Dunapataj - Pataji Hírlap, 1998 (9. évfolyam, 46-51. szám)

1998-12-01 / 51. szám

1998. december Kányádi Sándor: üres az istálló s a jászol idén se lesz nálunk karácsony hiába vártok nem jönnek a három királyok i sok dolga van a teremtőnek mindenkivel <5 sem törődhet messzi a csillag mindenüvé nem világíthat megértjük persze mit tehetnénk de olyan sötétek az esték s a szeretetnek i hiánya nagyon dideregtet előrelátó vagy de mégis nézz uram a hátad mögé is ott is lakoznak s örülnének a mosolyodnak­­ / PATAJI HÍRLAP 11. oldal Beszélgetés Pastyik Istvánnal régmúlt idei pataji oktatásáról 1998 tavaszán, április 25-én ünnepeltük meg a 80. évfordulóját annak, hogy Pata­­jon megindult a polgári iskolai oktatás. Az 1918 előtti iskoláztatás az ünnepen is csak gyér említést kapott, sőt a sajtónk beszámolóiból is jelentéktelennek tűnhet a megelőző korok pataji oktatása. Há­rom olvasónk is azt javasolta még ta­vasszal, hogy jó volna bővebben írni erről. A kérdést fölvetettem Pastyik Ist­vánnak, akinek válaszát örömmel osz­tom meg lapunk olvasóival. - Meddig mehetünk vissza a pataji ok­tatás nyomain? - A református templom középkori ré­szeinek évtizeddel ezelőtti (1986) föltárása nem csupán építészeti jelentőségű, hanem közvetett bizonyítéka a szellemi életnek, így a helyi iskoláztatásnak is. Ez olyan nagyméretű templom, hogy plébániai isko­lát tételez fel. Az oktatás az egyház felada­ta volt, világi iskola abban az időben ismeretlen. Oktatni azt lehetett, aki akart tanulni. Aki pedig akart, azt kiemelték az egyszerű sorból is, és eredményei alapján támogatták továbbtanulását. Ötszáz évvel ezelőtt pataji fiatalok Krakkó (Krakków) egyetemén okosodtak. - Mi volt a török időkben és az azt követő évtizedekben? - Nyilván szétbomlott az iskolai szerve­zettség, de a tehetség és a tudás utat tört magának. Patajról indult el, majd tért vissza Pathay János, a református püs­pök. Sírkövét Simon Ernő lelkipásztor mentette meg az elkallódástól az 1930-as években. Pathay Jánosról megemlékezik az Irodalmi Lexikon is. Olyan prédikáto­ri családba született bele, amelyben a ta­nulást minden más elé helyezték, különben nem történt volna meg, hogy a Pathayak közül még hárman neves egy­házi személyként váltak ismertté. A tö­rök időkben említésre méltó számban katolikusok nem laktak Patajon és a 18. század első harmadában iskolájuk sem volt. Pataj református iskolájából tehet­séges gyerekek indultak el Kecskemét és Debrecen kollégiumaiba. Mentek a világi pályára készülők is. Latinos műveltsé­gükkel - hiszen a református felsőoka­­tásban szintén komolyan vették a latint­­, Patajon és másutt a közigazgatás szín­vonalát emelték. Az egyik pataji fiú, aki szülőhelye jegyzője lett, Csokonai Vitéz Mihálynak volt kollégiumtársa Debre­cenben. - Éltek-e Patajon a 19. században olyan kiválóságok, akik az oktatás és a nevelés európai távlatában gondolkoz­tak? - Példáimat kezdem a reformátusokkal. Az 1700-as évek legvégén választották a gyülekezet élére a solti születésű Bá­thory Gábort, aki Németországban ta­nult, majd Svájcban is. Másfél évtizedes itteni lelkipásztorkodás után a hittudo­mányi doktort Pestre hívták meg, ahol templomot építtetett. Halotti beszédei­nek gyűjteményes, vaskos kötete megvan a Pataji Múzeumban. Báthory után a ha­lasi születésű Kolmár József tartotta sze­mét az iskolásokon. Kolmár Jénában és Göttingenben járt egyetemre. Korának híres szónoka és egyházi írója volt. Pataj­ról Kecskemétre, onnan Komáromba ke­rült. Folytathatom a példát a katolikus Sörös Imrével. A dunaföldvári születésű hittudományi doktor Kalocsán érseki könyvtáros volt, és 1848-as megnyilatko­zásáért, Habsburg-ellenességéért bebör­tönözték külföldön. Szabadulása után Pataj plébánosa lett, itt is halt meg. Meg­közelítően tíz nyelven értett. Irányítania kellett, hogy a tankötelezettség bevezeté­se felkészülten érje az egyházközségi is­kolát. Egyébként a hamvait és a sírkövét átmentettük 1983-ban a katolikus temp­lomhoz. - Mikor épültek az iskolák? - A reformátusok 1814-ben építettek vagy felújítottak egy kicsiny iskolát, amelyben egyetlen tanterem volt, szolgá­lati lakással. Átalakítottan, de még min­dig áll ez a házacska. A múlt század derekán a gyülekezet építtetett két tan­teremmel olyan iskolát, amelynek végé­ben granarium, azaz magtár volt. Jól illik a református templom műemléki kör­nyezetébe. Nagy feladat elé állította a három pataji felekzetet a kiegyezés korá­ban bevezetett tankötelezettség, vagyis az elemi iskola kötelező elvégzése. Pataj úgy válaszolt a törvényre, hogy mind a reformátusok, mind a katolikusok tágas iskolát építettek, a reformátusok még két szolgálati lakással toldották meg. Böddön az érsekség gondoskodott isko­láról és szolgálati lakásról már az 1860-as évek elejétől. A zsidó iskola a zsinagóga mellett állt. Még az első világháború előtt emelték a református lányiskolát. A két háború közötti békeidőben a katoli­kusok még két kisebb iskolát építettek, közülük az egyiket Szentkirályon. - Térjünk rá a polgári iskolára! Mi­ként alakultak a dolgok? - Ezek az előzmények kellettek ahhoz, hogy Pataj tovább tudjon lépni. Az igény hátterét Pataj fejlődése adta. A század­­fordulón a vasúttal Pataj egycsapásra a főváros közelébe került, nem térben, ha­nem időben. Ám Pesten csak az boldo­gult, akinek megvolt legalább a polgári iskolai végzettsége. Megindult az első in­gázási hullám, és Patajra betört a tanul­tabb rétegekben a városias gondolkozás. 1918-ban szervezték meg a polgárit, ép­pen akkor, amikor ezt az iskolatípust egységesítették négyosztályossá. Ugyanis Eötvös József 1868-as törvénye azt írta elő, hogy a fiúknak 6, a lányoknak 4 osz­tály elvégzése a kötelező. A pataji gyere­kek polgárija jelentéktelen házban kapott helyet, a nyugatnak kivezető, kacskaringós utcában. Ott szorongtak ta­nulók és tanárok egy évtizedig. - Mi volt a polgári iskola célja? Med­dig állt fent? - Az elemi iskolánál jóval emeltebb szintű képzést adott, de kevesebbet a gimnáziumnál. A polgáristák nyelvet is tanultak, Patajon a németet. Biztos lehe­tőség nyílt a polgárit végzett fiúk előtt, hogy ipart, kereskedelmet, közlekedést tanuljanak­ a lányok előtt, hogy ügyinté­zői, asszisztensi munkakörben kapjanak állást. Volt annyira jó a polgári iskolai ok­tatás, hogy különbözetivel gimnáziumba lehetett átiratkozni, ahonnan már nyitva állt az út a főiskolákra, egyetemekre. Ilyenre példa a sok közül Bán Jenő: ez a pataji gyerek polgáriból különbözetivel lett gimnazista, majd az egyetemen elvé­gezte az orvosit. Nem praktizált soha­sem, mert a sakkozás elmélete mindennél jobban érdekelte. Végjátékel­méletben és bizonyos feladványok meg­oldásában világklasszis lett. - Végül: meddig állt fenn a polgári is­kola intézménye? - A második világháború után nyomban bevezették a nyolcosztályos általános is­kolát. Azokon a településeken, amelye­ken volt polgári iskola, a polgáristák az általános iskola felső tagozatos tanulóivá váltak. Polgári iskoláink története a ki­egyezés korával kezdődött és a második világháborút követő békeévben fejező­dött be. Meglétének mérlege: betöltötte és elvégezte feladatát. Patajon is. - Köszönöm a történelmi áttekintést. Szabó Zsigmond

Next