Kiskundorozsma - Dorozsmai Napló, 2006 (17. évfolyam, 1-12. szám)
2006-08-30 / 8. szám
2006. szeptember 30. 8. oldal Igaz-e, hogy délben a harangok Hunyadi János 1456-os nándorfehérvári győzelmének emlékére szólnak? 1453. május 29-én az oszmánok alig 21 éves uralkodója, II. Mehmed (1451-1481) elfoglalta Konstantinápolyt, a Bizánci Birodalom fővárosát, a „városok városát". Az ifú uralkodó felvette a Hódító melléknevet, és a várost hamarosan birodalma fővárosává tette, szimbolikusan is kifejezve ambícióit: ő a bizánci császárok örököse, aki igényt formál azok hajdani világuralmára. Európa alig ébredt fel döbbenetéből, amikor Mehmed szultán félelmetes serege 1456-ban Magyarország ellen, a térség egyetlen számottevő hatalma, az oszmánok régi balkáni riválisa ellen indult. III. Callixtus pápa (1455-1458) keresztes hadjáratot hirdetett, és június 29-én imabullájában elrendelte, hogy napi háromszori harangszó szólítson imára minden hívőt a kereszténység védelmében, így buzdítsák mindazokat, akik a hódítók ellen küzdenek! A pápa felhívása szokatlanul nagy visszhangra talált. 1456 nyarán minden eddiginél nagyobb — főként csehekből és németekből álló - keresztes had gyülekezett Bécs környékén. MIÉRT SZÓL A HARANG? A keresztesek azonban soha nem találkoztak a Hódító seregével. Azokat Hunyadi János, Magyarország főkapitánya és a hetvenéves itáliai ferences szerzetes, Kapisztrán János (Giovanni de Capestrano), valamint az általuk toborzott zsoldos és a környék felkelt keresztesei, parasztok, kézművesek, szegény emberek állították meg Nándorfehérvár falainál 1456 júliusában. A Konstantinápolyt meghódító szultánra az utolsó összecsapás napján, július 22-én Hunyadiék súlyos vereséget mértek. Sokan az ima erejének tulajdonították, hogy a túlerőben lévő oszmán hódítók ellen a Hunyadi János és Kapisztrán János által vezetett sereg győzelmet aratott. A pápai rendelkezésnek és Hunyadiék győzelmének híre közel egy időben érkezett meg Budára és Bécsbe, így nem véletlen, hogy a déli harangszó mindennapossá váló gyakorlata rövidesen átértelmeződött, és a köztudatban ma már inkább a győzelem emlékeként él. Igaz, maga a pápa, amikor augusztus 6-án, az Úr színeváltozásának napján értesült a győzelemről, elrendelte, hogy e napot az egész kereszténység ünnepként tisztelje. A pápa később számos oklevélben is úgy említi a déli harangszót, mint a nándorfehérvári csodáért szóló hálaadást. A korábbi pápai bulla megújításával VI. Sándor pápa a jubileumi Szentév kellős közepén, 1500. augusztus 9-én már arról rendelkezett, hogy a harangszó az egész keresztény világban minden délben szólaljon meg, jelezve, hogy a kereszténység védelme, az összetartás minden időben és minden helyen fontos kötelesség. (Forrás: www.kapocs.org) KÖZLEMÉNY Az 1456-i Nándorfehérvári győzelem és az 1956. forradalom és szabadságharcról évfordulója alkalmából október 23-án hétfőn este a 17.30-kor kezdődő ünnepi szentmisén veszünk részt és utána a templomban a Katolikus Kör rendezésében megemlékezést tartunk, majd égő gyertyával elmegyünk az 1956-os kopjafához vonulva ilyen módon is lerójuk tiszteletünket a dicsőséges események résztvevői és áldozatai iránt. EGY KIRÁNDULÁS TÖRTÉNETE Néhány éves hagyomány, hogy a kiskundorozsmai Hozsanna kórus és Katolikus Kör tagjai családjaikkal, barátaikkal négynapos kirándulásra mennek az ország valamelyik szép vidékére. Ezen a nyáron a Zemplénihegység volt az úticél, s egy napra Szlovákiába is átruccantunk. Augusztus 21-én indultunk a Tisza Volán Ikarus E98-as kényelmes autóbuszával. Útközben először Békéscsabán álltunk meg, ahol megtekintettük a Jézus Szíve Római Katolikus Templomot, amely sokak számára a városrész nevéről „jamina templomként" ismert. A közadakozásból az 1990-es évek elején épült templom nem nagy és nem hivalkodó. Azt a célt szolgálja, hogy családias környezetben összefogja az imádkozni vágyó híveket. Az épület belső festése nem szokványos, első látásra meg is hökken az ember. A festési munkálatokat Patay László Munkácsy-díjas érdemes művész végezte. A templom ötszáz négyzetméteres seccofreskója ötszázharminc alakjával nemcsak bibliai jeleneteket ábrázol, hanem a szentek mellett helyet kaptak történelmi személyiségek, egyházi zeneszerzők, és a templom megépítésében résztvevők portréi is. Következő megállóhelyünk Máriapócs volt, amely Kelet-Magyarország neves búcsújáróhelye. A kegyhely kialakulásában alapvető szerepe volt a könnyezés csodájának. Először 1696-ban folytak könnyek az ikonosztáz Istenszülő képén Mária szeméből. Az eredeti kép a bécsi Stephansdomban van, de a róla készült másolat is könnyezett 1715-ben és 1905-ben. Emiatt építették meg a XVIII. század közepén a csodálatos barokk stílusú görög katolikus templomot. Évszázadok óta jönnek ide búcsúra a zarándokok, hogy vigaszt, reményt és segítséget kérjenek a Szűzanyától. 1991-ben II. János Pál pápa is ellátogatott ide, és bizánci szertartású liturgiát végzett a kegykép előtt. A mi kiránduló csoportunknak Mádi György plébános atyánk tartott misét, amelynek keretében elénekeltünk néhány Mária-éneket. Máriapócsról a szálláshelyünkre, Sátoraljaújhelyre buszoztunk. Szállásunk a piarista kollégium ódon falai között volt. Már első este bemutatták nekünk a piarista templomot, ahol azután minden reggel szentmisén vettünk részt. A piarista templom és rendház a középkorban a pálos szerzetesek otthona volt. A XVIII. században készült barokk oltárok, szobrok, képek és a szószék a pálos rend alakjait, témáit elevenítik meg. II. József türelmi rendelete megszüntette a pálos rendet, így 1789-ben helyükre a piaristák érkeztek. Kedden bebarangoltuk Sátoraljaújhelyt és környékét. A helytörténeti múzeumban bepillantást nyertünk a város történelmébe, irodalmi múltjába, és kaptunk egy kis ízelítőt a környék állat- és madárvilágáról. A múzeumlátogatás után kb. egy órányi kellemes sétával jutottunk fel a Szár-hegyre. Sétánkat időnként megzavarta egy kis zápor, de ez senkit nem tartott vissza. A Szár-hegy arról nevezetes, hogy 1935-ben itt helyezték el a századik országzászlót. 1936-ban a Magyar Kálvárián itt állították fel az a tizennégy stációt, amelyen a trianoni béke értelmében elszakított harmincnyolc magyar város neve van bevésve, alattuk egy-egy verssel. Ugyancsak ezen a hegyen avatták fel 1938-ban a Szent Korona alakját utánzó Szent István Kápolnát. Ezen a délutánon mentünk el a közeli Széphalomra, hogy megnézzük a Kazinczy Emlékmúzeumot. Utána a bátrabbak a libegőről csodálhatták meg a várost körülölelő dombokat. A harmadik napunk volt a legmozgalmasabb, ekkor látogattunk át Szlovákiába. Első utunk a betléri kastélyba vezetett. Betlér község a Sajó völgyében található, itt épült az Andrássy grófok kastélya. A gyönyörű épület pompás kialakítása, műkincsekben gazdag berendezése napjainkig megmaradt, hiszen szerencsére sértetlenül átvészelte mindkét világháborút, s tulajdonosai 1944-ig itt laktak. A kastélyban egy fiatal hölgy kalauzolt végig bennünket, aki nagy beleéléssel, és ami számunkra fontos, ízes magyar nyelven mutatta be a Felvidék e csodálatos műemlékét. Betlértől hét kilométerre egy kúp alakú kőszirten áll „Krasznahorka büszke vára". Tényleg büszke, nemes és méltóságteljes, messziről uralja a vidéket. Több mint háromszáz éven keresztül az Andrássy családé volt ez a vár is. Amíg idegenvezetőnkre várakoztunk - aki ugyancsak magyarul beszélt -, a várudvaron egy hosszú vasidomon akadt meg a szemünk. Rögtön megindult a találgatás: mi lehet ez? Kiderült, hogy a Lánchíd egyik láncszeme. Ennek a hídnak egyes alkotóelemei ugyanis az Andrássyak vasgyárában készültek. A vármúzeumban egykorú konyha, bútorok, kandallók, képek és fegyverek láthatók. Megnéztük a várkápolnát, a családi kriptát, sőt láttunk egy vártömlöcöt is. A közelben található Andrássy-