Ibrány - Ibrányi Hírlap, 2006 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-01 / 7. szám
0 D D D D D D D 0 ö D a 2006. július-----------------------------------------------------------------------------------------21 forános hírlap Nándorfehérvár, 1456. 1455. május 15-én III. Calixtus pápa meghirdette török elleni keresztes hadjáratot és mintegy nyocszázezer aranyat küldött bizalmasával, Juan Carvajal bíborossal Magyarországra, hogy a pénzt átadja az itt működő, a dél-itáliai ferences hitszónoknak, Kapisztrán Szent Jánosnak és melléje feltűzze a pápa által megáldott keresztet. Ezzel állította Hunyadi János mellé, akiben az ország urai közül a legtöbb elszántság élt a török elleni harcra. 1456. június 29-én pedig, az egyszerűen csak "Imádság-bullának" nevezett enciklikáában az egész keresztény világot mozgósította a győzelem kiesdésére. Elrendelte, hogy minden délben szólaljanak meg az imádságra hívó harangok. A bulla ötszázadik évfordulójára emlékezett XII. Pius pápa az 1956. június 29-én kelt apostoli levelében. így kezdődik "Aggodalommal szemléljük, hogy az Egyház milyen rendkívül súlyos helyzetben szenved az uralkodó istentelen materializmus következtében a világ nem egy helyén, eszünkbe jutnak azok a viszonyok, amelyek között öt évszázaddal ezelőtt éltek Közép- Európa népei." Akkor ugyanis komoly veszély fenyegette azokat a keresztény népeket, akik a Duna mentén, vagy azok közelében éltek. III. Callixtus pápa atyai ösztönzésére, a papok és hívek bűnbánó imával és engeszteléssel fordultak Istenhez hathatós segítségéért, így sikerült akkor megfeszített erővel védeni és megmenteni Belgrád várát (Nándorfehérvár) Kapisztrán Szent János buzdítására, Hunyadi János vezényletével. Azért, hogy a vallásban megmaradjon ennek emlékezete, s hogy minden keresztény leróhassa Istennek kötelező háláját, a győzelem emlékére D elrendelte, hogy augusztus 6.-a Urunk színeváltozásának ünnepe legyen. Mi 1719-ben olvassuk, hogy Jézus a Tábor hegyén, három apostola, (Péter, Jakab és János), szeme láttára, Mózessel és Illéssel eljövendő szenvedéséről beszélget, miközben arca mennyei fényben ragyog. Sajnálatos módon - írja XII. Pius pápa - ts mindannyian, akik a fent említett területen laktak, ma is szenvedtek a rendkívüli nehéz körülmények miatt, sok más országgal együtt, akik tőletek keletre és északra éltek. Már majdnem tíz éve annak, amint azt tapasztalatból tudjátok, hogy az egyházat - ha nem is mindenhol egyformán - megfosztották jogaitól: a vallási egyesületeket és szerzetesi közösségeket erőszakosan feloszlatták és szétszórták, a szent pásztorokat megakadályozták abban, hogy gyakorolják hivatásukat, sőt, deportálták, száműzetésbe küldték, vagy bebörtönözték őket. Megalapozatlan ítéletek alapján a keleti rítusú (görög katolikus) egyházmegyéket elnyomják, és minden lehető eszközzel arra kényszerítik a papokat és a híveket, hogy szakítsanak a római egyházzal. (A pápa, Albániára, Bulgáriára, Romániára és a Szovjetunióra utal.) De tudjuk azt is, hogy igen sok - különböző módszerrel - üldözött hívő vallotta meg nyíltan és bátran a hitét s azon munkálkodnak, hogy megvédjék azt. A legjobban az fáj nekünk, hogy a fiatal fiúk és leányok szellemét át akarják itatni hazug és aljas gondolatokkal, hogy eltávolítsák őket Istentől, tisztelt szentjeiktől. Most ez a legkárosabb, a jövőben pedig a legnagyobb veszély. "Kedves Fiaim, különösen hozzátok, Mindszenty Józsefhez, Alojzije Stepinachoz és Stefan Wyszynskihez, a szent római egyház bíborosaihoz szólok, (magyar, horvát és lengyel főpapok) akiket mi magunk öltöztettünk be a római bíbor méltóságába, elismerve kiváló érdemeiteket, amelyeket lelkipásztori kötelezettségeitek és az egyház szabadságának megőrzése érdekében fáradhatatlanul folytattatok. Fájó lelkünkben mindig jelen vagytok, tudva, hogy jogtalanul távol tartanak benneteket székhelyetektől és a szent szolgálattól, s hogy szenvedtek most is Jézus Krisztusért. Veletek együtt mindig szem előtt tartjuk, és atyai érzéssel emlékezünk meg tiszteletreméltó püspöktestvéreitekről, akik a tevékeny hűség példaképei a Szentszék előtt, mint ahogy a papok és szerzetesek is, valamint a többi szeretett testvérünk, akik oly sok nehézség ellenére arra áldozzák életüket, hogy megvédjék és terjesszék Krisztus békés és békét szerző királyságát. Mindnyájatok sorsát szívünkön viselve, mert Jézus Krisztus ügyéért szükséget és kárt szenvedtek, nap-nap után emeljük könyörgésünket a mindenható Istenhez, hogy könyörületesen tartsa meg és erősítse hiteteket, hogy enyhítse és könnyítse meg szenvedéseteket, vigasztaljon égi szeretetével, és miután e vihar elül, végre sugározza rátok és mindenkire az igaz és nyugodt békét, melyet az igazság, a jog és a szeretet táplál. A pápa nem tudhatta előre, hogy e vihar egy kis szünetében, éppen Kapisztráni Szent János halálának ötszázadik évfordulóján, 1956. október 23-án ragyogott fel a nap a magyar égen, a szent forradalom és szabadságharc 12 napjára, de aztán a megtorlás sötét évei következtek. Négy évtized után újabb reménysugár adott erőt és lendületet népünknek. Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik, a nándorfehérvári győzelem 550.-ik évében a magyar katolikus püspökök imaévet hirdettek meg a nemzet lelki megújulásáért. Úgy látták, hogy "Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak az Isten irgalma menthet meg minket. Ránk telepszik ugyanis az elmúlt évtizedek és évszázadok tragédiáinak és kudarcainak sorozata. Vérengzések és megaláztatások. Bizalmatlanság nemzetünkön belül, az összetartás drámai hiánya. Olyan seb, amely Mohácsot hozott ránk. Olyan seb, amely máig nem gyógyult be. Súlyosan nehezedik ránk a reménytelenség bűne és a csüggedés kísértete is. A hatalom, bár jólétet nem tudott biztosítani, de megengedte az abortuszt, amelyet keresztények is tömegesen elkövettek, így mintegy hatmillió magyar élet nem születhetett meg." Az utóbbi másfél évtizedben megéreztük a szabadság ízét, azonban ma is hordozzuk népünk lelki sebeit. Sokunk életét a szétszórtság, a reménytelenség, a pillanatnyi előnyöket kereső anyagiasság és karrierizmus, a jövőtlenség érzése és a depresszió jellemzi. Jézus azonban nem csüggedésre, hanem reménységre hívott meg minket. Ezért felülemelkedve minden elmúlt szörnyűségen, bűnön és szenvedésen, tudnunk kell Isten előtt bűnbánatot tartani és őszinte szívvel, emelkedett nagylelkűséggel másoknak megbocsátani. E jubileumi évben gyakran kell így imádkoznunk: Istenünk! Irgalmas szeretetedre kérünk, töröld el minden tartozásunkat és mentsd meg a pusztulástól nemzetünket. Varga János plébános Tájékoztatjuk régi és új vásárlóinkat, hogy megújult árukészlettel állunk rendelkezésükre! - olcsó háztartási és vegyi árucikkek bő választéka, - édességek, italok, - naponta friss zöldség, gyümölcs a legalacsonyabb árakon. NÉZZEN BE HOZZÁNK! Gönczi Béla vállalkozó Ibrány Tompa M. út (a TŰZOLTÓSÁGGAL SZEMBEN)