Gödöllő, 1991 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1991-08-10 / 22. szám

­PAPASÁG tÖRTÉNETE II. 7. Itáliából induló rene­ Ánsz, az Egyházi Államot­­­ hagyta érintetlenül. Az mberközpontú, evilágra inyuló szemlélet a pápai­dvar valláserkölcsi tekinté­­ének megrendülését okoz­­i. A XV. század második é lének reneszánsz pápái ezt világi uralkodókéval vetc­­edő fényűző udvartartással yekeztek ellensúlyozni, éltük elérésében az általuk ártfogolt humanista tudó­ik és művészek is segítették két.­­ Míg a pápák a reneszánsz­­óma kiépítésével foglala­­n­kodtak, a törökök elfog­­alták Bizáncot és hamara­­sn megjelentek Magyaror­­ság határain. A III. Calixtus­szal meghirdetett keresztes adjáratot Hunyadi János itte győzelemre 1456-ban Nándorfehérvárnál. (Ennek mlékére rendelte el a pápa keresztény világban a déli aranyszót.) A reneszánsz pápák ural­­odása fél évszázaddal elo­­ázta az egyházzal szembeni segedetlenség kirobbaná­­st. A döntő fordulatot a X. e. pápa által kibocsátott úcsúcédulák hozták meg, melyek megvásárlása a űnbocsánat elnyeréséhez­­ükséges büntetés lerovását elyettesítette. A cédulák mellett az "ereklyék" vásárlá­­s (pl. szentek csontjai) is asonló eredménnyel járt. (A mainzi érsek - pesszimista ember lévén - 40 millió évre váltotta meg a bűneit. Ehhez 8933 db ereklyét és 42 szent egész testét gyűjtötte össze.) Luther Márton nem csak a búcsúárusítás ellen lépett fel. Minden egyházi tekintélyt el­vetett, ami nem a Biblián ala­pult, elvetve ezzel a papság közvetítő szerepét is. Luthert a pápa kiközösítette, de ezzel nem tudta megakadályozni a reformáció különféle irányza­tainak elterjedését, ami a ka­tolikus megújhodás szükségét is maga után vonta. Az ellen­reformáció legfőbb eszköze a Loyola Ignác által alapított je­zsuita rend lett, módszere pe­dig az inkvizíció. (Rómában az ünnepélyesebb, Velencében az olcsóbb, vízbefojtásos vál­tozat volt népszerű...) A reformáció elismerését az 1555-ös augsburgi vallásbéke hozta meg. Ez nem jelentett teljes vallásszabadságot: az alattvalóknak az uralkodó vagy a földesúr vallását kellett követni. A század közepének másik kiemelkedő esemény: 1563-ban befejeződött csaknem két évtizedig tartó a tridenti zsinat, ami megerősí­tette az egyház hierarchiáját és végleg elkülönítette a katoli­kus és protestáns dogmákat. A XVI. század végére Ró­ma - a katolikus monarchiák katonai erejére támaszkodva - az agresszív ellenreformáció központja lett. A vallás jegyé­ben induló háborúk azonban később már a különféle ha­talmi érdekeket szolgálták. (A harmincéves háború végén már katolikusok állnak szem­ben katolikusokkal!) Az ellenreformáció a XVII. század közepére merült ki. A vallásháborúk eredménye­ként a katolikusok és a pro­testánsok egyenrangúak let­tek. A pápaságnak le kellett mondania egyetemes hatalmi igényéről. Az abszolút mo­narchiák maguk akarják egyházukat kézben tartani. FALUDI ILDIKÓ A trónörököspár Gödöllőn Károly Ferenc József trónörökös és Zita főhercegasszony pénteken délután gépkocsin kirándultak Gödöllőre, hogy meglátogassák a gödöllői kastélyt és hadikórházat. Útjuk va­lóságos diadalút volt Budapesttől Gödöllőig az útvonal mind­két oldalán ünnepi díszbe öltözött nép állott sorfalat. A lelke­sedés határtalan volt, s folyton zúgó éljenzések között érkez­tek délután öt órakor Gödöllőre. Gödöllő zászlódíszben, minden ember az útvonalon, amely a királyi kastély parkjához vezet. Egész Gödöllő kivonult a trónörököspár elé, hogy fo­gadják és üdvözöljék őket. A trónörökös pár délután egyne­gyed hatkor érkezett a kastély elé, ahol herceg Pállfy Miklós Magyarországi udvarnagy és dr. Szegedi Maszák Aladár udvari tanácsos és Rótt várkapitány fogadták. Mindeneke­lőtt a kastélyban berendezett üdülőkórházba mentek, amely­nek bejáratánál dr. Thegze Lajos palotaorvos-ezredorvos, dr. Csengeri Kálmán járásorvos, a kórház orvosai, azonkívül Bangha Klotild főnöknővel az élükön az irgalmas nővérek fo­gadták a fenségeket, akik minden egyes tisztet és katonát megszólítottak és melegen érdeklődtek, egyesek miért kapták a kitüntetéseiket továbbá sebesülésükről és betegségükről. Ezután a kastély főbejárójához vonultak, ahol gödöllői képviselőtestület élén Ádám Ferenc községi bíró mondott üdvözlőbeszédet, Strobel János törvénybíró neje pedig a gö­döllői asszonyok nevében bokrétát nyújtott át Zita főherceg­nőnek. A fenségek nagy közvetlenséggel köszönték meg az üdvözlést. A képviselőtestület tagjai közül megjelentek Schla­ger Árpád szentszéki tanácsos, esperes-plébános, Bárdy Pál református lelkész, dr. Klein József főrabbi, Kis Ferenc fő­jegyző, Doma János közgyám, Strober János törvénybíró és Nagy Imre elöljáró. A fenségek ezután felmentek a kastélyba, ahonnan a vártemplom oratóriumába vonultak rövid imára, melynek vé­geztével megtekintették a király és a néhai királyné lakosztá­lyait. Utána az erkélyen uzsonna volt. Uzsonna után a fő­­hercegi pár sétát tett a parkban s este háromnegyed hétkor a közönség éljenzése közepette hagyták el Gödöllőt, amelynek megtekintése volt ezúttal nálunk utolsó látogatásuk, amennyi­ben szombat délelőtt visszautaztak Bécsbe. A főhercegi pár ittléte alatt példás rend volt, amelyt Kovács László parancs­noksága alatt kivonult tűzoltóság és a kirendelt csendőrség tartott fent. (E tudósítást alkalmi tudósítónk adta le, mert sajnos a fogadást olyképpen intézte valami titkos kéz, hogy még a helyi sajtó képviselői elől is elzárultak a kastély kapui.) (Gödöllő és Vidéke, 1916. augusztus 15.) M 11

Next