Gödöllő - Gödöllői Szolgálat, 1999 (8. évfolyam, 1-47. szám)

1999-11-25 / 43. szám

16 • Kultúra Gödöllői Szolgálat • 1999. november 25. Móricz, Gödöllő Kedves Zsiga Bátyám! Móricz Zsigmond, a Kelet Népe szer­kesztője­­ Gaálné dr. Merva Máriától, a Városi Múzeum igazgatójától kaptam meg (s éppen a napokban pesti köny­vesboltokban is láttam) az ezt a címet viselő két vaskos kötetet. Gaálné dr. Merva Mária egyike azoknak, akik a leveleket sajtó alá rendezték, s a jegy­zeteket írták. - Még mint a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa kapcsolódtam bele ebbe a munkába. Talán akik kézbe veszik a kö­teteket, fel sem figyelnek rá, hogy a kettő megjelenése között tizenegy év telt el. Az elsőt még 1988-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum adta ki, a másodikat pedig az idén közösen az Argumentum Kiadó és a Magyar Irodalom Háza. Nem volt pénz, hogy annak idején együtt jelentessük meg őket. - Mind a két kötet anyaga kész volt már '88-ban? - Igen. Nem sokkal előbb sikerült az irodalmi múzeumnak Móricz lányaitól megvásárolnia a leveleket. Úgy gondol­tuk, ha már hozzájutottunk a hagyaték­hoz, tegyük mindenki számára elérhető­vé. Annál inkább feladatunknak tekint­hettük ezt, mert észrevehetően Móricz is gondolt az érdeklődő utókorra. A saját levelei úgy maradtak meg a birtokában, hogy mindegyikről másolatot készített, indigóval írt, két példányban, az elsőt el­küldte a címzettnek, a másodikat megtar­totta. Ugyancsak összegyűjtötte, meg­őrizte azokat a leveleket, amelyeket ka­pott. Közöttük van a most Gödöllőn élő Katona Szabó Istvánnak az 1942. január 5-én Kolozsvárott kelt levele, Kedves Zsiga Bátyám! megszólítással. Hogy nem csupán egy levélre szorítkozott a kapcsolatuk, pedig kiderül a jegyzetek­ből. Katona Szabó István még mint diák adatokat gyűjtött Erdélyben Móricz szá­mára Tolnai Lajosról, s ezek az adatok megjelentek a Kelet Népében. - Van-e Móricznak más kapcsolata is Gödöllővel? Egyáltalán, járt-e itt valaha? - Természetesen járt. Többször is. Az 1917-es évben vizsgaelnök volt a gödöllői református elemi iskolában. Szemet szúrt neki, milyen rosszak az oktatás feltételei. Száznyolcvan tanulóra egy tanító jutott. A tanfelügyelő kérésére állt csak el attól, hogy a tapasztalatait nyilvánosságra hoz­za, így csak az itteni református anya­könyvben maradt nyoma ennek a látoga­tásnak. 1919. február 20-án a földosztás kérdésében összehívott ülésen vett részt az akkori járási hivatal épületében, többek közt két földművelésügyi államtitkár tár­saságában. Itt fogant meg egy agrár-felső­oktatási intézménynek Gödöllőre, az itte­ni, állami tulajdonban levő uradalom terü­letére telepítésének a gondolata. Az Est című lap február 26-i számában aztán cik­ke is jelent meg a témában, így ír: „ezt az uradalmat... ki kell képezni a magyar földmívesképzés igazi központjává. Ide kell helyezni a legfőbb gazdasági akadé­miát, ide kell hozni Budáról a kertészeti tanintézetet...” Látnoki mondatok. 1950- ben ide került az agráregyetem, most pe­dig a Szent István Egyetem megalakulásá­val az az elképzelés is valóra válik, hogy a Kertészeti Egyetem ide kerüljön, legaláb­bis szervezetileg. Ezeken a hivatalos láto­gatásokon kívül valószínűleg megfordult a Nagy Sándor házban. Nagy Sándor uno­kája, Bower Yvette úgy emlékszik, hogy a hátsó ajtón kopogtatott be. A nagymamája nem ismert rá az egyszerű emberben a hí­res íróra. Mindenesetre egy dedikált köte­tét őrzi a Nagy Sándor ház könyvtára. N. A. Irodalmi délelőtt a kastélyban Az anyák halhatatlanok Erzsébet királyné emlékére rendezte meg a Gödöllői Királyi Kastély Barátai­nak Egyesülete, a Juhász Gyula Vá­rosi Könyvtár és a Gödöllői Királyi Kastély „Az anyák halhatatlanok” cí­mű vers- és prózamondó versenyét. Magyar költőknek és íróknak az anya és a gyermek kapcsolatát ábrázoló műveivel nevezhettek Gödöllőről és környékéről a jelentkezők. Szombaton, 20-án délelőtt először a leg­fiatalabb, a 10-12 éves, majd a 13-14 éves, végül a 15-20 éves versenyzők ke­rültek sorra a kastély dísztermében, összesen mintegy ötvenen. Az egymást váltó szereplők Erzsébet királyné felna­gyított arcképe elé álltak ki a dobogóra, hogy megszólítsák az irodalom segítsé­gével az édesanyákat, hogy történeteket mondjanak el róluk, hogy köszöntsék és ünnepeljék őket. Mindenki nyertes volt itt, hiszen a fel­készülés során gyönyörű, megható, töp­rengésre késztető gondolatokkal talál­kozhatott. Aztán részesülhetett a szerep­lés izgalmában, örömében. A zsűri meg­beszélését követően számos díjat osztot­tak ki - a zsűri elnöke, Pécsi Ildikó érde­mes művész megszívlelendő tanácsokat is adott, értékelve a teljesítményeket. A 10-12 évesek kategóriájában Chelemen Pál, az Erkel iskola V. osztályos tanulója lett az első, Kosztolányi Dezső Fényes koszorú című versével. Második Andrássy Nóra, a galgamácsai általános is­kola IV. osztályából, ő Csorba Piroska Me­sélj rólam című versét adta elő. Harmadik Ivánkovics Réka Pécelről a Szemere Pál Általános Iskolából, amivel szerepelt: Vö­rösmarty Mihály Pétike című verse. A 13-14 évesek kategóriájában: első Saska Ádám a Hajós iskola VII. osztá­lyosa, Sánta Ferenc Kicsi madár című el­beszélésével. Második Chelemen Paula, az Erkel iskola VII. osztályosa, aki Arany János Toldijából mondott el rész­­letet.Harmadik Andrássy Márton, a Líce­um tanulója, Radnóti Miklós Huszon­nyolc év című költeményével. A 15-20 évesek kategóriájában Gasparik Gábor, az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium XI. osztályosa lett az első, József Attila Kései siratójának előadásá­val. Második Horn Andrea, a Török tanu­lója, aki Komjáthy Jenő Anyámhoz című versét mondta. Harmadik Papp Nikoletta, a Madách Szakközépiskola tanulója, az általa választott vers: Sinka István Anyám balladát táncolt. A helyezések dí­jain kívül sok különdíjat is kiosztottak a verseny támogatóinak jóvoltából. A fő tá­mogatók Gödöllő Város Önkormányzata és a CIB Bank gödöllői részlege voltak, de mellettük számos vállalkozás és ma­gánszemély tette lehetővé, hogy jutal­mazzák a nemes vetélkedő résztvevőit. (n. a.)

Next