Ibrány - Ibrányi Hírlap, 2011 (19. évfolyam, 1-12. szám)
2011-07-01 / 7. szám
HELYTÖRTÉNET A természeti adottságoknak, a szakszerű kertészeti tevékenységnek köszönhetően Ibrány határában a legjobb minőségű alma a hatvanon gyümölcsösben termett, melynek több mint 80%-a exportra került, legtöbbet Ny- és Észak-Európába valamint Kanadába szállítottak. A II. világháború után az export alma tekintélyes része a szocialista országokba került. A hatvanék hullámtérnek szerves része volt a gyümölcsös, amely nem csak a táj arculatát határozta meg, de az itt élő emberek emlékezetébe mélyen bevésődött a szép piros jonathán alma íze és zamata. Az 1930-as években a hullámtér földterületének 6,7%-át a gyümölcsös foglalta el, ez az arány az 1980-as évek közepéig változatlan maradt (4. ábra). A Tisza-mentén az uradalmi földterületen tekintélyes mennyiségű gabonafélét, cukorrépát, burgonyát, gyümölcsöt termesztettek, amelyek szállítását helyben, a birtok területén, valamint a vasútállomásig állati igaerővel végezték. Az őszi, csapadékos időszakban a felázott agyagos földúton a teherszállítás - az alma, cukorrépa, burgonya - sok-sok nehézséggel járt. A termények időben történő szállítása, valamint az átrakási költségek megtakarítása érdekében Nyíregyháza- Dombrád között futó kisvasútból a Neszehidtól Jalapáron-Tuskolányon át Hatvanorig, valamint Telektanyától Érhátig Odescalchy herceg szárnyvonalat épített az 1930-as években. Az időszakosan működő vasúton a mezőgazdasági terményeken kívül ipari termékeket - műtrágyát, vegyszereket, üzemanyagot, gépalkatrészeket - is szállítottak. A II. világháború utáni években a birtokviszonyok megváltozásának következtében a szárnyvonalon történő teherszállítás nagymértékben visszaesett, mivel a földosztás során a földhöz jutott kisbirtokosok zömmel állati igaerővel oldják meg a termények szállítását. Az 1960-as évektől a közúthálózat fejlesztésének, a tehergépkocsik, a vonatok gyarapodásának köszönhetően a termelőszövetkezet a szántóföldekről, a gyümölcsösökből a teherszállítást gépjárművekkel, traktorvontatókkal végzi. Az uradalmi vasútra már nem volt igény, így a Hatvanok gyümölcsösig futó vasútvonalat 1961-ben megszüntették, csökkentek az értékesítési lehetőségek. Az értékesítési gondok egyre veszteségesebbé teszik a termelést, ami szükségszerűen az ültetvények ugrásszerű csökkentéséhez vezetett. E folyamat eredményeként a kiváló minőségű hullámtéri hatvanok almást felszámolták, helyét nagyobb részben szántó foglalja el. A hullámtér gyümölcstermelésben bármennyire is kedvezőek a természeti adottságok, mégsem reménykedhetünk az újratelepítésükben. Ennek legfőbb akadálya a megtermelt gyümölcsnek az értékesítési bizonytalansága, az önköltség alatti felvásárlási ár, valamint az elaprózott birtokszerkezet, ami korlátozza a korszerű, versenyképes gyümölcstermelési módok, eszközök alkalmazását. A hullámtér földterületéből a rét és a legelő a legnagyobb részt a XIX. század végén foglalta el. Ezt követően évtizedekben folyamatosan, előbb lassú, majd a XX. század végén zuhanásszerű csökkenés következett. A rét- és legelő csökkenése a legtöbb esetben a szántóföld és az erdő gyarapodását eredményezte. A huszadik század végén a művelési ágak között az erdőterület vezet 62%-kal, ezt követi a szántó 29%-kal, a gyepterület 5%-kal és a művelés alól kivett terület 4%-kal (5. ábra). A hullámtérnek szinte őshonos társulásai a füzesek. A bokorfűz, a kosárfonó-fűz a lakosság jelentős részének a téli foglalkozáshoz kellő nyersanyagot nyújtottak. A füzesekből kitermelt hajlékony egyéves vesszőből készült többféle kosár, szekérkas, vesszőbútor stb. jórészt eladásra. Ibrányban a XIX. századtól a XX. század közepéig hozzávetőleg 15-20 család tevékenykedett iparszerűen fűzfavessző fonásával, kötésével. Legtöbben a Templomszegben, Bábotán és a Kiserdőben foglalkoztak vesszőfonással. A fűzfavesszőnek az építkezésben is fontos szerepe volt. Erősebb vesszőből fonták a Tisza szabályozása előtt zömmel a házak falazatát (ez volt a paticsos ház, amelyből néhány még az 1940-es évek elején is volt) kerítéseket, tengerikast, törekest, méhest stb. A hullámtér vízborította, vízjárta részein tekintélyes területeket foglalt el a nád, a gyékény. A XIX. században a legfontosabb építési anyag a nád volt, mivel házakat, istállókat fedtek be vele. A gyékényből - amit augusztusban vágtak le - szakajtókosarakat, fali kanáltartókat, lábtörlőt, méhkast, tojástartót stb. készítettek. Gyékénykötéssel főképpen a cigányok foglalkoztak és értékesítettek. Dr. Kormány Gyula 4. ábra: Művelési ágak megoszlása a hatvanak hullámtérben és a nagyerdői határrészben az 1980-as évek közepén. Forrás: MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatal, 1:10000 méretarányú 89-212 térképszelvény (1987) A hatvanok gyümölcsöskert az 1980-as évek második felétől fokozatosan elveszti jelentőségét. Egyrészt azért, mert a gyümölcsrekonstrukciós program keretében 1977-1981 között a nagyerdei határrészen 170 ha területen almafát telepítenek. Ezzel az almatermesztés súlypontja a hullámtérből a töltésen kívüli területre tevődött át. Másrészt az új telepítésű almaültetvény a nyolcvanas évek közepére termőre fordult, a termésmennyiség fokozatosan növekszik, ugyanakkor a piacok beszűkülése, szigorodása miatt rohamosan AZ IBRÁNYI TISZA-SZAKASZ HULLÁMTERÉNEK HASZNOSÍTÁSA A XX. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG II. fm «*> Esi »**<■ £ 23 holtmeder, kubikgödör — - töltés ------ közút Tt*»»«sermely Nagyhalász (4 km) Ibrányi kmn) Tiszabercel 5. ábra. A hullámtéri földhasználat megoszlása a XX. század végén (1998-99) 25 Ibrányi Hírlap 2011. JÚLIUS