Gödöllő - Gödöllői Szolgálat, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)

2009-01-14 / 1. szám

8 Gödöllői Szolgálat Város-Kép AKIKRE EMLÉKEZÜNK Gödöllő városához számtalan kiváló személyiség neve kötődik. Akár az irodalom, a képző-vagy előadóművészeti, a tudományos élet vagy a politika területén nézünk szét, mindenhol találunk olyan ismert személyeket, akik Gödöllőhöz kötődnek. Vannak, akik országos hírnévnek örven­denek, mások emlékét városunk lakói ápolják tisztelettel. Most induló sorozatunkban velük szeretnénk megismertetni kedves Olvasóinkat! Ambrus Zoltán (1861-1932) Ambrus Zoltánnak több száz évre visszamenően már ősei kapcsán is köze volt Gödöllőhöz. Foltin (Foltényi) Jánosnak (1722-1799), a Grassalkovich-uradalom intézőjének az uno­kája volt ifj. Kovacsóczy Mihály (1801-1846) hírlapíró, aki Gödöllőn született. Foltin János Ambrus Zoltánnak anyai ágon szépapja, ifj. Kovacsóczy Mihály pedig öreg nagybáty­ja. Aztán az édesapja, Ambrus József (1825-1880) részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, kétszer sebesült meg, má­sodszor Isaszegnél. Akkor a sebesülteket Gödöllőre hozták, a kastélyban működött a kóroda. Ambrus József talpra állt se­besüléséből. Amikor azonban 1880 tavaszán megbetegedett, az orvosok arra a sebre gyanakodtak, amelyet az isaszegi csatában szerzett golyó okozott. Jó levegőt tanácsoltak a be­tegnek, így jött az egész Ambrus család Gödöllőre nyaralni. Ambrus Józsefnét (1838-1915) régi családi emlékek is kötik a településhez, hiszen nagyszülei, dédszülei éltek itt mint uradalmi hivatalnokok. Az Erzsébet-park mellett, a mai Tán­csics Mihály utcában a 374. számú házban vettek ki egy la­kást, melynek ablakai a Kálváriára néznek. (Ma a Kossuth Lajos utcai lakótelep lakásai állnak ezen a helyen.) Ambrus Zoltán 1879-től a Budapesti Tudományegyetem Jogtudományi Karának hallgatója volt és közben ügyvédi irodában gyakornokoskodott. Négy évig tanult az egyete­men, abszolutóriumot szerzett, de a doktori vizsgát nem tette le. 1880 tavaszán a gödöllői házból járt be a fővárosi ügyvédi irodába. Az apa meghalt 1880 júniusában, a Dózsa György úti temetőben nyugszik, nem messze az isaszegi csata 1899- ben felállított emlékművétől. A Kálvária melletti házban született - 14 évvel Ambrus Jó­zsef halála után - Mihály Dénes, a televízió feltalálója, Amb­rus Zoltán Mária nevű lánytestvérének a fia. A sógor Mihály József tanár, író, műfordító, orvos. Ettől kezdve itt nyaralt rendszeresen az Ambrus család, már csak azért is, mert az apa sírja is idekötötte őket. Kezdetben különböző helyeken bérel­tek házakat egy-egy nyaralás alkalmávall­Mp) Ambrus Józsefné vásárolt egy házat a Tégla utcában (később Lovarda utca 2., ma Lovarda utca 6. szám). A gödöllői ház tornácos, háromszobás, hosszú épület volt, kis konyhával, de jókora éléskamrával, mély pincével, mely nyáron is borzon­gatóan hideg, külső és belső padlásfeljáróval. Az ablakok kö­zül kettő nyugat felé nézett, ez volt a nagyszoba, Ambrus édesanyjának szobaberendezésével. Itt mintha 1915 óta meg­állt volna az idő... A bútorok maguk még régebbiek voltak, a 19. század második felét idézték. A többi szoba századfordu­lós berendezésű, ablakaik délkeletre-délre néztek, hosszú tor­nácra nyíltak, rajtuk időette zsalugáter. Az ajtók és ablakok mind barnák, azzal a jellegzetes sötétbarna színnel, amely a 19. század polgári házait és bérlakásait jellemezte. Házassága előtt az író vidám baráti társasággal, házassága után pedig feleségével gyakran rándult ki tavasztól őszig Gö­döllőre. Szerették ezt a helyet. A zajos fővárosból azért min­dig szívesen menekült ki Gödöllőre, ahol édesanyja, kisle­ánya és húga is családjával a nyarat töltötte. Itt családi körben is lehetett, és a magányt is megtalálta a parkban.... A Felső­parkban történt egy alkalommal, hogy négyéves kisleánya játék közben véletlenül nekiszaladt az udvarhölgyével ott sétáló Erzsébet királynénak. A megriadt kislányt a királyné megsimogatta... Ez éppen a Midas király írásának ideje táján történt. A ház előtt hosszú, keskeny kert fekszik, ennek végében, kö­zel a bejárathoz, deszkából ácsolt faasztalon dolgozott, no­vellát, tárcát, színikritikát írt. Az utca gyér forgalma zavarta­lan elmélkedést, alkotó pihenést tett lehetővé. Az augusztus hónapot mindig Gödöllőn töltötte, itt írta rendszeresen a va­sárnapi Pesti Naplóba a cikkeit. A házban nem volt se villany, se vízvezeték, csak egy mély kút, amelynek meszes a vize. Esténként petróleumlámpa mellett dolgozott a tornácon a szétnyitható ebédlőasztalon. Szeretett a vasúti restiben üldö­­gélni estefelé egy pohár szódás bor mellett. Szerette nézni a vonatokat, a tolatás, a vonatfütty a gyermekkorát juttatta eszébe, azt az időszakot, amikor a biharmezőkeresztesi állo­máson dolgozott az édesapja. 1911-ben költözött Budapesten az Üllői út 36. számú házba. A József körút és az Üllői út sarkán álló nagy bérházban egy ötszobás, tágas lakást bérelt. Haláláig ez volt a pesti lakása, később unokája, Fallenbüchl Zoltán is abban a lakásban élt. Az író édesanyjának augusztus 25-én volt a születésnapja, ezt a család mindig a gödöllői házban ünnepelte meg, s a szertar­táshoz az hozzátartozott, hogy együtt kimentek a temetőbe az édesapa sírjához. Ambrus édesanyja 1915-ben halt meg Budapesten,­koporsóját lovaskocsin hozták a Józsefvárosból Gödöllőre, a koporsót kocsin követte a család is. Férje mellé temették a gödöllői temetőbe. Az első világháború alatt a hadsereg elrekvirálta a gödöllői házat, üdülő katonákat szál­lásoltak be. Csak a háború után, 1921-ben kapta vissza az író teljesen lelakva, romos állapotban. Lánya és veje segítségé­vel rendbehozták, ami még 1934-ig kitartott. 1921 nyarán meghalt második felesége, majd 1923 júliusában Vilma nevű húga, akit ugyancsak Gödöllőn temettek el a szülők mellé. Lánya és veje tervezte a ház felújítását, illetve újjáépítését, a tervrajzon az „öregúr szobája“ is szerepelt, de az író ezt már nem élvezhette. Ambrus Zoltán 1932. február 28-án meghalt. A felújított, illetve újjáépített gödöllői ház 1934-re készült el, tehát az író már nem érhette meg, noha a neki tervezett szoba pontosan a régi helyén került kialakításra. Ambrus életében rendkívül fontos szerepet játszott a könyv, a könyvtár. 8000 kötetes könyvtára volt, a budapesti Üllői úti lakás egyik nagy szobája csak a könyvekkel volt berendezve. Ebben a könyvtárban őrizte pl. az állatorvos nagyapa egyik könyvét is, Wolstein Amadeus Johann munkájának magyar fordítását eredeti, szép, zöld, selyemkötésben. Ezt a könyv­tárat halála után áttelepítették Gödöllőre. Tíz évig állt ez az emlékkönyvtár 1934 és 1944 között, akkor a háború szétszór­ta a könyvtárat Lánya, Ambrus Gizel­la próbálta menteni, amit lehetett, a HÉV-en többször elutazott Gödöllőre. 1945 után idegeneket telepítettek a gödöllői házba, és csak 1979-ben ke­rült vissza a ház egyik része, 1980-ban a másik része a család rendelkezésébe. Az unoka, dr. Fallenbüchl Zoltán, ma­ga is neves történész, 1985-ben felállít­tatta Ambrus Zoltán mellszobrát a ház kertjében, Búza Barna alkotását, 1990- ben pedig emlékszobát rendezett be a házban az író Pestről hozott bútoraival, tárgyaival, megmentett kézirataival. A város utcát nevezett el Ambrus Zoltán­ról, több vele kapcsolatos tárgy beke­rült a Városi Múzeum gyűjteményébe, ami időszakonként kiállításra kerül. Bár valószínűleg nem tudtak egymás­ról, volt olyan időszak, amikor egyszerre, ugyanabban az időben nyaralt Gödöllőn Ambrus Zoltán és Ottlik Géza. 1924 (Ottlikéknak ekkortól volt házuk Gödöllőn) és 1932 (ekkor halt meg Ambrus) között. Irodalmi munkásságukban is talál­hatók rokon vonások. Ottlik Gézát annak a művészeti hagyo­mánynak a folytatójaként és továbbvivőjeként tartja számon az irodalomtörténet, amelyet Ambrus Zoltán alakított ki az urbánus irodalom területén. Forrás: írók és múzsák Gödöllőn (G. Morva Mária) 2009. január 14. Vízkereszti és farsangi szokások A mulatság ideje Január hatodikén tarjuk vízke­reszt vagy más néven a három­­királyok napjával véget ért a karácsonyi ünnepkör, ilyenkor szokás leszedni a karácsony­fát, és megkezdődött a far­sang, ami az idei esztendőben február 25-ig tart. Vízkereszt megünneplése is pogány gyökerekhez nyúlik vissza, legelter­jedtebb elnevezése: Epiphania. A gö­rög szó jelentése: megnyilvánulás. A görög kultuszokban az istenség meg­jelenését, és annak évenkénti megün­neplését jelentette, s felhetetően a visszatérő napfényt köszöntő téli ün­nepkör része volt. Ezen a napon emlékezünk meg ar­ról, hogy János a Jordán folyóban ke­resztelte meg Jézust, mielőtt elkezdte a tanítását, de ehhez a naphoz kap­csolják Jézus első csodájáról (a víz borrá változtatásáról a kánai menyeg­zőn) való megemlékezést, azt tanít­ván, hogy e három evangéliumi ese­mény Jézus istenségének első „meg­nyilvánulásai”, epiphánéi. A római egyház ezt az elnevezést Urunk megjelenésének, a keleti egy­házak Úrjelenésként fordítják, az or­todox egyházak közül számos ma is ekkor ünnepli a karácsony vigíliáját, s január 7-én a karácsonyt. A Vízkereszthez számos szokás kötődik. A legismertebbek a víz, a tömjén és a házszentelés, valamint a háromkirály járás. A víz és a tömjén­szentelést az ünnep előestéjén a templomokban, végezték. A népha­gyomány úgy tartotta, hogy a szentelt víz megvédte az embereket és az álla­tokat a betegségektől, ezért gyakran ittak belőle, illetve az állatok vizébe is csepegtettek. A házszentelés hagyománya is szé­les körben ismert volt, ennek során a plébános végigjárta a portákat, meg­szentelte a háziakat és az állatokat, az ajtófélfára pedig felírta a G+M+B monogramo­kat valamint az aktuális évszámot. A három kez­dőbetű a napkeleti böl­csek — Gáspár, Meny­hért, Boldizsár - nevét takarta. A hívők így em­lékeztek meg arról, hogy Jézus születése­kor a három napkeleti bölcset csillag vezette a jászolhoz, hogy üdvö­zítsék a Megváltót. A falvakban a pappal együtt ment a kántor, két ministráns és az egyházfi, aki a pénzt, az ajándékot gyűjtötte ös­­­sze. Egyes helyeken a pap és a kántor fárad­ságukért sonkát, szalon­nát, tojást, gabonafélét, babot és lélekpénzt kap­tak. A szentelés után a lelkésznek le kellett ülnie a szobában, hogy a tyúkok kotyoljanak. Amikor a pap elment, a gazda vagy a gazdas­­­szony a helyére ült, majd kiseperték a pitvart, hogy a lány még abban az esztendőben férjhez menjen, a legény pedig megházasodjék. A népszokásokban háromkirály-járás formájában jelent meg a hagyo­mány, amikor is a betlehemezéshez hasonlóan a gyermekek jelmezbe öl­töztek, házról házról jártak és köszön­tőket szavaltak, jutalmul pedig aján­dékot kaptak. Vízkereszt egyben a farsang kezde­tét is jelenti. Ez az időszak a télteme­tésnek, a tavaszvárásnak a jegyében zajlik, s a római birodalom Saturnalia ünnepéből ered. Olasz elnevezése, a karnevál - Carne vale - jelentése: a hús elhagyása. Egyes vélekedések szerint azonban a carras navalisból keletkezhetett, ami annak a díszes szekérnek a neve volt, amit a város utcáin toltak végig. A krónikák szerint már Mátyás ki­rály udvarában is rendeztek maszka­bálokat, a tél elmúlását siettetvén, a nápolyi származású királyné kedvére, olasz minta szerint. A bálozás azonban nem csak a elő­kelők között örvendett nagy népsze­rűségnek,­­ hanem a falvak lakosai között is. Nem véletlenül, hiszen ez volt az az időszak, ami lehetőséget adott a fiataloknak arra, hogy egy­másra találjanak. Szokás volt - s ezt a szokás manap­ság is sok helyen felelevenítik - a telet jelképező bábut készíteni, ami kivittek a határba, hogy ott elégessék. Ahol volt tó vagy patak, ott annak a vizébe dobták. Kereplők szóltak, tré­fás jeleneteket adtak elő maskarába öltözött szereplők. A farsang az idén február 25-ig, hamvazószerdáig tart. Ekkor már, húsvét előtt negyven nap­pal a nagyböjt veszi kezdetét.

Next