Hosszúhetény - Zengő, 1991 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1991-02-01 / Próbaszám

A FALVAK LAPJA • I. évfo­l­yam . • PRÓBA SZÁM *1991. február 1.• Ára: 15 Ft. MIT KÉR A "ZENGŐ"? Elsősorban szerencsét. De ez nem Öntől, az olvasótól függ. Amit kérünk, az majdnem varázslat lesz, ha teljesül: az ol­vasó egyszeresük megszédül, körülnéz és hipp-hopp tollat ra­gad, újságíró válik belőle. Ha nem valami gonosz boszorkány, hanem egy segíteni akaró jó tündér bűvölte el, az maga lesz a csoda. Hát erre a csodára várunk mi A tündérre. A segíteni akaró jó tündér kevés, a gonosz boszorka sok, és ez utóbbiak legförtelmesebb trükkje, hogy megpróbálják elhi­tetni az emberrel, mesék pedig nincsenek, így könnyen előfor­dulhat, hogy az újságíráshoz már asztalhoz ült vidéki ember kinéz az ablakon és a semmit látja, majd azt sóhajtja: mesék pedig nincsenek, hát ezt írjam meg? Hogy a kérdésre választ adjak, hadd mondjam el: hála, hogy az én tündéremnek ugyanolyan jó, sőt jobb észérvei voltak a cselekvés mellett, mint a rossznak ellene. Ugyanis velem ugyanaz történt, mint a képzeletbeli emberrel. Ajánlom hát mindenkinek a következő gondolatmenetet, ki van próbálva. Garantáltan használ, ha nem, akkor az alannyal van a baj. Hát ezt írjam meg? Tudok én mást is csinálni, minthogy itt üljek és szenvedjek. Ámbár, ha újra kinézek az ablakon, azt kell kérdeznem: hát tudok én itt mást csinálni? Mert itt nincs semmi Minden lepusztult. Ha óvodába, iskolába akarja já­ratni az ember a gyereket, ha pénzt akar keresni színházba? moziba akar menni ha emberekkel szeretne találkozni a vá­rosba utazik Akkor már tisztább, ha oda is költözik - pusz­tuljanak a falvak! Csakhogy én itt szeretnék élni, ezt a vidéket kedvelem. Itt pedig mi történik? Bezárkózom a házamba és nézem a tévét. De azt is elunom. És ekkor mit tehetsz? Elkez­desz gondolkodni hogy mit lehetne változtatni ebben az el­romlott világban. Rájössz, hogy ezt a városokkal együtt kell megtenned, és már ott is ülsz az asztalnál s ha van hova, cik­ket írsz. Teljes a kör, az érvelés hibátlan, ott vagyunk a kiin­duló pontnál. A gonosz banya a sarokba ül, a sparherthez és csak mammog. Falusiak, kendtek-kegyelmetek! Tessék már tollat ragadni! Egyszeriben kiderül majd, hogy a semmi - valami - senkik /mert akit nem ismerünk, az volt és marad: a senki/ - vala­kik. Megdöbbenünk, hogy a környezetünkben mennyi az ér­telmes és tehetséges ember, mint ahogy én is megdöbbentem az első cikkek olvasásakor, hogy mennyire igaz: tájékozódni képes és együttműködésre érdemes emberek a legeldugottabb helyeken is vannak Együtt, egymásért és egymáson gondolkodva nem lehet, hogy ne jussunk valamire. A város, az ország Európa sohasem fog segíteni rajtunk Nekünk magunknak kell, egymást bíztatva és támogatva talpraállnunk kinyitni szemünket és megfogni a város, az ország és Európa kezét. Mi az első lépés, az első reflex, az első mozdulat? ( folytatás a 2. oldalon) ^

Next