Érd - Érdi Újság, 2000 (10. évfolyam, 1-52. szám)

2000-07-21 / 29. szám

2000. JÚLIUS 21. Bacsó Áron aranyérmes, Pató István bronzérmes Dunaújvárosban rendezték idén az év leg­rangosabb kötöttfogású birkózó versenyét az ifjúsági korosztály számára. Az Érd-Sparta­­cus színeiben Bacsó Áron 76 kilogrammban, illetve Pató István 54 kilogrammban állha­tott szőnyegre, remekül birkóztak. Nemcsak ötletes fogásokat, hanem kitartást és komoly odafigyelést láthattunk a fiúktól. Elsőként Bacsó Áront kell említenünk, aki idén minden versenyét megnyerte saját kor­osztályában, így nem volt nagy merészség győzelmére fogadni. A döntőig simán ment minden, magabiztosan nyerte minden talál­kozóját, de a döntő nehezebbre sikeredett, mint ahogy számítottuk. Hosszabbításban győzött Áron és csak kevesebb intésének kö­szönhette, hogy ő lett a magyar bajnok. - Nagyon elfáradtam a végére - mesélte az újdonsült aranyérmes. - Talán a sok fogyasz­tás viselt meg, mert újra nem figyeltem oda magamra és 83 kilogrammról kellett lefogy­nom 76-ra, ráadásul nagyon meleg volt és olykor azt sem tudtam, hol vagyok. Kicsit nyögve-nyelve ment az egész birkózásom, de remélem, azért lesz még időm javítani. - Már csak azért is, mert július végén Po­zsonyban lesz az Európa-bajnokság! - Ne is mond, bár még az igazi versenyláz nincs rajtam, de mindig gondolok rá, addig persze még három hét edzőtábor és aztán indulunk. Sok munka vár még rám és nem tudom mire leszek képes. Az EB előtt még lesz egy-két előkészítő verseny, ahol külföl­di birkózókkal is birkózhatom, ott talán fel tudom mérni hol tartok. Még egy szó erejé­ig visszatérnék a magyar bajnokságra. Na­gyon jó, hogy a szabadfogásúak elindultak a kötöttfogású mezőnyben, több volt az ellen­fél és én is éppen egy szabadfogásúval dön­­tőztem, aki bizony nagyon megnehezítette a dolgom. Le a kalappal előttük és ez csak dop­pingol, hogy még többet kell dolgozni és nem szabad elhitetni magammal, hogy idehaza verhetetlen vagyok. Ez egy jó pofon volt, remélem, több már ebben az évben nem lesz. A másik sikerkovácsunk most már hóna­pok óta Pató István, aki most egy súlycso­porttal feljebb indult, de a miértre a választ már ő indokolta meg: - Szerdán már csak két kilóm volt, hogy súlyban legyek, de egy­szerűen nem ment. Szédelegtem az éhség­től, és ki volt száradva a szám, nem bírtam tovább, inkább úgy döntöttem, elindulok egy súlycsoporttal följebb és mint az eredmény mutatja, nem is döntöttem olyan rosszul. Két fiú kiemelkedik a mezőnyből, de úgy érzem, nem vallottam szégyent, végig élveztem a birkózást. Jól ment, jöttek a fogások és nagy örömöm, hogy még az edzőim is megdicsér­tek. Most az a feladatom, hogy beleerősöd­jek jövőre ebbe a súlycsoportba, mert nem titkolt célom, hogy a következő idényben itt folytatom a birkózást. Mindenesetre boldog vagyok, hogy bronzérmes lettem és szeret­nék gratulálni Áronnak. T.T. Pozsony tükrében Bacsó Áron már a válogatott edzőtáborában készül a pozsonyi Európa-bajnokságra. Mint ismert, az érdi fiatal idén minden versenyt megnyert saját kategóriájában és így vívta ki a jogot az indulásra. Az ügy szépségfolt­ja, hogy a Birkózó Szövetség nem támogat­ja fiatalunkat, így önköltséges áron utazhat a viadalára. A verseny július 20-án kezdő­dik mérlegeléssel, aztán egészen július 23- ig a karfiolfülűek megszállják a szlovák fő­várost. Esélyt latolgatni senki nem mer, csak bizakodhatunk, hogy Südi Gábor után ismét lesz érmese világversenyen érdi birkózóink­nak. Áron mellett a fiatalabbak is szőnyegre léptek az elmúlt héten. Az áprilisi Diákolim­pia minden súlycsoportjának első négy he­lyezettje meghívást kapott az ISM kereté­ben rendezett jubileumi versenyre, ahol ti­zenhárom sportág kapott meghívást. Az olimpiai csarnokban gyűrték egymást a fiúk, melyet Deutsch Tamás miniszter nyitott meg. Három indulónk közül Barta Péter 75 kg­­ban első, Szablics János 42 kg-ban, Sásdi Zsombor 66 kg-ban ezüstérmes lett. Gratulálunk a fiúknak és szorítunk Bacsó Áronnak! Ha valaki úgy gondolja, hogy Áront élőben szeretné látni, nem kell mást tennie, mint július 20. és 23-a között Po­zsonyba utaznia. Tomka A * Hol juthat hozzá az Érdi Újsághoz? CB­A Érdliget, Érdligeti gyógyszertár, Dohánybolt (Diósdi u. 113.), V+V (Diósdi u. 114.), ABC (Diósdi u. 81.),Vegyesbolt (Edömér u. 16.), Korona ABC (Burgundi u. 2.), Zöldség­bolt (Tárnoki u.), Joker söröző, Doberdói vegyesbolt (Földmunkás u. 22.), Shell kút (M7 lejáró), Picúr diszkont (Iparos u. 57.), Bem téri ABC, Parkvárosi Közösségi Ház, Vetési ABC (Szövő u. 15.), Park Presszó (Szerelő u.), Benz Oil újságos (Bajcsy-Zs. u.), ABC (Bajcsy-Zs. u. 144.), Vegyeskereskedés (Daróci u. 12.), Vegyesbolt (Otelló u. 6.), Totó- Lottó (Riminyáki u.), Zöldségbolt (Riminyáki u.), Roma bolt (Diósdi u. 19.), Hírlapbolt (gimnázium alatti buszforduló), Dohány­ ajándék (Szent László tér), ABC (Bagoly u.-Kos­­suth u. sarok), Totó Lottó Trafik (Velencei u. 36.), Trafik (Velencei u. 2.), Rendőrség, Vivát ABC (Ófalu), ABC Ófalu (Római u. 4.), Thermál, SZTK, Margaréta Presszó, Pékbolt (Emma u. lakótelep), Mókus ABC, Totó-Lottó (Béke tér), Művelődési ház, Könyvesbolt (Alsó u. sarok), Boros Fotó (Budai u.), Földrajzi Múzeum, Ritmus Áruház (újságos), Profi áruház, Hancsovszki fotó, Pataki cukrászda (kicsi), Pataki cukrászda (nagy), Ko-Pa Center (Sárd u. 5.), Napsugár ABC (Budafoki u. 9.), Liget borozó, Szociális Otthon (Topoly u. 2.), ABC (Ér u. 16.), Totó-Lottó (Pipacs u.), Antal közért (Érdliget), Faház Büfé (Diósd), Casinó Bistró, Vendéglő (Nagy L. u.), Marci Vendéglő, Gál Vendéglő, Gambrinus söröző, Hentes (Diósdi út 70.), Duci-Buci, Központi Gyógyszertár, Érdi Újság (szerk.), Polgárok Háza, Posta (nagy), Privát Üzletház, Kékház Csemege, Topi Fagyizó (Diósdi u.-Hajnalka u. sarok), Zöldkereszt ABC (Riminyáki út 21.), Postás söröző (György u. 25.), Ücsörgő vendéglő (Miklós u. 1.), Felső büfé, Halenár vendéglő (Vörösmarty u.), Bumbi söröző (Bátory u. 27.), Érd-Alsó (Pelikán), Aranyszarvas Ékszerüzlet (Diósdi út). 11 )ff(DPIA • dlrcDPIA • olimpiA Labdarúgó fogorvos Az utóbbi számainkban labdarúgó olimpiai bajnokok szólaltak meg. Folytatva a sort, a következő Básti István, aki ma sem távolo­dott el a sporttól.­­ Gyönyörű ez a rendelő. - Egy fogászati rendelőnek otthonosnak kell lenni, mert a páciensek így is irtóznak idejárni. - Gondolom, önhöz szívesen járnak. Mi­közben éppen fogat töm, szokott labdarúgó pályájáról mesélni? - Többször kérdeztek az 1968-as olimpiá­ról, amikor salgótarjáni labdarúgóként ke­rültem be a válogatottba. Képzelheti mek­kora szó lehetett sok ferencvárosi, újpesti és Vasas focista között. Emlékszem még mi­lyen lelkesen készültem, és szinte minden találkozón lehetőséget kaptam. Nagy öröm volt fiatalként Mexikóban. Szép nyár volt.­­ Nem irigykedtek önre Salgótarjánban? - Nem, ellenkezőleg. Mindenki gratulált és mindenki rám köszönt. Jóleső érzés volt. Azóta már 32 év eltelt, furcsa módon nem nosztalgiázom, pedig szeretem az emlékeket. Hány és hány bajnoki mérkőzésemmel álmo­dom mind a mai napig! Aztán reggel felke­lek, ott fekszik mellettem a feleségem, a gye­rekeimre gondolok és megyek dolgozni. - Most úgy beszél, mintha örökre szakított volna a sporttal, pedig a salgótarjáni labda­rúgó életben ma is szervesen részt vesz. - Hát igen, de ez már nem olyan, mint amikor aktív játékos voltam. Egyrészt a csa­pat közel sem olyan sikeres, az anyagi prob­lémák itt is éreztetik hatásukat, másrészt akkor még én is játszottam. - Feltűnt, hogy milyen szépen beszél a csa­ládjáról... - Ők a mindenem. A feleségem jóban­­rosszban velem volt, megértette, ha dühös voltam és együtt örült velem sikereim után. A gyerekeimre pedig nagyon büszke lehe­tek, mert mindegyikük megállta a helyét a világban. Egyszóval maximálisan kitöltik az életemet és ez így van jól. T.T. olronprA • olronprA • olimpiA Ezüstcipős gólkirály Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó. Ki ne hallott volna a híres újpesti ötösfo­gatról? Legalábbis, idősebb olvasóink bizo­nyára, a fiatalabb futballkedvelők pedig apá­ik nosztalgikus elbeszéléseiből. E csatársor egyik kiemelkedő egyénisége a többszörös gólkirály, európai ezüstcipős, hétszeres olim­piai bajnok, olimpiai ezüstérmes Dunai II. Antal. - Azt nem mondhatnám, hogy tétlenkedik, hiszen amikor megbeszéltük az interjú idő­pontját, nem ez volt az első helyszín. - Valóban és szeretnék elnézést kérni, hogy az utolsó pillanatban változtattam meg az időpontot és a helyet, de a munkahelyem­ről nem tudtam elszabadulni. A Magyar Lab­darúgó Szövetség utánpótlás labdarúgóinak szervezem az életet, ami olykor sok kötele­zettséggel jár. - Játékosként is bírta az iramot, VB selej­tezők, EB selejtezők, három olimpia... - Ne is folytassa, szinte minden mérkő­zést látok a szemem előtt. A legmélyebb nyo­mokat az olimpiák hagyták bennem. Az 1964-es tokiói azért, mert akkor én voltam az egyik legfiatalabb játékos, és élményben talán az nyújtotta a legtöbbet. Soha nem fo­gom elfelejteni, hogy kerékpárral szeltük az utcákat keresztbe-hosszába és minden japán mosolygott rajtunk. Mexikóváros 1968 már érzésben és hangulatában is teljesen más volt. Oda, mint a torna egyik főesélyesei mentünk ki, és ezért ért minket hideg zuhanyként, amikor Varga Zoltán otthagyta a csapatot. Emlékszem, Zoli a mellettem lévő szobában aludt, délután közös sétára indultunk a vá­rosba, mire Zoli rosszullétre panaszkodva otthon maradt a szállodában. Amire vissza­értünk, már hűlt helye volt, szekrénye kipa­kolva. Nem tudom mi munkálkodott ben­nünk jobban, a csalódottság, a becsapottság vagy inkább más. Mindenesetre az eset összezavarta a játékosokat és innen kellett megvédenünk az olimpiai bajnoki címünket. - Nem mindennapi körülmények között.­­ Bizony nem. Már a döntőig is megiz­zadtunk, az odáig vezető úton sikerült több sorsdöntő gólt is szereznem, na de a finálé, az volt az igazi. Bulgária volt az ellenfél, nagy iramú találkozón nyertünk, jól ment mindenkinek a játék, aztán egyszercsak a bul­­gárok elveszítették a fejüket és négy játéko­sukat kiállították, így persze könnyedén győz­tünk 4-1-re. Én két gólt rúgtam. Igazi karne­vál volt a meccs után és a mexikóiak egy sombreros zenekart hoztak nekünk és játszot­ták az akkori nagy slágert a­ Quantana Meró­­t. Páncsics Mikivel roptuk közösen a táncot, aranyéremmel a nyakunkban. Aztán jött 1972 München, ahova már „öreg” játékosként ér­keztem. Ezüstéremig jutottunk sajnos, nem sikerült tripláznunk és azóta bizony jó formán ki sem jutottunk az olimpiára. - Viszont Atlantában ismét ott volt, de ak­kor már edzőként. - Igen, hosszú idő után Atlantában szere­pelt a magyar válogatott, és nem volt kedve­ző nekünk a sorsolás. A mi csapatunkban volt Nigéria, a későbbi olimpiai bajnok, Brazí­lia, amelyik a harmadik helyen zárt és Ja­pán. Aki emlékszik a találkozókra, tudhatja, hogy derekasan helyt álltunk. - Mikor lesz legközelebb olimpián? - Remélem lesz rá még lehetőségem, ta­lán mint edző, talán mint néző? Nem tudom, de az biztos, hogy nagyon fogok szorítani a magyarokért Sydney-ben. Tomka Tivadar A Polgármesteri Hivatal Ügyfélszolgálati Irodájában üzenetrögzítős telefon működik éjjel-nappal, munkaidő után ezen lehet bármilyen problémával kapcsolatos bejelentést tenni, illetve faxot küldeni. Telefon: 06 (23) 365-654

Next