Dunabogdány - Bogdányi Híradó, 2011 (22. évfolyam, 1-12. szám)

2011-08-01 / 8. szám

Híradó l Olvasóink tollából 7 A LEVENDULÁK FÖLDJÉN TIHANYBAN Klubnapjainkon már az év legelején elkezdődött a be­szélgetés arról, hogy mikor és hová menjünk kirándul­ni ebben az évben. Valóban az egyik kedvelt programja klubunk tagságának a kirándulás, hiszen akkor egész nap együtt a társaság és amellett, hogy általában sok érdekes­séget, szép tájakat, múzeumokat, történelmi nevezetes­ségeket látunk, utunk közben jó és vidám beszélgetések is sorra kerülhetnek az út és az ebéd alatt. Sőt időnként vidám nótázásra is lehetőség nyílik. Azonban nem egyszerű az úti cél megválasztása sem. Egyrészt, mert már igen sokfelé jártunk klubunk műkö­désének 17 éve alatt, másrészt, mert az utóbbi években a kirándulások költségei igencsak megemelkedtek. És ha mi magunk nem is, de lábaink is egyre fáradékonyabbak lettek. Sok töprengés, vita után kialakult az úti cél: a Tihany­ban megrendezésre kerülő „Levendula Fesztivál”. Döntésünket elősegítette, hogy a Generációk című ma­gazinban egy nagyon figyelemfelkeltő ismertetést olvas­hattunk, melyből idézek:­­A levendula őshazája a Földközi-tenger melléke. Leve­lei és virágai kis olajtömlőket tartalmaznak, itt gyűlik az olaj. Jótékony hatásait évezredek óta ismerik. A róma­iak fürdővíz illatosítására használták. Rovarűző hatását kihasználva kis zsákokba varrva ruhásszekrénybe tették. Ismert volt fertőtlenítőszer gyanánt, de a frissen mosott ruhát is illatosították vele. A Tihanyi-félszigetre Bittera Gyula - európai hírű gyógyszervegyész - 1924-ben telepítette az első ültet­vényt, az apátságtól bérelt területre. Az első sikerek lát­tán további jelentős telepítéseket végeztek, így Tihany­ban kialakult a levendulatermesztés kultúrája. Az illóolajat a learatott levendulából a Külső-tó part­ján lepárlással nyerték. Illóolajtartalma, annak minősége túlszárnyalta a francia ültetvények eredményeit. Meglepő, hogy ezt a dimbes-dombos tájat egykor heves, robbanásos vulkánkitörések formálták. A tűzhányókra ma meredek sziklafalak és az egykori kráterekben össze­gyűlő csapadékvízből képződött tavacskák - a Külső-tó és a Belső-tó - emlékeztetnek. Később sok száz forró vizű forrás tört a felszínre, s hagyott ránk zuzmóktól sárga mészkősziklákat - ezek a félsziget híres hévforráskútjai. Az egykor félelmes erők formálta felszínt az azóta eltelt évmilliók szelíddé koptatták és a kellemes mediterrán vonásokat hordozó éghajlat hatására kialakult a félsziget gazdag, különleges növény- és állatvilága. Elődeink sok évszázados tevékenysége sem rombolta le a természet harmóniáját, sőt a félsziget olyan különlegességgel gaz­dagodott, mint a levendula­­ termesztésének hazánkban egyedülálló kultúrája.” Ebben az évben tovább bővült a „Levendula Fesztivál” programja, megnyílt két újabb látogató centrum is. A Le­vendula Ház Látogató Központban a Tihanyi-félszigetet ismerhettük meg, a kiállítási program középpontjában a tihanyi emberek és a természet évszázados együtt­élése, ennek emblematikus kultúrája, valamint a levendulater­mesztés áll. A Levendula Házban lehetőségünk nyílt a helyi jelleg­zetességet jelentő levendulapárnácskák és más emléktár­gyak megvásárlására is.. Ezután immár nem első ízben meglátogattuk a tihanyi bencés apátsági templomot és I. András királyunk sírját. Majd a nagy sokadalomban sétálva eljutottunk egy jel­legzetesen tihanyi étteremhez, ahol egy jóízű bográcsgu­lyást fogyasztottunk el. Hazafelé menet Balatonfüreden meg szerettük volna tekinteni a füredi hal- és borünnepet, ahol a vendége­ket borbemutató és -vásár várta a Tagore sétányon, de az időjárás közbeszólt és ezt a programot csak részben tudtuk teljesíteni. Az időjárás megváltozása ellenére egy kellemes napot töltöttünk el együtt, egyben sok újdonságot és érdekes­séget láttunk, melyet az úton hazafelé meg is beszéltünk. Schuszter Ferencné a nyugdíjasklub vezetője EGY MOZGÁSKORLÁTOZOTT KÖSZÖNETÉ Mozgáskorlátozottnak lenni, vakon... Nem csak nekem szörnyű teher, hanem talán a velem egy házban élőknek is. Két éve amputálták a jobb lábamat. Egyhónapos re­habilitáció után még viszonylag jól közlekedtem. Egy éve sajnos levágták a bal lábamat is, így vakon és lábak nél­kül a házunk rabja lettem. Mikor orvoshoz vagy Pestre, kontrollra kellett menni, a sok lépcsőfokon való lemene­tel nagy fizikai igénybevételt jelentett a családnak, min­dig két embernek itthon kellett lenni hozzá. Egy ilyen lépcsőn való cipelést láthatott meg Rudolf János (Sonáj). Az ő fejében született a gondolat, hogy segít nekünk. Bogdányi vállalkozókkal összedugta a fejét és kitaláltak nekem egy saját maguk által tervezett liftet, amit pár hónap alatt megépítettek a kertünkben. Kammerer Ist­ván, Spannsberger János, Gráff János, Kammerer János, Rudolf János (az asztalos), Gál Csaba, Koncz Péter (és mindezen emberek munkatársai) együttműködésének köszönhetően ma már csak beszállok a liftbe, megnyo­mok egy gombot és már mehetek is az emberek közé. Nem lehet elég köszönetet mondani a Karitásznak és azoknak az embereknek, akik anyagilag támogatták a cél megvalósulását. És legvégül köszönet a fent felsorolt em­bereknek az elkötelezettségükért és a segítségért, hogy így néha jobban beleláthatok a falu életébe. Köszönettel: Hímer András

Next