Kiskundorozsma - Dorozsmai Napló, 1993 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-22 / 1. szám

2. OLDAL 1993. JANUÁR 22. Egészséges-e Dorozsma? — BESZÉLGETÉS JUHÁSZ ERZSÉBET DOKTORNŐVEL — Orvosházaspár a Tas utcában. Három tizenéves gyermek: Erzsébet (16), István (14), Annamária (12). A majdnem új ház fa­lán tábla: Dr. Szilágyi István gyermekorvos. Ám nem őt keresem, hanem feleségét, Juhász doktornőt, Dorozsma részönkormány­zatának képviselőjét. Dorozsmai? Ó nem, a Jászságból jöttem, szüleim még a 3500 lelket szám­láló Tápiógyörgyén élnek. Ahogy hallom, szépen „Ő”-zik. Ez csak rámragadt. Gimnáziumot Nagykőrösön, az orvos­­egyetemet Szegeden végeztem, sokáig itt is dolgoztam. 1975-től, megszakítással, Dorozsmán, 1984-től ebben az utcában lakunk. Szóval, tizennégy éves korom óta „őrős” világban élek. Ez idő alatt lett már „dorozsmai tudata”? Ahogy az ősi dorozsmaiaknak van, úgy nincs. Keveset tudok múltjáról, közelmúltjáról is alig... Másfelől dorozsmainak tar­tom magam. Azt vettem észre, hogy a dorozsmaiak hasonlóak szülőfalum embereihez, mintha hasonló hullámhosszon lennénk... Talán, mert a dorozsmaiak is jórészt jász eredetűek. Persze én a betegeken, sorsukon keresztül ismertem meg Dorozs­­mát. És itthon vagyok, én innen már el nem megyek. Doktornő, egészségesek vagyunk? Nem. Sok a beteg, jellegzetes betegségekkel. Túl sok a vi­szonylag fiatal, aki már magas vérnyomásban szenved, az idősek­nél a keringésszervi betegségek, a cukorbetegség és a mozgásszer­vi panaszok, derék- és csípőproblémák a jellemzőek — a nehéz és sok munkától. Nagy gond a cukorbetegség—kövérség—magas vérnyomás együtt jelentkező „hármasa”. S mindezek mögött ott húzódik az igen magas alkoholfogyasztás. Fegyelmezett betegek vagyunk? Sajnos, nem mindenki. A betegek közül vannak, akik a di­agnózis után nem térnek vissza kezelésre, ellenőrzésre, ezért nem tudjuk a gyógyszerszedést kellően beállítani, mások nem szedik a szükséges gyógyszert. Sokan mentek el emiatt... Van jellegzetes „helyi” betegség? Nincs, ezek mindegyike másutt is jellemző. Ami azonban új vonás, hogy a 30—50 évesek igen feszülten, stresszesen élnek. Eb­ben a munkanélküliség a fő ok, amely mindenkit kétségbe ejt. Sok Dorozsmán a munkanélküli? Igen magas, minden negyedik-ötödik betegem, aki felkeres, munkanélküli. Több csoportja látszik elkülönülni. Egy jelentős részük a munka elvesztésére kétségbeesve reagál, depressziós lesz. Őket kezelni kell. Mások — köztük olyanok is, akik félnek mun­kahelyük elvesztésétől — most fedezik fel, „szedik össze”, egyéb­ként gyakran valóban meglevő betegségeiket, vizsgálatokat kér­nek, hogy rokkantnyugdíjba mehessenek. Kevesen, de vannak, akiket nem zavar a munkanélküliség, nyugodtak, s közben „mel­lékes” munkát végeznek. Aztán van egy típus, amelyik jól reagál, egészségesen. Munkát keres, s azt lehet mondani: aki keres, talál is. De mindenképpen súlyos ez a gond — orvosi szempontból is. És a gyógyszerárak emelkedése? Bizony, a recept felírása előtt ma már számolgatjuk, melyik lesz olcsóbb a betegnek. De a gyógyszerre még telik, legfeljebb mostanában kevesebbszer hallom: „doktornő, legyen szíves még ezt és ezt felírni! ” Doktornő, „kártyázzunk”! Változott valami az egészségügyi kártyák bevezetésével? Igen, hatszor több az adminisztráció, mint korábban. Egy dolgot azonban megoldott: a beteg ahhoz az orvoshoz megy, aki­ben bízik. Mi kellene a jobb orvosi ellátáshoz Dorozsmán ? Nézze, azt hiszem, az orvosi ellátás — összehasonlítva más helységekkel —, Dorozsmán viszonylag jó. Négy orvos, két gyer­mekorvos, két fogorvos, egy tüdőszakorvos dolgozik a rendelő­ben. Ami nagyon kellene: egy számítógép, amely a rettenetesen nagy adminisztrációt egyszerűsítené, gyorsítaná, őrizné a betegek egészségügyi adatait stb. Ezen kívül egy jól felszerelt kislabor, hogy a legegyszerűbb laboratóriumi vizsgálatokért ne kelljen a betegeket Szegedre küldeni. Néhány új műszerünk is van már, például három EKG-vizsgálatra. * Este fél nyolc van, amikor visszaérkezik Szilágyi doktor egy betegétől. Azt gondoltam, elkezdődik a házban a családi este. Ám még nem: az orvos-férj átnézi a cédulákat, amelyeken, be­szélgetésünk alatt is, Juhász doktornő rögzítette a betegek hívá­sait. Az este a Tas utcában később kezdődik... . v ADATOK A JÖVŐRŐL Lapunkban megkülönböztetett figyelemmel szeret­nénk „tekintetes Dorozsma” legifjabbjaival, gyermeke­inkkel foglalkozni. Indulásképpen néhány információt közlünk. Ki volt az első? Bemutatkozom: Szalay Henrietta vagyok, 1993. ja­nuár 5-én születtem. Méreteim: 3,62 kg, 51 cm. A nagy boldogságot Szalay Csabának és Dubai Hen­riettának okoztam, ők a szüleim. A családba elsőként ér­keztem. A Sztri­­a Kálmán utca 31. szám alá érkeztem. Örömmel közöljük, hogy a Kiskundorozsmáért Ala­pítvány 5000 Ft-os takarékkönyvet ajándékozott Dorozs­ma első újszülöttének. Sok örömet, egészséget kívánunk az egész családnak. A dorozsmai újszülöttek számának alakulása 120 fő 110 fő 113 f 101 fő 100 fő 04 fő 1987, 1988 1989. 1990, 1991 1992. Az általános iskolások létszámának alakulása Dorozsmán

Next