Gödöllő - Gödöllői Szolgálat, 2007 (16. évfolyam, 1-25. szám)

2007-06-28 / 25. szám

2007. június 28 Város-Kép GÖDÖLLŐ ANNO Kedves Olvasóinknak szeretnénk bemutatni a régi Gödöllőt ábrázoló fotókat, illetve a képe­ken szereplő épületeket, városrészeket. Egyúttal kérjük Olvasóinkat, hogy akinek van olyan régi fényképe, amely közérdeklődésre tarthat számot, juttassa el hozzánk postán, személyesen vagy e-mailben (godolloiszolga­­lat@gmail.com). Telefonon a 20/911-8643-as számon tudnak ér­deklődni. Előre is köszönjük! A gödöllői Világfa A vilá­ga a magyar népi hitvilág fontos része, mely sze­rint ágai között van a Nap és a Hold. A hit szerint csak a táltos tudja, merre van, és csak kiválasztott személy mászhat fel rá. A magyar népművészetnek is egyik legis­mertebb motívuma, pédául pásztorok szarusótartóit, sza­rutégelyeit díszíti. Van olyan változata is, amely szerint madár ül a csúcsán. A világfa a világszerte ismert elképzelés, a napos-holdas képzet azonban az uráli, az altáji és a paleoázsiai népek sajátossága, a samanisztikus világkép része. A sámánhit szerint az ősök valamikor régen fent jártak az égben. Ezt a gondolatot őrizheti Tejút szavunk is. A világfa gyakran a világhegyen áll, gyökerei a pokolba nyúlnak és ezt a helyet gyakran népesítik be kígyók, békák, férgek. Töve, a kö­zépső világ az emberek lakhelye, koronája a felső világ. Gyakran ülnek rajta madarak (sólyom, sas, turul), amelyek a lelkeket is jelképezhetik. A gödöllői Alsóparkban álló Világfa Velekei József Lajos szentendrei szobrászművész alkotása, melyet 1992-ben egy Kecskeméthez közeli tanyán, Nagy Kristóf műhelyében készítettek el. A 16 méter magas, tölgyfából kifaragott al­kotás eredetileg az 1992. évi Magyar Szabadság Napja műsorá­nak díszleteként készült Tolcsvay Béla előadásához. Akkor a vilá­gon a harmadik, Európában viszont az első, köztéren felállított világfája volt. Azonban mára városunk szerves részévé vált, s a környezete minden évben a szabadság napi ünnepség helyszíne. Nyitásra vár a passzázs Benépesül a Tűztorony-ház Véget ért a Tűztorony-ház építése, már az épü­let előtti járdarész végső kialakítása van folya­matban. Rövidesen átjárható lesz a passzázs első szakasza is az épület és a könyvtár udva­rának egybenyitásával. A Tűztorony-ház las­san benépesül. Az „első fecskék“ már be is költöztek, a földszinten lévő drogéria már fo­gadja a vásárlókat, s rövidesen kávézó nyílik az udvarban. A lakásoknak már több mint 80 százaléka elkelt. Gödöllői Szolgálat 5 Omnibusszal múzeumtól múzeumig Egy éjszaka, négy helyszín (folytatás az 1. oldalról) A szervezők igazi meglepetéssel is szolgáltak. Arra ugyanis senki sem szá­mított, hogy a kastély falai között ma­gával Ferenc Józseffel is találkozhat ezen az estén. Őt Llywelyn ab Elék­, a király hasonmása személyesítette meg, aki angolul, németül és tört magyarság­gal válaszolt az érdeklő­dő kérdésekre. Az ese­mények között még egy igazi különlegesség is helyet kapott. Itt mutat­ták be Sisi ruhatárának egy újabb hasonmás da­rabját. A gyémántcsilla­gos ruha másolata Czéd­­ly Mónika munkája. Az est folyamán az udvaron zenei produkciók követ­ték egymást, a barokk színházban pedig még éjfél után is vetí­tették a Sissi filmtrilógiát. Az eseményekbe első alkalommal kapcsolódott be a Petőfi Sándor Műve­lődési Központ. A Gödöllői Galériában a 100 éves gödöllői szőnyeg­kiállítás mellett zenei programmal várták az ér­deklődőket. Néha úgy tűnhet, se szeri, se száma a nagyvilágban a magyar származású, tu­dásukat még itthon megalapozó pro­fesszoroknak. Az úgynevezett „marsla­kók“ közül, akik a XX. században az Egyesült Államok matematikai, fizikai tudományos életének meghatározó sze­mélyiségei voltak, nemrég távozott földi körünkből az utolsó, Teller Ede, de ma is lehet jócskán akár személyesen talál­kozni legtöbbünk számára elérhetetlen, mi főbb, elképzelhetetlen helyeken levő egyetemek magyar oktatóival. Ausztrá­lia, Japán, Fidzsi-szigetek - említette meg munkálkodásának helyszíneit Nagy Dénes. A matematikus-kutatót a Gödöllői Új Művészet Közalapítvány alkotóházának, röviden Gim-háznak si­került megnyernie, hogy előadást tart­son a Múzeumok Éjszakája alkalmából az ereszkedő estében - ami ilyenkor, nyár derekán, amikor leghosszabb a nap, aránylag késői órát jelent­­, pattogó tűz előterében az udvaron. Mintha magából a mögötte lobogó máglyából lépett volna elő a professzor, mint egy kobold, mint egy vidám, jóin­dulatú varázsló, hogy rögtön belevágjon előadása témájának - „Szent Iván éj és... matematika?“ - a velejébe, eljátszva bi­zonyos Lándzsarázó - ahogy az ango­lok mondják, Shakespeare - Vilmost, aki írt többek közt egy Nyárközépi álom című drámát, amit a mi Arany Jánosunk „bearanyozva“ Szentivánéji álomnak fordított. Mert mi is a Szent Iván? Ke­resztelő Szent János születése napja, jú­nius 24-e, amitől kezdve már sajnos csak az évből kifelé, az év vége irányába tarthatunk. És hogy Iván? A latin előtt térítő görög egyház által lett Szent Ivá­nunk, mint azt egy XVI. századi eleji kódex, valamint jó néhány helynév - például Pilisszentiván - is tanúsítja. Mivel pontosan fél év telt el a Keresz­telő és Krisztus születése között, ha az utóbbi december 24-ére esik, az előbbié, „a pusztában kiáltóé“, „az út készítőjé­vé“, „az ösvény egyengetőjévé“ nem es­het máskorra, csakis június 24-ére. Po­gány napünnep volt ez valamikor, mate­matikai ünnep, évközép, s ugyan maradt matematikai forduló, de lett vallásos ün­nep is. Nap. Gondoljunk bele, a magyar­ban ugyanaz a szó jelenti az égi napot és a napnyi időtartamot. Nincs ez így az európai nyelvekben, de így van a távol­keletiekben, hívatott fel rá a figyelem. Magyarázatot nyert, miért négyszög alakban rakták meg a tüzet, mellyel szemben ülünk. A négyszög a földi tö­kéletesség, míg a kör az égi tökéletes­ség. Ezért nem lehet a kört négyszöge­­síteni. S még szót ejtett a professzor úr arról, miért is hagyomány nálunk a Szent Iván éji tűz átugrása, s hogy a Fi­­dzsi-szigeteken az őslakosok is, meg az odaköltözött indiaiak is előszeretettel sétálnak meztelen talppal az izzó pará­zson, de szigorúan elkülönülten egy­mástól, mert más okból sétál az egyik társaság, s más okból a másik. Lehetett kérdezni, s attól tartok, Nagy Dénes bár­mire tudott volna felel­ni, s bármiről beszélni, és nyugodtan ott ülhet­tünk volna egészen reg­gelig, de hát a nap idő­közben elköszönt, és „leszentült“ az égből, mint a csángók mond­ják, hát az ijedősebbek, akik megijednek attól, ha „idekinn hideg és szi­szeg aztán“, eljöttek. Lencse* György felolvasóestje a múzeumban

Next