Dunabogdány - Bogdányi Híradó, 2011 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2011-08-01 / 8. szám
Híradó l Olvasóink tollából 7 A LEVENDULÁK FÖLDJÉN TIHANYBAN Klubnapjainkon már az év legelején elkezdődött a beszélgetés arról, hogy mikor és hová menjünk kirándulni ebben az évben. Valóban az egyik kedvelt programja klubunk tagságának a kirándulás, hiszen akkor egész nap együtt a társaság és amellett, hogy általában sok érdekességet, szép tájakat, múzeumokat, történelmi nevezetességeket látunk, utunk közben jó és vidám beszélgetések is sorra kerülhetnek az út és az ebéd alatt. Sőt időnként vidám nótázásra is lehetőség nyílik. Azonban nem egyszerű az úti cél megválasztása sem. Egyrészt, mert már igen sokfelé jártunk klubunk működésének 17 éve alatt, másrészt, mert az utóbbi években a kirándulások költségei igencsak megemelkedtek. És ha mi magunk nem is, de lábaink is egyre fáradékonyabbak lettek. Sok töprengés, vita után kialakult az úti cél: a Tihanyban megrendezésre kerülő „Levendula Fesztivál”. Döntésünket elősegítette, hogy a Generációk című magazinban egy nagyon figyelemfelkeltő ismertetést olvashattunk, melyből idézek:A levendula őshazája a Földközi-tenger melléke. Levelei és virágai kis olajtömlőket tartalmaznak, itt gyűlik az olaj. Jótékony hatásait évezredek óta ismerik. A rómaiak fürdővíz illatosítására használták. Rovarűző hatását kihasználva kis zsákokba varrva ruhásszekrénybe tették. Ismert volt fertőtlenítőszer gyanánt, de a frissen mosott ruhát is illatosították vele. A Tihanyi-félszigetre Bittera Gyula - európai hírű gyógyszervegyész - 1924-ben telepítette az első ültetvényt, az apátságtól bérelt területre. Az első sikerek láttán további jelentős telepítéseket végeztek, így Tihanyban kialakult a levendulatermesztés kultúrája. Az illóolajat a learatott levendulából a Külső-tó partján lepárlással nyerték. Illóolajtartalma, annak minősége túlszárnyalta a francia ültetvények eredményeit. Meglepő, hogy ezt a dimbes-dombos tájat egykor heves, robbanásos vulkánkitörések formálták. A tűzhányókra ma meredek sziklafalak és az egykori kráterekben összegyűlő csapadékvízből képződött tavacskák - a Külső-tó és a Belső-tó - emlékeztetnek. Később sok száz forró vizű forrás tört a felszínre, s hagyott ránk zuzmóktól sárga mészkősziklákat - ezek a félsziget híres hévforráskútjai. Az egykor félelmes erők formálta felszínt az azóta eltelt évmilliók szelíddé koptatták és a kellemes mediterrán vonásokat hordozó éghajlat hatására kialakult a félsziget gazdag, különleges növény- és állatvilága. Elődeink sok évszázados tevékenysége sem rombolta le a természet harmóniáját, sőt a félsziget olyan különlegességgel gazdagodott, mint a levendula termesztésének hazánkban egyedülálló kultúrája.” Ebben az évben tovább bővült a „Levendula Fesztivál” programja, megnyílt két újabb látogató centrum is. A Levendula Ház Látogató Központban a Tihanyi-félszigetet ismerhettük meg, a kiállítási program középpontjában a tihanyi emberek és a természet évszázados együttélése, ennek emblematikus kultúrája, valamint a levendulatermesztés áll. A Levendula Házban lehetőségünk nyílt a helyi jellegzetességet jelentő levendulapárnácskák és más emléktárgyak megvásárlására is.. Ezután immár nem első ízben meglátogattuk a tihanyi bencés apátsági templomot és I. András királyunk sírját. Majd a nagy sokadalomban sétálva eljutottunk egy jellegzetesen tihanyi étteremhez, ahol egy jóízű bográcsgulyást fogyasztottunk el. Hazafelé menet Balatonfüreden meg szerettük volna tekinteni a füredi hal- és borünnepet, ahol a vendégeket borbemutató és -vásár várta a Tagore sétányon, de az időjárás közbeszólt és ezt a programot csak részben tudtuk teljesíteni. Az időjárás megváltozása ellenére egy kellemes napot töltöttünk el együtt, egyben sok újdonságot és érdekességet láttunk, melyet az úton hazafelé meg is beszéltünk. Schuszter Ferencné a nyugdíjasklub vezetője EGY MOZGÁSKORLÁTOZOTT KÖSZÖNETÉ Mozgáskorlátozottnak lenni, vakon... Nem csak nekem szörnyű teher, hanem talán a velem egy házban élőknek is. Két éve amputálták a jobb lábamat. Egyhónapos rehabilitáció után még viszonylag jól közlekedtem. Egy éve sajnos levágták a bal lábamat is, így vakon és lábak nélkül a házunk rabja lettem. Mikor orvoshoz vagy Pestre, kontrollra kellett menni, a sok lépcsőfokon való lemenetel nagy fizikai igénybevételt jelentett a családnak, mindig két embernek itthon kellett lenni hozzá. Egy ilyen lépcsőn való cipelést láthatott meg Rudolf János (Sonáj). Az ő fejében született a gondolat, hogy segít nekünk. Bogdányi vállalkozókkal összedugta a fejét és kitaláltak nekem egy saját maguk által tervezett liftet, amit pár hónap alatt megépítettek a kertünkben. Kammerer István, Spannsberger János, Gráff János, Kammerer János, Rudolf János (az asztalos), Gál Csaba, Koncz Péter (és mindezen emberek munkatársai) együttműködésének köszönhetően ma már csak beszállok a liftbe, megnyomok egy gombot és már mehetek is az emberek közé. Nem lehet elég köszönetet mondani a Karitásznak és azoknak az embereknek, akik anyagilag támogatták a cél megvalósulását. És legvégül köszönet a fent felsorolt embereknek az elkötelezettségükért és a segítségért, hogy így néha jobban beleláthatok a falu életébe. Köszönettel: Hímer András