Kiskundorozsma - Dorozsmai Napló, 2007 (18. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-31 / 1. szám
2007 január 31. 3. oldal Gondolatok a magyar kultúráról a Magyar Kultúra Napján Január 22-ét 1989 óta ünnepeljük, mint a Magyar Kultúra Napját. Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt, így legfontosabb nemzeti imánk születése napján emlékezhetünk meg közös nemzeti kincsünkről. Az a tény, hogy e célra külön napot kellett kinevezni, egy kicsit elgondolkodtató is. A magyar kultúra az év minden egyes napján az életünk része kellene hogy legyen. Az, hogy ennek napja van, figyelmeztetés: nemzeti értékeink veszélyben vannak, jobban oda kell figyelni rájuk. A magyar kultúra nem különb és nem több, mint más nemzetek kultúrája, de számunkra a legfontosabb kellene, hogy legyen. Gondolataink és cselekedeteink alapja, nemzeti azonosságtudatunk meghatározója, fennmaradásunk záloga. Felbecsülhetetlen örökség, amelyet eleink alkottak évszázadokon keresztül, s melyhez (remélem) a mi nemzedékünk is tesz hozzá egy kicsit. Magában foglalja irodalmi, zenei, képzőművészeti, építészeti és nem utolsó sorban népművészeti értékeinket, amelyek viharos történelmünk során keletkeztek. Természetesen ide tartozik szép magyar anyanyelvünk is, melyet szüleitől tanul a gyermek. A Magyar Kultúra Napja arra hívja fel a figyelmet, hogy felelősséggel kell bánni ezzel az örökséggel és tovább kell adni a következő nemzedéknek. Napjainkban ennek az örökségnek egy része már múzeumi tárgy, polcokon porosodó könyvhalmaz, romokban heverő vár, esetleg népi hagyomány amely régebben spontán hagyományozódott egyik nemzedékről a másikra. Kultúránkat ugyanúgy elérte a globalizáció, mint az élet minden egyes területét. Elárasztanak az amerikai akciófilmek, a bugyuta szappanoperák. Divat a külföldit, az idegent majmolni, és szégyellni a magyart. Körülvesz bennünket egy silány, értéktelen tömegkultúra, amelytől a gondolkodni vágyó ember már fuldoklik. Ugyanígy silányul nyelvünk is. Feledésbe merülnek régi, ízes szavaink, szólásaink és közmondásaink. Még jó, ha kultúráltan szólunk egymáshoz. Divattá vált ugyanis néhány szaftos kötőszóval elintézni dolgokat, kiosztani a másikat. Sajnos a tömegtájékoztatási eszközök is átveszik, illetve terjesztik ezt a divatot. Márpedig kultúránk legfőbb hordozója a nyelv, amit ugyancsak óvni kellene. A Magyar Kultúra Napja nemcsak egy szűk, a magyar értékekért aggódó réteg ünnepnapja kellene hogy legyen. Feladatokat ró mindenkire, alkotó és tanító értelmiségiekre, szülőkre és gyerekekre. A példamutatás nagyon fontos. Ha a gyerek azt látja, hogy szülei megnéznek egy jó magyar filmet, elolvasnak egy szép verset, meghallgatnak vagy elénekelnek egy magyar népdalt, esetleg mesélnek neki, talán ezt a kultúrát is megtanulja megbecsülni. Az ilyen gyerekből lesz majd a kulturális alkotásokat értő kamasz, majd felnőtt. Értő közönség nélkül ugyanis veszendőbe mennek a legszebb alkotások is. A magyar kultúra megismeréséhez tartozik az is, hogy bebarangoljuk a Kárpátmedencét, felfedezzük annak szép tájait, megismerkedünk az ott élő emberek életével. Ne felejtsük el, hogy a magyar kultúra nem csak a trianoni határokon belül született. Ezt a kultúrát gazdagítják az erdélyi, a felvidéki, a délvidéki és a kárpátaljai magyarok is. Kölcsey így kezdte a Himnuszát: Isten, áldd meg a magyart... Minden magyart, bárhol éljen is. Akár szűkebb hazánkban, akár kisebbségi sorban az elszakított területeken, akár távol innen, a történelem viharai által elsodortan. S legyen összekötő kapocs közöttünk a magyar kultúra és a tudás. MÉSZÁROSNÉ HORVÁTH ERZSÉBET December 21-én a Petőfi Sándor Művelődési Házban a Via Stellis keresztény könnyűzenei együttes koncertjén keresztül is készülődhettünk Adventben a Karácsonyra. A zenekar dorozsmai tagjával, az egyik alapítóval, Atlasz Henrikkel beszélgettem. - Mikor alakult a zenekar? - Karácsonykor négy éve, hogy először léptünk fel. Egy másik zenekarból váltunk ki hárman: Béni István, Körmöczi Zoltán és én, megalapítottuk ezt az együttest, majd csatlakoztak a többiek is. Kisebb változások történtek azóta, de úgy érzem, most a legmegfelelőbb az együttes felállása. A három alapító tag már kilenc éve együtt zenél. A zenekar vezetője Tiboldi Ákos (gitár, ének), aki Bécsben utolsó éves orvostanhallgató és gyermekorvosként dolgozik Ausztriában, Béni István, Egér (szólógitár, ének) számítógépes szakember, Körmöczi Zoltán (dalszerző, gitár) Orosházán tanít, én (Atlasz Henrik, fuvola) egy német vállalatot vezetek Magyarországon. A legnehezebb dolga ennyi férfi között azt hiszem az együttes egyetlen hölgyének van, Szabó Zsanett (ének) főápolóként dolgozik, énekével annyit kell bizonyítania, mint az összes hangszeresnek együtt. A kezdetek óta velünk van Kovács Zsolt (dob), aki műsírkő készítésével foglalkozik. Később lépett a zenekarba Sztupkai Gergő (basszusgitár), aki szociális munkás szakot végez a főiskolán, valamint Tóth Tibor (szintetizátor), aki szintén még tanul. - Miért a keresztény könnyűzenét választottátok? - Mindannyian vallásosak vagyunk, hiszünk Istenben. Képzett zenészek vagyunk, kevés magyar zenekar választja ezt a műfajt, főleg profi szinten csinálni. Megjegyezném, hogy nem kifejezetten római katolikus zenekar vagyunk, hiszen más felekezetű tagjaink is vannak: Szabó Zsanett pünkösdista, Sztupkai Gergő metodista, de ettől még velünk zenélnek a katolikus templomokban is. - Nehezebb vidéki zenekarként ismertségre szert tenni? Hozzád szólok - Valóban nem könnyű. Évek alatt sok próbával, koncerttel, nem kevés szellemi, időbeni és anyagi befektetéssel értük el, hogy ma már Magyarország első három ilyen jellegű zenekara között jegyeznek. - Hol lehet titeket hallani? - Keresztény templomokba szoktak minket hívni, erkölcsileg, ideológiailag hozzánk közel álló vallásos fesztiválokon lépünk fel, például Solymáron a Gospell Fesztiválon, Apostagon, Kalocsán a Keresztény Könnyűzenei Fesztiválon, de Bécsbe is hívtak már minket, decemberben pedig a Vajdaságot kezdtük járni, havonta egy-két koncertet tervezünk adni, ez még szervezés alatt van. Nem pénzért zenélünk, csak az útiköltséget szoktuk elkérni. - Hogy fogad titeket a média? - Mivel a legjobb zenekarok között tartanak számon minket, egyre több kapcsolat alakul ki. Rendszeresen hallhatóak vagyunk a Petőfi Rádióban, az egri Katolikus Rádióban, a Pax TV-ben is láthatók vagyunk, ahol egy videóklipet tervezünk. Több demo kiadvány után nyáron megjelent az első nagylemezünk Hozzád szólok címmel, már régóta a közönség igénye is volt ez. Országhatáron kívülre is került, tudunk róla, hogy az Egyesült Államokban és Ausztráliában is vannak példányok. - Milyen temettek vannak? - Továbbra is szerepelünk ezeken a fesztiválokon. Most már minket hívnak, és már januárban lekötötték az időpontokat. Természetesen továbbra is zenélünk templomokban, illetve a már említett vajdasági fellépésekre koncentrálunk. Mi a zene által az Úr igéjét közvetítjük, Istenről, Jézusról, Máriáról zenélünk, reméljük, hogy ezáltal mások is együtt imádkoznak velünk. Köszönöm az interjút. ZSÓFIA