Dunapataj - Pataji Hírlap, 2017 (24. évfolyam, 95-97. szám)

2017-12-01 / 97. szám

Pataji A Pataji Hírlap MELLÉKLETE Forrás 2. 2017. december Kodály Zoltán első dunapataji látogatása Előhang visszatekintéssel 1. 2016 adventjének vasárnapjain szép, a helyhez méltó zenés-műsoros programokat rendeztek Dunapatajon a Kodály Zoltán Művelődési Házban. November 27-én a művelődési ház avatásának félszáz éves évfordulóján, advent első vasárnapján emlékeztek meg a nagyközségben. Dusnoki Csaba polgármester köszöntője után Szabó László iskolaigazgató mondott beszédet és felvetette a dunapataji művelődési ház felavatá­sának egyetlen megmaradt mozgó­képes felvételét. A Kodály Zoltán Művelődési Ház 50 éves évforduló­ján Pastyik István múzeumalapító történész szinte percről-percre ele­venítette fel Kodály 1962-es és 1966-os látogatását Kodály Patajon című előadásában. Ezután Duna­­pataj együttesei és különböző éne­kes-zenés formációi adtak ízelítőt Dunapataj zenei életéből: a Bell Canto csengettyű-együttes Kodály Háry János daljátékából adott elő, a Fényes Csillag citerazenekar sóvi­déki dallamokat játszott, a Művészeti Iskola színjátszói a Pataji Zenebarát­ok Együttese közreműködésével Arany János Pázmán lovag című művét adták elő, a Dunapataj Nép­dalkör és Hagyományőrző Egyesü­let csongrádi dallamokat énekelt a Pataji Zenebarátok közreműködésé­vel. Az ünnepség végén jómagam röviden bemutattam Kodály Zoltán 1962-es és 1966-os látogatásáról szóló, a művelődési ház előcsarno­kában rendezett fotókiállítást. (1. kép) E rendezvény szépen mutatta, ho­gyan él még ötven, illetve több mint hetven év elteltével a kodályi gondolat nagyközségünkben, hiszen a szerep­lők szinte mindegyike a helyi ének­zenei iskolában tanult, egyikük-má­­sikuk még a Mestert is látta a község­ben. Ezek az előadások, ezek az együttesek és előadók a mögöttük fo­lyó sok-sok munkával, gyakorlással az évtizedekkel korábban elültetett fák­nak a hajtásai, gyümölcsei, és olyan tartalommal töltik meg újra és újra az épületet, amelyre Kodály Zoltán is azt mondaná: rendben van. 2. Az utóbbi évek népzenei és nép­táncos programjainak, az internetnek és nem utolsó sorban a művelődési ház teljes felújítása utáni jelentős programnövekedésnek köszönhetően néhány fontos dunapataji kultúrtörté­neti adat a köztudatban újra helyet ka­pott. Ilyen például az, hogy Kodály Zoltán háromszor járt Patajon, ő tette le a pataji művelődési ház alapkövét (az egyetlen épület volt, amelynek alapkőletételét és fölavatását rá bíz­ták), az első látogatója volt a Pataji Múzeum parasztházának, majd itt mondta el a művelődési ház avatásán utolsó beszédét, szellemi végrendele­tét. Ez utóbbival, Kodály Zoltán 1966. november 6-án Dunapatajon elmon­dott, utolsó nyilvános beszédével kap­csolatban itt kell emlékeztetnem egy apró, de lényeges mozzanatra a tisz­telt olvasót. Ünnepi beszéd szólhat egy alkalom­ra, egy adott helyszínre szabva, na­gyobb közönséghez vagy akár csak egy szűk csoporthoz, mint pl. egy falu. Kodály Zoltán rendkívüli böl­csességéről tanúskodik, hogy siker­rel ötvözte beszédében az adott helyszín sajátosságait, egy szűkebb közönség érdeklődését az országot érintő kultúrpolitikai kérdésekkel, sőt általánosabb emberi műveltségi gondolatokkal. E beszéddel kap­csolatban nagyon lényeges, hogy nemcsak egyszeri alkalommal el­hangzott, s a feledés homályába vesző beszédről van szó. Az illeté­kesek felismerték gondolatainak fontosságát (készültek az avatási Kodály-beszéd felvételére), a beszé­det magnószalagon, majd papíron rögzítették. A beszédet Kovács Fe­renc rögzítette, Füzesi Béláné je­gyezte le, majd Pastyik István el­lenőrizte. Az így elkészült írást Kontra István, a Parlando folyóirat szerkesztője, az OPI főmunkatársa kisebb javítások után, 1967. janu­ár 10-én keltezett levelével küldte el Kodály Zoltánnak a közléshez való hozzájárulásért a zenepedagó­giai folyóiratban. Kodály Zoltán apró javítások után visszaküldte a kéziratot közlésre, ami a Parlando 1967 februári számában (Parlando Zenepedagógia folyóirat 1967. febru­ár, IX. évfolyam 2. szám 17-18. oldal) jelent meg először nyomtatásban. Ké­sőbb ugyanez a szöveg jelent meg Az ének-zene tanítása című folyóirat 1982/3. számának (XXV. évfolyam) 102-103. oldalán Tikász Mihály írásá­nak kiegészítéseként (a teljes írás a 100-103. oldalon található.) (Folytatás a 2. oldalon) 1. kép Kodály Zoltán portréja, Dunapataj 1966. (Fotó: Toronyi János. Toronyi Jánosné engedélyével)

Next