Dömsöd - Dömsödi Hírnök, 2020 (30. évfolyam, 1-12. szám)
2020-09-01 / 9. szám
XXX. évfolyam 9. szám ______________________i közepén állt, a Duna felé nézett, talapzatát olyan sziklák alkották, amelyeket a Felvidék és Erdély kőbányáiból hozattak ide. Magánszobor volt, de az átadáskor megemlékezést tartottak. Dömsöd hazafias gondolkodású polgárait hívták meg az avatásra. A Dömsödi Levente Egyesület tagjai adták a műsort. Néhai Tóth Antal, akkori ifjú levente szavalt verset a Turul alatt. Ezen az alkalmon a megyei alispán is részt vett. 1938-ban az első bécsi döntés hatalmas örömöt hozott az ország népének. „A magyar törvényhozás mélységes áhítattal ad hálát az isteni Gondviselésnek, hogy az elszakított Felvidék egy része húsz évi távollét, szenvedés és az idegen uralommal szemben kifejtett hősies ellenállás után visszatér a Magyar Szent Korona testébe. A magyar haza bensőséges örömmel üdvözli és a szerető anya meleg gondoskodásával öleli keblére sokat szenvedett visszatérő véreit." (Részlet az 1938-as 34. törvénycikkből) A békeidő és az öröm évei hirtelen szertefoszlottak. Amit visszakaptunk, újra elveszítettük. A féktelen vörös rombolás nem hagyta talpon a hazát védő szárnyakat. A határainkon kívüli Turul szobrok csak Székelyföld belsejében maradtak állva. 1945-ben a kommunista hatalomátvételt követően ez a madár szigorúan tiltott szimbólummá vált. A legtöbbet összetörték és beolvasztották, hogy ezzel is gyengítsék a nemzeti eszme erejét. Ez lett a sorsa a szarvasi turulnak is, amelyet előbb megcsonkítottak, majd testét leemelték és beolvasztották. Az utókor emelt újat helyette. Nemcsak a szobrok tűntek el, magát a Turul szót sem lehetett kiejteni. A dömsödi madarat nem érte bántódás, de kezéből eltűnt a kard, bal szárnyát pedig ismeretlen lövedék fúrta át. Nem tudjuk, kik és mikor tették ezt. A lövedék származhatott a szomszéd borospincében tivornyázó orosz egyenruhásoktól, viszont a kardról a mai napig nem tudunk. A két szorító karom mellett a vastag bronz lap szabálytalan, durva vágással ér véget. Talán a várható megsemmisítést megelőzve kellett megtenni ezt a lépést, hogy megmentsék a szobrot a pusztulástól. Elérkezett 1950. június 28-a, a magyar gyógyszerészek fekete napja. Ezen a napon az egész országban egyazon pillanatban, pontosan fél 10-kor lépett be valamennyi gyógyszertárba a három tagú államosítási bizottság, és vette állami tulajdonba az addig magántulajdonban lévő 1400 patikát. Nemcsak a gyógyszertárak kerültek államosításra berendezésükkel, felszerelésükkel, raktárkészletükkel együtt, hanem a tulajdonosok házai, autói, kerékpárjai, írógépei is. A tulajdonosok nem maradhattak helyükön. A gyógyszerészeket egyenként áthelyezték, családjukkal, bútorukkal átköltöztették őket más községbe, ahol számkivetettként kezdtek új életet. Kevés értelmiségi réteget sújtott olyan megalázó módon az államosítás, mint a gyógyszerészeket. Az ország 19 megyéjében és a fővárosban létrejöttek a Gyógyszertári Vállalatok, ahol az igazgatói posztokra laikusokat neveztek ki: párthű lakatosokat, borbélyokat, cipészeket, segédmunkásokat. 1950-ben Soós Istvánt Bugyira helyezték. Csak ingó vagyonukat vihették magukkal. Itt kellett hagyniuk a gondosan felépített patikát a hozzá tartozó lakással, díszes kerttel. A dömsödi gyógyszertárba 1950. szeptember 7-én a kiskunlacházi születésű Télessy István gyógyszerész került, akinek leszármazottait ma örömmel köszönthetjük közöttünk. Télessy István 1967. december 31-ig szolgálta a dömsödi betegeket. Soós Istvánt családjával egy jelentéktelen kis patikába helyezték Bugyira. A bugyi patikust pedig áthelyezték Dabasra. A kizsákmányoló osztályidegennek nevezett, mindenüktől megfosztott gyógyszerészek felülkerekedtek a megváltozott körülményeken. A történteket soha nem heverték ki, de megmaradt számukra a betegek gyógyításának szolgálata. A dömsödi madár új gazdát kapott. A Hajóskastélyt és területét kisajátította az állam. Hajós Gergely lakásából üzemi konyha lett. A személyzeti lakásokból óvoda. A kastélyhoz tartozó melléképületeket tanítói lakásokká alakították. A birtok gazdasági bejáratából utcát nyitottak. A gyógyszertári porta egy részét eladta az állam. A Gondviselés úgy hozta, hogy az új tulajdonos egy olyan tanár lett, aki műveltségével, szerénységével és mély hitével méltó utódja lett az eltávozó Soós Istvánnak. Takó Miklós katolikus kántortanító vásárolta meg az ingatlant, a rajta lévő szoborral együtt. Közvetlen mellé építette fel otthonát. Az államosítás után tanárképző főiskolán végzett fizika-matematika szakon. Felesége Matajsz Erzsébet gyógyszertári asszisztens volt, aki 1965. február 5-től 1977. május 31-ig dolgozott a gyógyszertárban. Egy leánygyermekük született, Mária, akit ma családjával együtt szintén itt köszönthetünk. Takó tanár úr nemcsak jó pedagógus volt, kiváló ember is. Munkaideje nem ért véget a kicsengetéssel. Igazi közösségeket épített maga köré. Színjátszókért vezetett, vizsgázott országjáró-vezetőként az egész országot bejárta tanítványaival. Nagy sikerű iskolai műsorokat rendezett, magyar néptáncot tanított. A mai napig emlékszünk kedves, békés szavaira, mosolyára. Tekintélyét nem félelmetességével, hanem tiszteletreméltóságával szerezte meg. Életében nyomon követhető a kultúra és a haza szolgálata, a falu értékeinek védelme és megőrzése. 1960-ban ott találjuk a múzeumalapító Szabó Lajos tanító mellett, akivel minden fellelhető cserepek régi tárgyat összegyűjtöttek, hogy tárlóba tehessék azokat. Nekik köszönhető ma Dömsöd egyetlen múzeuma. Amilyen hűséggel szolgálta faluját, olyan hűséggel őrizte a néhai Turul madarat. Talán az ő személyének is köszönhető, hogy végül nem bántották. Mély hallgatás övezte ugyan, titkairól nem beszélt senki, mégis mindenki jól ismerte. Óvodások százai tekintettek fel rá napi sétájuk alkalmával. Jól ismertük komor tekintetét, félelmetes szárnyait. Sok generáció felnőtt azóta. A régi gyógyszerész nem él már. 1974. augusztus 8-án hunyt el Bugyin. Soha többé nem jöttek vissza Dömsödre. Leánya, dr. Soós Ilonka három évvel ezelőtt még egy Budapest közeli idősotthonban lakott. A Takó házaspár elment közülünk, a madár tulajdonosa a Pusztai család lett. Ők 2020 februárjában úgy döntöttek, hogy Dömsödnek ajándékozzák a szobrot. Régóta vágytunk arra, hogy a miénk legyen. A család megértette a kérést. Olyan helyre akartuk tenni, ahol méltó módon jelképezi az ezeréves gondolatot, az ország egységét, a hazáért hozott áldozat fontosságát, a keresztény Magyarországot. Megtaláltuk ezt a helyet. Most itt áll az országzászló mellett új talapzatán. Szárnyán begyógyult a seb, karmaiban újra ott a kard. A hagyomány szerint amerre fordul, abban az irányban védi országunk határait. A kerecsensólyom soha nem épít fészket. Déli fekvésű sziklákon költ. Ha a költőhely tönkremegy, új sziklát keres. A magyarok addig a helyig vonultak Európában nyugat felé, amíg meg nem találták azt a helyet, ahol a kerecsensólyom fészkel. A Turul végső helyére talált. Száz év alatt sok mindent látott. A kert magányából ismét magasba emeltük. Innen hivatott védelmezni az ország zászlaját, hőseink emlékét, magyar templomainkat. Minden család kötelessége megismertetni a felnövő generációkkal a Turulhoz fűződő hagyományt, nemzetünk folytonosságát, a szó értelmét: Haza. Szeretném megköszönni a Pusztai családnak, Pusztai Gyulánénak, Dr. Pusztai Attilának, Jaczina Mariannának a döntést, hogy Dömsöd népének ajándékozták a Turult. Köszönjük Bencze István Polgármester Úrnak és dr. Bencze Zoltán Jegyző Úrnak, hogy támogatta a szobor felújítását és felállítását. Köszönjük Láng Andrásnak az ügyért való rendületlen közbenjárást és a felújítással kapcsolatos teendőket. Köszönjük a hozzájárulást azoknak a polgároknak, akik adományaikkal támogatták a felújítási munkálatok költségeit: Bencze Istvánnak, Katona Ildikónak, Katona Ágnesnek, Balogh Lászlónak, Mészáros Csabának. Köszönjük Dömsöd Nagyközség Önkormányzata Települési Munkacsoportjának a vigyázó munkát, amellyel a szobor elszállítását és újrafelállítását elvégezték. A szobrot az utókornak felállították: Láng András Pongrácz József Magyar Márk Juhász Imre Czikora Lajos Gyökeres Lajos Túróczi György Berki Zoltán Szabó Zoltán Lakatos Károly Béczi András: Büszke vagyok rá, hogy a település amelyen élek, őrzi őseink hagyományait, a magyarság gondolatának erejével teremt jövőt azok számára, akik itt élnek majd. Isten óvja Magyarországot!