. Az itt, és még tizenkét településen szolgáló Jakab Imola lelkésznőtől megtudtuk, hogy mi vagyunk az augusztusi katasztró­fa óta mi vagyunk az első magyar csoport Siménfalván. Előttünk egy holland csapat járt a faluban, más segítség eddig nem érkezett. A lelkipásztor kérésére személye­sen látogattunk el a rászoruló családokhoz, és adtuk át az adományokat. Megrázó élmény volt látni ezeket a szerencsétlenül járt embereket. Szó szerint végigsírtuk az utat. A legszomorúbb számomra annak az öreg házaspárnak a tragédiája volt, akiknek a házán keresztül tört utat magának a tomboló patak. Egy tehénen kívül semmi­­lyük sem maradt. A kivitt adományokat nem kötöttük felekezetiséghez, vagy más feltételhez. Ott adtunk, ahol szükség volt rá. A csengeri polgármesteri hivatal 150.000 forinttal segített a siménfalvi önkormányzatnak, a csengeri református gyülekezet 100.000 forintot vitt Szentlélekre, az orvosi rendelő felújítására, a fehérgyarmati gyülekezet 300.000, a pasarétiek 200.000 forintot nyújtottak át a siménfalvi gyülekezetnek, 50.000 forintot Berecken, a Gábor Áron Ala­pítvány ifjúsági munkájára adtunk át, illetve 50.000 forintot ajánlottunk fel Kovásznán Ignácz Rózsa szobrának megmun­kálására. Az egyéni adományok­ból is közel 100.000 forint gyűlt össze, amiből farkaslaki csalá­doknak is segítettünk. Hazatértünk után a Johannita rend kétmillió forint értékben szi­vattyúkat ajánlott fel és vitt ki az említett településekre, ahol a folyamatos esőzések miatt óriási szükség van az épületek vízte­lenítésére. Aki célirányosan segíteni szeretne, az a Johannita Szolgálaton keresztül is megte­heti. A Népjóléti Intézményben hozzá lehet férni azokhoz a szám­laszámokhoz, csekkekhez, ame­lyen be lehet fizetni az adományokat. MJB

Next