Dunapataj - Pataji Hírlap, 2017 (24. évfolyam, 95-97. szám)
2017-12-01 / 97. szám
Pataji A Pataji Hírlap MELLÉKLETE Forrás 2. 2017. december Kodály Zoltán első dunapataji látogatása Előhang visszatekintéssel 1. 2016 adventjének vasárnapjain szép, a helyhez méltó zenés-műsoros programokat rendeztek Dunapatajon a Kodály Zoltán Művelődési Házban. November 27-én a művelődési ház avatásának félszáz éves évfordulóján, advent első vasárnapján emlékeztek meg a nagyközségben. Dusnoki Csaba polgármester köszöntője után Szabó László iskolaigazgató mondott beszédet és felvetette a dunapataji művelődési ház felavatásának egyetlen megmaradt mozgóképes felvételét. A Kodály Zoltán Művelődési Ház 50 éves évfordulóján Pastyik István múzeumalapító történész szinte percről-percre elevenítette fel Kodály 1962-es és 1966-os látogatását Kodály Patajon című előadásában. Ezután Dunapataj együttesei és különböző énekes-zenés formációi adtak ízelítőt Dunapataj zenei életéből: a Bell Canto csengettyű-együttes Kodály Háry János daljátékából adott elő, a Fényes Csillag citerazenekar sóvidéki dallamokat játszott, a Művészeti Iskola színjátszói a Pataji Zenebarátok Együttese közreműködésével Arany János Pázmán lovag című művét adták elő, a Dunapataj Népdalkör és Hagyományőrző Egyesület csongrádi dallamokat énekelt a Pataji Zenebarátok közreműködésével. Az ünnepség végén jómagam röviden bemutattam Kodály Zoltán 1962-es és 1966-os látogatásáról szóló, a művelődési ház előcsarnokában rendezett fotókiállítást. (1. kép) E rendezvény szépen mutatta, hogyan él még ötven, illetve több mint hetven év elteltével a kodályi gondolat nagyközségünkben, hiszen a szereplők szinte mindegyike a helyi énekzenei iskolában tanult, egyikük-másikuk még a Mestert is látta a községben. Ezek az előadások, ezek az együttesek és előadók a mögöttük folyó sok-sok munkával, gyakorlással az évtizedekkel korábban elültetett fáknak a hajtásai, gyümölcsei, és olyan tartalommal töltik meg újra és újra az épületet, amelyre Kodály Zoltán is azt mondaná: rendben van. 2. Az utóbbi évek népzenei és néptáncos programjainak, az internetnek és nem utolsó sorban a művelődési ház teljes felújítása utáni jelentős programnövekedésnek köszönhetően néhány fontos dunapataji kultúrtörténeti adat a köztudatban újra helyet kapott. Ilyen például az, hogy Kodály Zoltán háromszor járt Patajon, ő tette le a pataji művelődési ház alapkövét (az egyetlen épület volt, amelynek alapkőletételét és fölavatását rá bízták), az első látogatója volt a Pataji Múzeum parasztházának, majd itt mondta el a művelődési ház avatásán utolsó beszédét, szellemi végrendeletét. Ez utóbbival, Kodály Zoltán 1966. november 6-án Dunapatajon elmondott, utolsó nyilvános beszédével kapcsolatban itt kell emlékeztetnem egy apró, de lényeges mozzanatra a tisztelt olvasót. Ünnepi beszéd szólhat egy alkalomra, egy adott helyszínre szabva, nagyobb közönséghez vagy akár csak egy szűk csoporthoz, mint pl. egy falu. Kodály Zoltán rendkívüli bölcsességéről tanúskodik, hogy sikerrel ötvözte beszédében az adott helyszín sajátosságait, egy szűkebb közönség érdeklődését az országot érintő kultúrpolitikai kérdésekkel, sőt általánosabb emberi műveltségi gondolatokkal. E beszéddel kapcsolatban nagyon lényeges, hogy nemcsak egyszeri alkalommal elhangzott, s a feledés homályába vesző beszédről van szó. Az illetékesek felismerték gondolatainak fontosságát (készültek az avatási Kodály-beszéd felvételére), a beszédet magnószalagon, majd papíron rögzítették. A beszédet Kovács Ferenc rögzítette, Füzesi Béláné jegyezte le, majd Pastyik István ellenőrizte. Az így elkészült írást Kontra István, a Parlando folyóirat szerkesztője, az OPI főmunkatársa kisebb javítások után, 1967. január 10-én keltezett levelével küldte el Kodály Zoltánnak a közléshez való hozzájárulásért a zenepedagógiai folyóiratban. Kodály Zoltán apró javítások után visszaküldte a kéziratot közlésre, ami a Parlando 1967 februári számában (Parlando Zenepedagógia folyóirat 1967. február, IX. évfolyam 2. szám 17-18. oldal) jelent meg először nyomtatásban. Később ugyanez a szöveg jelent meg Az ének-zene tanítása című folyóirat 1982/3. számának (XXV. évfolyam) 102-103. oldalán Tikász Mihály írásának kiegészítéseként (a teljes írás a 100-103. oldalon található.) (Folytatás a 2. oldalon) 1. kép Kodály Zoltán portréja, Dunapataj 1966. (Fotó: Toronyi János. Toronyi Jánosné engedélyével)