Dunabogdány - Bogdányi Híradó, 2021 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2021-05-01 / 5. szám
Literatúra akár nem, hogy tulajdonképpen mit is szeretnénk? A szakmain túl olyan kérdés ez, amire a választ csak mi, bogdányiak adhatjuk meg, senki más. Különben a visszautasíthatatlan ajánlatok pillanat hősei jönnek, rögtönzés és sodródás marad. H.A.: Milyen rendezvények lesznek? L.A.: Mindennap nézzük a híreket, ha már szabad a „csók”, akkor a Pünkösd lesz az első zenés alkalom, zenés karantén „szöktetés”. A Művelődési Ház, a Nemzetiségi Önkormányzat valamint a Svábzenekar közös rendezvényével a pünkösdi hangulatot próbálja visszahozni. Május 23-án, 16 órától várjuk a Rendezvénytérre a közönséget. A Zeneiskola Fúvószenekarának térzenéje után a Svábzenekar ad koncertet, majd a Szomori Fiúk játszanak. Valószínű, hogy védettségi igazolvánnyal látogatható a rendezvény. H.A.: És lesz plusz koncert? L.A.: A június még a színházé lesz, a FAKULT Egyesülettel közös szervezésben egy hétvégén a Lakjon jól a falu! és szabadtéri színházi előadás (Egy apró kérés c. színdarab) lesz a tervek szerint, és júliusban lesznek koncertek, úgy tűnik, az önkormányzat már nem egy magáncéggel és a Vízmű kft-jével, hanem az erre a célra fenntartott Művelődési Ház keretében, az intézményi javaslatok alapján képzeli ezt el. Július 17-én Péterfy Bori és a Love Band játszik, (Péterfy Bori színésznő-énekes az Áprily - család leszármazottjaként kötődik a Duna-kanyarhoz). Július 24-én a délelőtt a gyermekeké a szekszárdi Holló meseszínházzal, este pedig a magyar és balkáni, közel-keleti zenét ötvöző Besh-o-drom játszik. Kiváló és színvonalas előadók, hangulatos zenével, nyár estén, szabadon. Ez a terv. És itt még nincs vége a nyárnak, a folytatásról majd később... Hidas András, NOKI elnök r Köszönjük, hogy adód 1%-ának felajánlásával támogatsz minket. Nekünk ez nagyon sokat jelent! DUNABOGDÁNYI ISKOLÁÉFIT ALAPÍTVÁNY 18216970-1-13 J Segítse a bogdányi kultúrát! Kérjük, hogy idén is támogassa adója 1%-ával a FAKULT Egyesület kulturális tevékenységét Adószámunk: 18722633-1-13 így figyelmeztetnek óvatos magatartásra bennünket már egy éve. Megfogadjuk, már amennyire tudjuk... De hát valahova azért menni kellene... Van a kert, a Duna-part, az erdő. Ott embertárs alig, vírus remélhetőleg máshol...Otthon természetesen a kert van „kéznél”. Jobb a négy falnál, az utcánál is. A kertben el lehet gondolkodni, mélázgatni. Esetleg lírázgatni. Ez az! Nézzünk csak szét a költők háza táján! Mit működtek ott? Gyomláltak, vagy csak sétálgattak? Vagy versre fakadtak? Mit jelentett számukra a kert, az erdő? A szép május jöttén, a végvár sötét kazamatájából kiszabadulván Balassi Bálint így örvendezett: „ Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje, Mindent egészséggel látogató ege, Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!” Ez még reális tájábrázolás. Később másféle jelentéstartalommal is bővült sok költőnknél. A valóságos táj képei lelkiállapot, érzésvilág hordozói lesznek. A rokokó szépségek költője, Csokonai Vitéz Mihály reményteli kedélyállapotát a tavaszi kert szépségével, nárciszaival, röpködő méhecskéivel képzelted el, majd reményeinek elvesztését a sivár, kietlen téli ábrázolásával rajzolta meg. Arany Jánosnak kedvelt tartózkodási helye volt a kert. Nagyszalontán is, Nagykőrösön is szívesen dolgozgatott kertjében. Amikor 1860-ban akadémiai főtitkár lett, Pesten kellett élnie, de visszavágyott vidéki otthonába: „S hogy megint ültessek, oltsak" MARADJ OTTHON! sóhajtott fel az Epilógus c. versében. Még Nagykőrösön írta a Kertben c. költeményét. Leírja, hogy a kertjében „bibéi”, a fák sebeit tisztogatja, nyeseget. Közben a magasról rálát a szomszédjára, akinek meghalt a felesége, árva tett kisgyermeke. Senki nem jön hozzá részvétlátogatásra, mert szegény, jelentéktelen ember. A költő eltöpreng az emberiség sorsán,megállapítja: „Közönyös a világ!” Reális képei bölcselkedésének hordozóivá alakulnak: a kert maga a világ, amelyben az ember „önző, falékony húsdarab,/ miként a hernyó, telhetetlen,/ mindig előre mász...s harap.” S ennek a közönyös világnak vén kertésze a halál. Az Istenhegyi út kertjének gazdája Radnóti Miklós volt, itt lakott a 30-as években hitvesével, Fannival. Több versében Idilli szépnek ábrázolta kertjét, az áhított békességet jelentette számára. Az Istenhegyi kert című versében viszont megjelenik a fenyegetettség baljós érzete, a halálsejtelem. A kert apró rebbenései borzongató jelzésekké válnak; a kutya megugró árnyra mozog, , a barackfa ága földre roggyan, és a sötétedésben halálos kört repül egy elkésett méh. „Ó, ez a kert is aludni, halni készül”- írja sötét előérzettel. Természetesen az emberiség legmélyebb kert-értelmezése a Paradicsom, az Édenkert. Ez az a lélekállapot, amikor az ember még Isten közelében élt, harmonikus kapcsolatban. Ennek elvesztése: az ember tragédiája. Nemcsak kertünkbe sétálhatunk ki vírusmentes teret keresve, hanem messzebb is, akár az erdőbe. Meg is szaporodott a turisták száma az utóbbi időben, ami jó is, meg rossz is. Ez a véleménye a Pilisi Parkerdő erdészeinek, mert rengeteg szemét marad a sok kiránduló után - panaszolták. A költészet azonban az erdőt is átlényegítette, lelket lehelt bele. 1848 nyarán ifjú házaspár sétált fel a budai hegyekbe, s ebből az élményből született a Hegyek között c. vers. Igen, ők Petőfiék voltak, a költő és hitvese. Érzékletesen írja le Petőfi, hogy olyan szüksége van már egy kis kikapcsolódásra, annyi teher nyomasztja a forradalmi zűrös napokban; nemzetőri feladatok, képviselő-választási kudarc, satöbbi. Ahogy távolodik a lenti világtól, úgy válik egyre szebbé, nyugalmasabbá minden. Júlia virágot szed, Petőfi a hegyek, fák szépségét csodálja, elvarázsolja a táj, s a teremtett világ szépségében a Teremtő közelségét érzi meg: „Fáktól vagyok körülvéve, /s mint édes fia fejére/Áldó keze az Atyának,/Úgy hajolnak rám az ágak. / Istenem, de boldog vagyok! / Majd hogy sírva nem fakadok!” Megrendítő létállapotot vetít az erdő képeibe József Attila a Talán eltűnök hirtelen című versében. Már élete vége felé írta: „Talán eltűnök hirtelen / Akár az erdőben a vadnyom.” Annyire jelentéktelennek érzi életét, hogy a vadnyommal azonosítja. Végig a versben az erdő képeibe sűríti életének összegzését. „Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom.” Gyónásként szakadnak ki belőle az önmagát vádló szavak. Engedetlensége, gőgje nyomasztja. Mindebből 12 Bogdányi Híradó XXXII. évfolyam 5. szám