Dombóvár - Dombóvári Krónika, 1993 (1-2. szám)
1993 / 2. szám
2 Orbán Viktor Dombóváron November 19-én Orbán Viktor a FIDESZ pártelnöke és Glattfelder Béla parlamenti képviselő, a fiatal demokraták mezőgazdasági kabinetvezetője, országjáró körútja során Dombóváron találkozott a város és Tolna megye kb. két tucatnyi vállalkozójával, s a FIDESZ gazdaságpolitikája iránt érdeklődő, szintén kb. két tucatnyi dombóvári polgárral. Orbán Viktor a tőle megszokott vehemenciával, ám ezúttal az országjáró programon fizikailag kicsit elfáradva beszélt a FIDESZ vállalkozással és gazdaságpolitikával kapcsolatos elképzeléseiről. Bevallva, hogy számtalan ponton módosították korábbi, nem jó társadalmi visszhangot kapott álláspontjukat, s elismerve, hogy jelenlegi terveik még nem egy átfogó gazdaság- átalakítási koncepció végső és teljeskörű megfogalmazásai. Mindazonáltal a jelenlévők érdeklődve hallgatták a pártvezető értékelését a jelenleg folyamatban lévő gazdasági változásokról s arról, hogy a FIDESZ mit tartana meg és mit módosítana, mit újítana a gazdasági szférában, ha kormányzati pozícióba kerülne. Térségünk jellegének megfelelően, főként a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdéseket tettek fel a megjelentek. A kérdésekre válaszolva egyebek közt azt is bejelentette Orbán Viktor—akinek munkatársai (s egy feleslegesen túlméretezett technikai és műszaki apparátus) is segítettek a válaszadásban —, hogy pártja eltörölni kívánja a földadót. A fórumot követő sajtóbeszélgetésen ezzel kapcsolatban tettük föl Orbán Viktornak a Dombóvári Krónika kérdését. Elmondva, hogy számtalan nyugat-európai országban — így pl. Franciaországban is — vidéken az egyik legjelentősebb helyi önkormányzati bevétel a földadó. Egy ilyen nemzetközi helyzetben, ilyen mezőgazdasági és állami adózási rendszerben, miként véli a FIDESZ fenntarthatónak, teljesíthetőnek a maga földadó megszüntetési tervét? Kérdésünkre Orbán pártelnök azt a feleletet adta, azzal a FIDESZ is egyetértene, ha a helyi adóknak növekedne és a központi adóztatásnak pedig csökkenne a jelentősége, s ezen belül valószínűleg ők is egyetértenének azzal, hogy a helyi adók sorában a földadó legyen az egyik domináns elem. Ma azonban, mint ahogy a legtöbb más adó, úgy a földadó is a központi bevételekbe folyik, s ezt nem helyeslik a fiatal demokraták. Vagyis nemcsak a földadó, hanem az egész adóztatási szisztéma újragondolását is időszerűnek tartja az 1994-es választások után a FIDESZ. Úgy gondoljuk, hogy ebbéli álláspontjuk feltétel nélkül helyeselhető. -balipap- 'Dombóvári 'Krónika 1993/2 A hó = akadály Nem tudom Murphy rájött-e erre, de ha hull a hó és hózik, akkor mifelénk törvényszerűen zik, zik, zik. Hogy mennyire, annak megtapasztalásán november 13-án sikerült átesnünk immáron ebben az évben is. Idei sütetű nagy nyilatkozatok ugyan még nemigen voltak arról, hogy az illetékesek felkészültek a télre. Ez minden évben jönni szokott így november eleje táján, most azonban vagy elkerülte a figyelmemet, vagy ez a méltányos — hovatovább szociálliberális — ősz a nyilatkozni hivatottakat is megtévesztette. Úgy gondolhatták, ráérnek még megnyugtatni bennünket, hadd maradjunk addig is a saját kockázatunkra nyugodtak, amíg nem szólnak. (Arra pedig egyszerűen nem is merek gondolni, hogy netán a rendszerváltással — úgy tűnik óhatatlanul — együttjáró ramazuliban nem akadt új gazdája még a „felkészültünk a télre” kezdetű népkábító süketelésnek...) Az időjárást azonban — vélhetőleg — ezúttal is elfelejtették értesíteni a fejleményekről, így aztán annak rendje-módja szerint zúdult a nyakunkba erre a szombat reggelre mindaz, ami ebben az éghajlati övezetben ilyenkortájt bizony elő-előfordult már jónéhányszor azóta, amely időkig vissza bír nyúlni az emberemlékezet. Gyönyörű, harminc centisnél vastagabb hótakaróra virradtunk. S a hó szép vékony, nekiterült tempóban csak hullt, csak hullt szakadatlan. Szombat lévén, gondolhattuk, az illetékesek is szenderegtek még odahaza, s ha föl is pitymallottak már, legföljebb kedves családi körben ők maguk is derűsen bámulhatják odabentről a békés havazást. Ünnep az ilyen látvány, egy kis előleg, kóstoló a lassan ránk köszönő, meghitt, téli együttlevéseinkből. Ki gondol ilyenkor úttisztítókra, fölkészültségre, intézkedésre...? Ki? Hát például az, aki útnak indul. Az, akinek olyan intézni valója van, ami miatt — ha esik, ha fúj — akár ezen a hóval beköszönő szombat reggelen is el kell indulnia. S voltunk jó egynéhányan még úgy kilenc óra tájban is. Akik tapasztalhatták az utak szinte teljesen járhatatlanná válását, az emelkedőkön elpörgő kerekű autók csúszkálását, a menetrendszerinti autóbuszok és vonatok menetidejének pillanatok alatt történt teljes megbízhatatlanná válását. Az úttest közepén botorkáltak, vonultak az emberek, nemcsak a városból elutazni készülők, hanem a boltokba, üzletekbe vásárolni indultak is. Volt, aki vidáman és derűsen vette tudomásul a természetnek ezt a szelíd tréfáját, de idősebb nénik, magányos emberek bizony aggodalmasan keresték a talponmaradás biztonságát a térdig érő hóban. A vonatok már délelőtt legalább egy órát késtek a Dombóvárra érkezésben; az innen csak a menetrend szerint fél tíz után induló s tizenegy ötvenre a Délibe érkező ezúttal negyed kettő tájban cammogott be az itthoninál vékonyabb hó lepte Budapestre. A Somogy express pedig, amelyiknek visszafelé 17.35-kor kellett volna indulnia s nyolc óra előtt illett volna érkeznie Dombóvárra, több mint 3 és fél órás késéssel indult a Déliből, és nem sokkal éjfél előtt érkezett a nagyállomásra. A Déliben így aztán este öt órától hatalmas embertömeg jött össze. Több száz ember próbált — ki békésebben, kedélyesebben, ki ingerülten és magából kikelve — tájékozódni és megoldást találni a cél felé elindulásra, de ebbéli törekvéseikben kevesen találtak alkalmas partnerre, hiszen a pályaudvar személyzete láthatóan csak vergődött a feje tetejére állt világban — az ügyeletben szolgálatban lévő vasutasoknak fogalmuk sem volt, hogy mi fog történni az elkövetkező tíz percnél távolabbi időben. Mindenesetre valószínű, hogy amit a MÁV ezen a napon több ezer utasával művelt, az egy fikarcnyit sem növelte a szimpátiát napokon belül esedékesnek mondott sztrájkjuk és bérköveteléseik iránt. Ehelyett sokkal inkább az volt a jellemző, amit fárasztóan elnyúlt útja során mindenfelől hallhatott az ember: nem kell itt a vasutasoknak sztrájkkal fenyegetőzniük, nem kell azt bejelenteniük és megszervezniük; elég, ha egy reggelre, így tél elején, egyszeresük nekiered a hó... -balipap-