Gödöllő - Gödöllői Szolgálat, 2005 (14. évfolyam, 26-47. szám)
2005-09-29 / 35. szám
6 Gödöllői Szolgálat 50 éves jubileum a Török Ignác Gimnáziumban Mindenkit várnak október 8-án Október 6. és 8. között több rendezvénnyel emlékezik meg a gödöllői Török Ignác Gimnázium az iskola fennállásának 50. évfordulójáról. Jövő hét csütörtökön rendezik meg a hagyományos október 6-ai ünnepséget az iskola névadójának, az aradi vértanú Török Ignác szobránál a Petőfi Sándor utcában. Október nyolcadikán, szombaton délután 15 órakor a gimnázium egykori épületében, a máriabesnyői Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban tartják a „Török“ egykori és jelenlegi tanárainak ünnepi össztantestületi ülését, majd aznap este 18 órától a Szent István Egyetem aulájában rövid ünnepi műsor után az egykori törökösök találkozója lesz. A Török Ignác Gimnázium első tanéve, az 1955/56-os óta több mint 200 osztály végzett, érettségizett le. Ezen időszak alatt 171 tanár - köztük több amerikai, brit és német anyanyelvű - segítette a mintegy 6000 diák tanulását, munkáját, felnőtté érését. A tervek szerint az október 6-ai megemlékezést követően egy komolyzenei koncertet adnak Gödöllőn az erdélyi árvízkárosultak megsegítésére. Majd szombaton adnak találkozót egymásnak a törökösök a Szent István Egyetemen, ahol dr. Gémesi György polgármester köszöntője, majd egy rövid megemlékező után egy kötetlen, zenés-táncos mulatság veszi kezdetét. Ezen jeles alkalomból a gimnázium két kiadvánnyal teszi még emlékezetesebbé az évfordulót. Ezer-ezer példányban jelenik meg egy jubileumi tanulmánykötet, illetve a 2004/ 2005-ös, azaz az 50. tanév évkönyve. Mivel a két kiadvány nem kevés pénzébe került az iskolának, ezért minden erre felajánlott összegnek örülni fognak... Természetesen a Török Ignác Gimnázium ezúton is nagy szeretettel várja az iskola egykori és jelenlegi tanárait, diákjait az október 8-ai estére! Tatár Attila Meghívó A fennállásának 50. évfordulóját ünneplő Török Ignác Gimnázium 2005. október 8-án két rendezvénnyel emlékezik meg az elmúlt évtizedekről: - 15 órakor „össztanári találkozót“ rendeznek a gimnázium egykori épületében Máriabesnyőn, ahová az egykori és jelenlegi tanárokat várják. - 18 órától a Szent István Egyetem aulájában az egykori törökös diákok találkozója lesz. Információ: 28/420-380,28/420-383 www.tig-godollo.hu 2005. szeptember 29 Kodolányi Gyula irodalmi délutánja a GIM-HÁZ-ban „A csibéket is szeretjük...“ Irodalmi délutánra várták a vendégeket az elmúlt szombaton a Gödöllői Új Művészet Közalapítvány Körösfői utcai alkotóházába. Akivel találkozhattak az egybegyűltek, Kodolányi Gyula költő, esszéista, a Magyar Szemle című lap főszerkesztője volt. Bevezetőben az esemény kurátora, Katona Szabó Erzsébet bemutatta 1998-tól működő alapítványukat, beszélt arról, hogy a XX. század elején ugyanitt alakult Gödöllői Művésztelep szellemiségének továbbvitelét tekintik feladatuknak. Gémesi György a tradíciók erejét méltatta. A városnak jelentős hagyományai vannak a művészetek területén, s amellett, hogy ápoljuk azokat, tovább is fejlesztjük korunk új kihívásaihoz alkalmazkodva. A művészeti iskolák, műhelyek ma is meghatározói Gödöllő életének - zárta szavait a polgármester. Szabados György A szent főnixmadár című zeneművének részlete képezte az átmenetet a versek világához. Kodolányi Gyula felolvasta Talán önként, talán más okból című nagyobb lélegzetű költeményét, ezt követőn négy haikut, majd azt a versét, melynek a Bűvölő címet adta. A felolvasást Mórocz Zsolt irodalomtörténésszel folytatott beszélgetése egészítette ki, melynek során megismerkedhettünk Kodolányi Gyula életének, munkásságának különböző oldalaival. Szó esett arról, hogy az ELTE Bölcsészettudományi Kara tanáraként 1990-ben megalapította az amerikanisztika tanszéket. Hogy az MDF alapító tagja, majd Antall József miniszterelnök tanácsadója volt. Észrevehetően azonban legszívesebben a költészetről beszélt. Ez már így van: aki írással foglalkozik, kerüljön bár fontos pozíciókba más területen, elsősorban írónak tekinti magát. Pedig, mint mondta: „az én családi hátteremmel csak az őrültek mennek el írónak“. Nagybátyja is, apósa is a magyar irodalom meghatározó személyisége volt. Kodolányi János és Illyés Gyula. Kodolányi Gyula szerint képzelete, világképe a nagybátyjával, vérmérséklete - a visszafogottsága - az apósával rokonítja. Elment „vándorútra“ Amerikába, ami a tágasságot jelentette számára. Azt tanította meg neki, hogy tágítani kell a régi formákon. Ugyanakkor hiszen magyarul ír versírás közben tekintetbe kell vennie a magyar nyelv szabályait. Fontos, hogy a vers jól hangozzék magyarul. A szabad forma mellett a nagyon is kötött forma szintén a kedvére van. Előszeretettel ír haikut, ami tizenhét szótagos japán eredetű vers. Sokat tanult a gyerekeitől, mikor azok még kicsik voltak. A gyerekek zseniálisak, a logikán innen és a logikán túl gondolkodnak. írás közben a felnőttnek is ki kell kapcsolnia a logikát, hagyni, hogy szinte magától jöjjön létre a vers. „A csibéket is szeretjük, a csirkéket is szeretjük. A csibéket nem esszük meg. A csirkéket megesszük... “ Talán ez a gyerek ihlette vers keltette a legnagyobb tetszést az esten. Kár, állapította meg Kodolányi Gyula, hogy a rendszerváltás óta a szellemi élet helyett mindenki politizál. A pénz és a politika félrelökte a szellemet. És ez belátható időn belül nem fog változni. Csak néha talán mégis irodalmi délutánok lesznek, mint most is - oázisok a sivatagban. N.A. Új névvel, de a régi szellemben, Erdélyben is Premontrei Gimnázium Augusztus utolsó napjai a középiskolák tanévnyitó ünnepségeivel, szeptember első hetei pedig az egyetemi évnyitókkal teltek el. A munkás hétköznapok közepette azonban érdemes visszaidézni legalább néhány gondolat erejéig a sok vihart kavart kétszintű érettségi vizsgákat és felvételi pontszámításokat. Annál is inkább, hiszen nemrég láttak napvilágot a minisztérium és az OKÉV ezzel kapcsolatos statisztikai adatai. Ennek tükrében is fontos megvizsgálni az iskolák működését, és mi a Premontrei Gimnáziumban is megtettük ezt. Idén sok diáknak az okozott keserűséget országszerte, hogy kitűnő év végi és érettségi bizonyítvánnyal nem kerülhettek be a választott egyetemi szakokra, mert nem emelt, hanem „csak“ középszinten tették le, az egyébként kitűnően sikerült érettségit. Az emelt szintű érettségi vizsgák aránya országos átlagban 13,6 % volt, a Premontrei Gimnáziumban ez 37,6 %. A sok változás közepette legalább az vigasztalhatta a tanulókat, hogy a feladatsorok a különböző tantárgyakból nem voltak túlságosan nehezek. (A rendkívül magas felvételi ponthatároknak ez volt az egyik oka.) Így az érettségi vizsgák érdemjegyeinek országos átlaga néhány tizeddel még jobb is volt a tavalyinál: 3,66. Iskolánkban ugyanez 4,81. 2005- ben utoljára mindenki, aki nyelvvizsgával rendelkezik, úgynevezett előrehozott érettségivel, jeles osztályzatot szerezhet. Ezért mindazok, akik csak jövőre, vagy 2-3 év múlva érettségiznek, a nyelvvizsgájukkal előre biztosíthatták az érettségi 5-öst. Az alacsonyabb évfolyamosok nyelvvizsgával előrehozott érettségi vizsgáinak aránya országos szinten 1,9 % volt, a Premontrei Gimnáziumban 10,2 %. Összességében tehát büszkék lehetünk végzett diákjainkra, akiknek 88,5 %-a ül most az egyetemek, főiskolák padjaiban, készülve az első ZH-ra, demonstrációra. Ez év szeptemberétől több változásnak is örülhetünk iskolánkban, hiszen beindult az öt éves, egyházzenész végzettséget adó szakközépiskolai képzés. A 9. osztály diákjai a 12. évfolyam végén leérettségiznek, de egy részük - akik a négy év során is tanultak már szakmai tárgyakat-a 13. évfolyamon folyó szakképzés végén leteszik a szakmai vizsgát. Ezzel kántor-kórusvezető, kántor-énekvezető illetve kántor-orgonista államilag elismert OKJ végzettséget szereznek. Az új képzés megindulásával megnyílt az iskola kollégiuma is, amely a távolabbról érkező gimnazista és szakközepes tanulókat egyaránt várja, így a hagyományos Premontrei Gimnázium rövid név mellett az iskola hivatalos neve Premontrei Szent Norbert Gimnázium, Egyházzenei Szakközépiskola és Diákotthonra változott. Az évnyitón gyűjtést hirdettünk az erdélyi árvízkárosultak számára, amelynek sorsáról, illetve a 12. évfolyamosok székelyföldi kirándulásáról szól Krajcserikné Horváth Tímeának, a 12.b osztályfőnökének alábbi beszámolója: A végzős premontreis gimnazisták utolsó tanulmányi kirándulásának immár hagyományos úti célja Erdély, a Székelyföld. Három éve indult ez a szép hagyomány, felbuzdulva a Fábri Mihály tanár úr által évről évre szervezett nagy sikerű kirándulásokon. Az idén már a harmadik diákcsoport barangolta be a szebbnél szebb tájakat, kincseket őrző kis falvakat, ősi városokat: a tavalyi 11. a osztály nyári kirándulása és a zeneiskola tanáraihoz csatlakozó premisek után a két 12. osztályból 41 diák indult el szeptember 6-án este a több mint 700 km-es útra. A nyár végi árvíz sem riasztott vissza bennünket, inkább a tettrekészségünket, segíteni akarásunkat növelte: az ötből egy napot arra szántunk, hogy az árvíz utáni helyreállítási munkálatokban segítsünk a Székelyudvarhely melletti Nyikómalomfalván. Nem mentünk üres kézzel: a falucska tanítójának átadtuk az iskolánkban szervezett gyűjtés eredményeként összegyűlt több mint félmillió forintot. Szívszorító érzés volt látni a víz pusztításának nyomait, hallgatni az elbeszéléseket a borzalmakról, amelyeket az itteniek átéltek az emberemlékezet óta legpusztítóbb özönvíz lezúdulásakor. Néhány óra leforgása alatt hosszú évek munkáját tette tönkre a rajtaütésszerűen érkező embermagasságú áradat, magával sodorva embert, állatot, öles fákat, házfalakat. Diákjaink derekasan kivették részüket a munkákban. Ki-ki alapot ásott az összedőlt házak, pajták, ólak helyén, betonozásban vett részt vagy tereprendezésben segédkezett. A nap végén fáradtan, de csillogó szemekkel búcsúztunk el a hálás falusiaktól, megígérve, hogy vendégként hamarosan visszatérünk hozzájuk. A verőfényes őszben a környéken tett kirándulások is emlékezetesek maradnak számunkra: Marosvásárhely, ahol megcsodálhattuk a Kultúrpalota gyönyörűséges üvegablakait és a Teleki Téka könyvritkaságait, az éjszakai buszozás után beiktatott jóleső fürdőzés Szovátán a Medvetóban, majd az üldögélés a parajdi sóbánya kápolnájának hűvösében. Gyönyörködhettünk a Gyilkos-tó és a Békás-szoros lélegzetelállító szépségében, hogy aztán pihenésül degeszre tömjük magunkat az itthon kaphatónál sokkal finomabb és méretesebb kürtöskaláccsal. Csíkszeredán látogatást tettünk testvérvárosunk patinás gimnáziumában, Máréfalván, a legdíszesebben faragott székelykapuk falujában megismerkedtünk Gizella nénivel, aki a helyi tájházban kedvünkért még a szövőszékhez is odaült, s megejtő természetességgel, bizalommal osztotta meg velünk küzdelmes életének emlékeit. Túráztunk a Hargitán, a hegytetőre érve betűzgettük az előttünk ott járók által kőből kirakott feliratokat (Gödöllőt is megtaláltuk!), természetesen mi is felépítettük a magunk kőtornyát, s jólesően sütkéreztünk a simogató szeptemberi napsütésben a csúcson felállított fakereszt körül, amelybe vésve ez áll: „A szeretet határtalan.“ Ezt a szeretetet érezhettük vendéglátóink, a szentegyházasfalvai családok minden gesztusából is. Külön köszönet illeti Haáz Sándort, a 140 tagú, Magyar Örökség-díjas Gyermek-filharmónia vezetőjét és munkatársait, akik időt s fáradságot nem kímélve gondoskodtak ellátásunkról és szórakoztatásunkról. Soha nem felejtem el az érkezésünk estéjén tartott táncház jókedvű kis muzsikusait, a csengő gyermekhangokat, kipirult arcokat, az egyszerre mozduló lábakat. Hálásak vagyunk érte, hogy ennek a varázslatnak részesei lehettünk. Éreztük azon az estén is, s mindenfelé, amerre jártunk, hogy közös a sorsunk, a fájdalmaink, az örömeink, egyek a reményeink: mi mindannyian magyarok, összetartozunk. Bárdy Péter, igazgató