Dombóvár - Dombóvár és Vidéke, 1933 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1933-03-11 / 10. szám
4 DOMBÓVÁR ÉS VIDÉKE 1933 március 11 Márciusi ifjúság. Tavaszodik. Orgonabokrok bimbóiban feszül már a tavasz titka. Öröm fog el, kiláboltunk a tél jégpalotájából s hátunk megett a nyomasztó, kétségbeejtő téli gondok. Tavaszodik, lidércnyomás alól sabadul lelkünk s tettvággyal, reménnyel vagyunk telve, mint nagyapáink március idusán. Akkor is tavasz volt. Eszmékért viaskodtak népek, nemzetek. Az egyéni és nemzeti szabadság kivívásának lobogóját tűzték ki s esküdtek e szent célok kivívására. Nagyapáink, akkor egyetemisták, ifjak, a csírázó tavasz nagyakarásában maguk állottak az eszmék kicsikarásáért porondra. Forradalom volt ez és szent volt e forradalom, mert nem akart vért ontani: soha forradalomban oly rend és önfegyelem nem uralkodott, mint ebben. Eszmék forradalma volt ez, melyet csak szellemi fegyverek, fiatalos tűz vívhattak meg. S hogy bekövetkezett a katasztrófa, azt nem ők, az intrikák okozták. Tavaszodik s valahányszor jön a tavasz, új erők, nagyszerű eszmék, vágyak fellángolását érezzük. S ha gondolom, a mostani állapotok se különbek, mint akkor voltak. Akkor is tehetetlenségek és vágyak béklyóiban raboskodtak milliók, míg a szent tavasz feloldotta bilincseiket. Ha gondolom, az előzmények is azok : óriási világkataklizma, mely térképeket másít és nemzeteket töröl s ahogy töröl, újak, tehetetlenebbek születnek meg. Sajnos, ez a Végzet romantikája. Ha gondolom, a világégés után beálló állapotok, melyek utóhullámként borzalmas perspektívát nyújtanak, majdnem oly tendenciát mutatnak kifelé, mint akkor. Mert a lelkek vizionális élete ugyanaz: harc szebb, ideálisabb, boldogabb jövendőért. Egyben áll a különbség: egy ember, az önkény uralkodott akkor, most a damoklesi végzet önkénye uralkodik. Nem vagyok fatalista, nem is akarok kuyák. A közönség és az újságírók nézőhelye a terem végében, a képviselők háta megett van. Kísérőm megnyugtat, hogy ez csak ideiglenes elhelyezés, majd ha lesz erre a célra is elegendő pénz, akkor felépítik a nemzetgyűlés uj nagy palotáját az uj városrész egyik legszebb helyén. Az ülésteremből ez emeletre visz az utunk, itt a köztársasági elnök — csak képviselő választható meg erre a legmagasabb tisztre, Kemál pasa Ankara képviselője — a minisztertanács és a házelnök pompásan berendezett termeit nézzük sorra meg, majd a háznagyi szobába invitál előzékeny kedves kalauzom Nedsip Ali bej egy csésze feketére s amíg a szerecsen altiszt megérkezik az illatos kávéval, egykettőre belemélyedünk vendéglátóm kedvenc témájának, a nőemancipáció kérdésének megvitatásába. Nedsip Ali bej ugyanis a török politikai életben a nőkérdés apostola és legtevékenyebb. Beszélgetésünk során megtudom, hogy a török nő, bár sok olyan jogot nyert el az új rendszer fennálása óta, amiről nem régen még álmodni sem nagyon merészelt, még mindig nem rendelkezik politikai jogokkal. Nemlenni, de ilyennek látom a mai állapotokat, szinte egyezőleg a múlt százados állapotokkal. Könnyebb volt az emberi önkény ellen szembeszállni, porondra dobbani az egyéni és nemzeti eszmékért, mint ma, mikor nem emberek, hatalom túltengése ellen kell harcolnunk. Ma minden ország kormányát okozza a nyomorért. Megérteném még a háborúban vesztes államok eme kétségbeejtő gazdasági nívóját, de mit mondjak oly államokra, melyeknek trezorjaiban millió értékű aranytömbök pihennek, a gazdagság kézzelfogható szimbólumaként és mégsem gazdagok: a munkanélküliség sárkányfészke ott is felverte tanyáját, redukciók, szanálások ott is okoznak gondokat. Ma ott tartunk, hogy nem is arany, az arany csak spekuláció tárgyát képező cikk. Hogy a munkanélküliség óriási arányt öltött: mi tette ezt ? Mi tette az emberiség ideális tovarohanásában ezt a tizedet ilyen szégyenfolttá? E tekintetben igazán fatalista vagyok s az érthetetlen állapotok megokolását hajlandó vagyok inkább a Végzet, mint a politika és diplomácia terhére írni. S ha nézem, nem is tudom, hogy lett ifjúsági kérdés? Hogy indult meg ? Hirtelen döbbentünk rá, hogy a fiatal generáció elmaradt tőlünk. Azt hiszem, a hibát mindenkire rá lehet olvasni, mert a nyomorúságok évtizedében mindenki igyekezett felbillent költségvetését valamivel egyensúlyozni. S amikor felnőtt a háborús nemzedék, ijedten vette észre, hogy azoknak semmi se jut. így lett az Élet életéből, a végzet csapodársága folytán, óriási hiba. Most már az emberek kötelessége, hogy e hibát kiköszörüljék. Ez e tizednek veszedelmes kórtünete. Veszélyesebb, mint nagyapáink márciusi fellángolása volt. Mert ezáltal a jövő fog szenvedni, ahová folyton új és friss erők kellenek. S veszélyes ez, minden elnézés dacára is. Ma a realitások korát éljük s ideálokra törekszünk. Az ifjúság lelkesedik az ideálokért s a kétségbeesés könysipeli bej ebben a vonatkozásban is jogokhoz akarja juttatni a nőket. Erről irt igen érdekes könyvében, melynek címe „Kadin hukuku" azaz „A nő joga“ s mellyel meleg szavak kíséretében megajándékozott. Senki sem csodálkozhatik, hogy kiváncsi voltam a női jogok lelkes harcosának feleségére, de sajnos beteg volt. A sors azonban kedvezett nekem, amikor elutaztam Ankarából s az állomáson búcsúztam tőle a viszontlátás reményében, bemutatott egy szép asszonynak, aki mint hamarosan meggyőződhettem róla, — hiszen még egy félóráig beszélgettünk — nagy műveltségű is, a feleségének is, akkor megértettem, hogy jogot s ezzel elismerést akar nyújtani a nőknek. Utazásaim kzben alkalmam volt sok parlament épületébe és életébe betekintenem, mind díszesebb és pompázóbb volt, de nem hiszem, hogy a díszesebb falak között rövid idő alatt annyi nagy elme oly mélyreható változásokkal oly eredményesen vitte volna a haladás útjára kátyúba jutott nemzetének szekerét, mint itt a törk nemzet fehérfalu igénytelen parlamentjében. Ilyen szélsőségek felé hajtja, így az ifjúság tízszeres rabszolgája a kor dekadenciájának, mert nincs nagyobb szenvedés, mint mikor fiatal vér dolgozni, hevülni akar, — a rohanó élet kerekét akarja fogni s nem tehet semmit. Remélem, hiszem, hogy ifjúság kell, ifjúság nélkül jövőt építeni nem lehet s a dolgok vajúdásában az ifjúság maga találja meg azt az utat, mely őt ebből a káoszból felfordulások, megrázkódtatások nélkül kivezeti. (Kürtös.) Gazdaifjak kölcsönös cseréje A Falu Szövetség igen egészséges gondolatot vetett fel a gazdaifjak gazdasági ismereteinek bővítésére. Ez a gondolat: a gazdaifjak kicserélése. Egy-egy vidékről jelentkező gazdaifjakat 14 20 éves fiatalokat más vidékre, a háztól távol, messze eső tájon fekvő hasonló kisebb gazdaságba hasonló rendű gazdacsaládokhoz juttat cserébe, hogy hasonló gazdacsaládból való gazdaifjú pedig az ő helyébe jöjjön. A gazdaifjakat mindkét család úgy tekintené, mint családtagot. A cseregazdaifjak tavasztól az őszi betakarításig maradnának a másik gazdacsalád körében és gazdaságában. Egy 10 holdas, 25 holdas, vagy nagyobb gazdasággal bíró családból való gazdaifjú, ugyanolyan gazdaságú családhoz menne át. A Falu-Szövetség gondolata, igen okos és hasznos eszme, mert ilyen módon a gazdacsaládok nem vesztenék el a gazdaifjú munkaerejét, mint helyébe hasonló korú másik ifjat kapnak, a fiatal ifjú pedig egyfelől megismeri a távolvidékeken szokásos gazdálkodási módokat és azoknak előnyösebb szokásait, s föld megmunkálásában, az állattenyésztésben és egyéb gazdasági munkákban, másfelől pedig ők ismertetik meg ama más vidék gazdáival, hogy náluk mi a szokás és hogyan gazdálkodnak ők odahaza. Szóval kölcsönös tapasztalatokat szereznek és szokásokat ismertetnek. Minden új dologgal nehezen barátkoznak meg az emberek, bizonyosan ezt a gondolatot is nehéz lesz meghonosítani. De nem szabad kézlegyintéssel elhárítani. A mezőgazdasági foglalkozás ma már nem fizeti ki magát a régi egyszerű módozatokkal, tanulni kell és új ismeretekkel szükséges kibővíteni a gazdatudást, mert ahogyan eddig, a boldog háború előtti időben gazdálkodott a föld népe, nem maradhat meg, át kell lassan alakulni. Tudományosan kell gazdálkodni. Egyelőre ez a mód, ez a csere is alkalmas az ismeretek bővítésére. Azután a csere útján a gazdaifjak megismerik a távolvidékek népét, népszokásait, életmódját. Ez közelebb hozza az ország földmíves lakosságát egymáshoz. Megismerik egymást, ami összefogásra indítja azután őket az olyan ügyekben, amelyek a kisgazda közönségét érdeklik. Valaki kezdje meg a községben és tegyen próbát a csere dologgal. Ha az eredmény jó lesz, mások is megpróbálkoznak vele. Csak legyen valaki, aki rászánja magát, hiszen nem veszít vele semmit, csak a vasúti költségeket kell viselni. A Falu-Szövetség, még külföldre is közvetít ilyen cserét. A külföldi országból való gazdaifjú ide jönne, a magyarországi pedig cserébe helyébe menne a nyári időre. A németajkú gazdaifjak ily módon Ausztriába, Németországba jutnának. Ottan mindenütt fejlett kisgazdaságok vannak és sok ismeret szerezhető gazdaságaikból. Jelentkezni lehet a Falu-Szövetség igazgatójánál, Budapest, Báthory utca 24 szám alatt. A jelentkezési határidő március 25-ike. Áprilisban lenne az elutazás. Aki jelentkezik, írja meg, milyen gazdasága van (hány hold) és fia milyen korú. Országos mezőgazdasági kiállítás és vásár Budapesten Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület március 23—27-ig, vagyis öt napon át tenyészállat kiállítást és vásárt rendez, mellyel kapcsolatosan kutya kiállítás is van, továbbá vetőmagokból, terményekből, borgazdaság s háziipar köréből is fognak két, ideges kiállítást rendezni. Mindezekhez járul a mezőgazdasági gép és eszközkiállítás. A kiállítás és vásár meglátogatására a vidékiek részére kedvezményes utazási jegyek állanak rendelkezésre, melyek március 17-től igényelhetők. Az utazási igazolványok, melyek a kedvezményes utazásra jogosítanak, a községházán kaphatók s megváltási áruk 1 pengő. Ugyancsak itt adják meg a szükséges felvilágosításokat is. Elstreict kárpitosmunkát kedvező fizetés mellett készít Fein Jenő, kárpitos Dombóvár, Szt László tér 13