Fegyvernek - Fegyverneki Hírmondó, 1997 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1997-02-17 / 1. szám
JEIGYVERNEKlh ^ f * ÍRMONDÓ ■ [UNK]HlJ FEGYVERNEK ÖNKORMÁNYZAT KIADVÁNYA VIII. évfolyam 1. szám 1997. február 17. -a --------------------- Magyar Kultúra Napja Az Önkormányzat kulturális bizottsága rendezésében a helyi ünnepségen elhangzott köszöntő Tudjuk, hogy a magyar kultúra története egyidős a magyar nemzet történetével, mégis egy XIX. században keletkezett műalkotás születésnapján tartjuk országszerte a magyar kultúra napját. Ez nem véletlen, hisz Kölcsey Ferenc 1823 .január 22-én a Szatmár megyei Csekén megírt verséről van szó, arról az ódáról, amit néhány évtized múlva Erkel Ferenc zenéjével nem törvény, hanem a törvénynél maradandóbb népakarat emelt a magyarok nemzeti himnuszának rangjára. A Himnusz egy szorongatott és kétségbeesett nép imádsága, melyben a balsors tépte, veszendő, megbűnhődött népre és országára kéri a költő az Isten áldását. Kölcsey Ferencben az akkori történelmi helyzet, népének sorsa, a hajdani virágzás, majd pusztulás, a felperzselt otthonok, a fűvel benőtt csataterek, a földbe süppedt temetők, az ország urainak viszálykodása váltott ki katarzist. Bennünket, a ami magyar olvasókat, éneklőket pedig a magasztos tartalmak művészi megformáltsága és a felismerés emel a katarzis állapotába, hogy a Himnusz ma is időszerű, a balsors sorozat a XX. században sem szakad meg és most már tényleg ránk férne néhány víg esztendő. Ennek a magyar kultúrában kiemelt helyet elfoglaló műalkotásnak a születésnapja alkalom arra, hogy ezen a napon köszöntsük a helyi kultúra munkatársait, szűkebb értelmezésben a közművelődés hivatásos és amatőr képviselőit, a jó értelemben vett műkedvelő művészi tevékenységet folytató alkotókat és interpretálókat, a kultúra közvetítés elhivatott képviselőit, menedzsereit, szervezőit, a technikai segítőit. Mielőtt napjaink közművelődési és művészeti életének helyi eredményeiről szólnék, engedjék meg, hogy visszatekintsek fegyvernek község műkedvelő művészeti életének elmúlt 50 évére, illetve annak mindössze néhány sajátosságára, csomópontjára. Fegyverneket mindig olyan településnek tartották, ahol az átlagfalut meghaladó kulturális munka folyik, ahol időszakonként a helyi közélet és kulturális élet sajátosan összefonódik, ahol mindig élt és dolgozott néhány olyan értelmiségi és más középosztálybeli, aki saját kedvtelésére művészeti tevékenységet folytatott, s azt is vállalta, hogy azzal nyilvánosságra lépjen, ebbe a munkába mást is bevonjon, színesebbé tegye a község mindennapi életét, s azt is fontosnak tartotta, hogy tudását, tehetségét a fiataloknak átadja, tanórán kívül is nevelje tanítványait a művészi szép felismerésére, megbecsülésére, valamtdy művészeti ág művelésére. ■ [UNK] A helyi műkedvelő művészeti mozgalomnak is voltak hullámhegyei és hullámvölgyei. A jobb korszakok között tartjuk számon a II. világháborút közvetlenül követő ún. koalíciós időket. Ez volt az amatőr színjátszás egyik csúcsidőszaka, olyan kiemelkedő vezetői voltak, mint Sarlós István, Pfeiffer Ferencné, Pfeiffer György, Feith József. Bázisát a pedagógusok mellett az ipartestület, később az ipari szövetkezetek alkották. Ebben az időben felnőtt énekkar szereplései színesítették a községi ünnepségeket, passió-játékot adtak elő az ipartestületben, a templomban, számtalan vígjátékot, operettet és daljátékot mutattak be kultúrházban és szabadtéri színpadon. Az országos és helyi politika véget vetett e polgári csökevénynek, s jó tíz éves pangás és újabb történelmi, nemzeti katasztrófa után az ötvenes évek végétől a hatvanas évek derekáig a művelődési ház leggazdagabb korszakát élte. Tivadar Andor vezetésével profi színházzal felérő színjátszó csoport, pedagógus énekkar, Tivadarné Kolozsi Ágnes majd Ratkai Gabriella irányításával néptánc csoport, Fogarasi György, Felsőbényi Antal, Kovács László másokkal együtt képzőművész kört alkottak, a népi iparművészetet Budai Jánosné vezetésével a hímző asszonyok összefogása képviselte. Rendszeres kapcsolatot építettek ki a Népművelődési Intézettel, a szakkör- és csoportvezetők vizsgát tettek, alkotótáborok, helyi zsűriztetés, minősítő bemutatók segítették a csoportok és egyéni alkotók művészi fejlődését. Egy családi tragédia vetett véget a művelődési ház e szép korszakának, de a kultúrpolitika változásával a hatvanas évek derekától a népművelés iránya egyébként is változott, más értékeket preferált. Ebben az időben szorította ki az irodalmi színpad a színjátszást, az amatőr képzőművészetben tömegesen jelentkeztek a gyermetegen “naiv” festők, s torpant meg a néptáncmozgalom. Viszont jó kezdeményezésként említhetjük a klubmozgalom felkarolását, az országosan fellendülő honismereti gyűjtőmunkát, helytörténetírást. Ekkor Fegyverneken a helyi gimnázium volt a bázisa a kultúrmunkának, Kecze Lászlóné színvonalas irodalmi színpadot vezetett, tovább élt a néptánccsoport és a kézimunka szakkör. Fogarasi Gyuri bácsi rendszeresen dolgozott és kiállításokat rendezett, beindult a tárgyi emlékek gyűjtése, a helytörténeti kutatás, ami Vári István, Kecze László és Kézsmárki Zoltán nevéhez fűződik. Ekkor kapott önálló épületet a községi könyvtár, ami addig az egyébként is szűk művelődési ház igazgatók gyakori cseréje, az iskolákban fennálló krónikus nevelőhiány a 80-as években nem kedvezett a község közművelődésének, s egy politikai változásra, a személyi feltételek részben spontán, majd tudatos kedvező változása kellett az állóvíz mozgásba hozásához. Napjaink helyi közművelődésének legjellemzőbb sajátossága az oktatási és a közművelődési intézmények jó együttműködése, egymás tevékenységének kiegészítése s az, hogy óvodákban és az iskolákban folyó művészeti nevelés eredményei az intézmények falain kívül is hatnak. Azonban ez sem előzmény nélküli, s az eredmények nem véletlenül születtek. . • Az 1985-ös közoktatási törvény megjelenése után, amikor a nevelőiskola eszményében minden intézmény törekedett sajátos önálló arculatának kialakítására, a mi oktatási intézményeink a tanítási órán kívüli nevelőmunka fő irányának a művészeti nevelést, az iskolai kulturális tevékenység kiszélesítését jelölték meg, amihez a személyi feltételeket biztosítani tudták. Az pedig a rendszerváltozásnak köszönhető, hogy az ehhez szükséges anyagiakat több csatornából, saját költségvetésből, a művelődési házzal való együttműködéssel, a kulturális alaptól kapott önkormányzati támogatással, pályázatok útján , rendezvények bevételeiből hozzá tudták rendelni. Akik benne élnek, azok tudják, hogy feladatok többségét néhány tehetséges és lelkes szakember, szakkörvezető, karvezető és osztályfőnök végezte és végzi el ma is. A minőség kulcsa az ő kezükben van, s sokszor a tengernyi munka mellett az oktalan féltékenységgel és a szel