Ibrány - Ibrányi Hírlap, 2017 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2017-02-01 / 2. szám
RIPORT IBRÁNYI HÍRLAP 2017. Február BIZTOS KÉZZEL, BIZTOS LÁBON AZ ÉLETBEN... Miért döntöttél a Móricz Zsigmond Gimnázium mellett, amikor iskolaválasztásra került sor? Mivel az óvodát és az általános iskolát is Ibrányban végeztem, ezért ideális választás volt. Egyrészt kedvező volt a távolság miatt, és már kisiskolás koromban eldöntöttem, hogy értelmiségi pályát választok. Ennek pedig elsődleges feltétele az érettségi bizonyítvány. Hogy érezted magad az iskolánkban? Nem bántam meg, hogy a gimnáziumot választottam. Megtarthattam gyerekkori barátaimat, folytathattam zenei tanulmányaimat, megkaptam mindent, amit más középiskolában is megkaptam volna, és úgy gondolom, hogy tanáraink a tanulói létszám és az intézmény adottságai, kapacitása miatt még többet tudtak foglalkozni mind a tehetséges, mind pedig a nehézségekkel küzdő diákokkal. A négy év alatt izgalmas kirándulásokon (belföld és külföld egyaránt) vehettem részt, minden évben eljuthattam számos színházi előadásra, több versenyen értem el sikeres eredményeket, az emelt szintű érettségit jelesre tudtam teljesíteni magyar nyelv és irodalomból stb. Említetted a zenei tanulmányaidat. Mióta zongorázol? Zongorázni az általános iskolában kezdtem és 12 éven át tanultam Ibrányban. Nagyon sokat köszönhetek Hamvainé Karászi Aranka tanárnőnek, hogy lelkiismeretesen fejlesztette tudásomat. Sajnos egyre kevesebb időm marad a zongorára, de amikor tehetem, játszok magamnak, családomnak. Ibrányban számos lehetőséget kaptam a fellépésre, a főiskolán is sokszor játszhattam. Mi motivált a pályaválasztásban? Könnyű volt dönteni? Nehéz volt a döntés a pályaválasztásban, hiszen a vidéki élet nem sok tapasztalatot és lehetőséget adott arra, hogy megismerhessék más intézményeket, a városi élet pezsgését. A gimnáziumban tartottak pályaválasztási napokat, intézményi bemutatókat, honvédségi tájékoztatót, megkaptuk a pályaválasztási tájékoztatót és az internet is rendelkezésre állt, mégis egy ismeretlen világban kellett eligazodnunk. Sokáig a jogi pálya vonzott, az első jelentkezésemet jogász szakra adtam be, de 2 ponttal lemaradtam a bekerülési ponthatártól. Nem bántam meg, hogy így alakult, mert így a Nyíregyházi Főiskola tanító szakára kerültem. Őszintén megmondva, soha nem gondoltam, hogy tanító lesz belőlem (annak ellenére sem, hogy jelesre diplomáztam és szeretem a gyerekeket). Magyar nyelv és irodalom szakirányon és romológia specializáción végeztem, majd 4 év elteltével jelentkeztem a Debreceni Egyetem neveléstudományi mesterképzésére, ahol 2 év múlva jelesre diplomáztam. Nem volt kérdéses, hogy folytatom a tanulmányaimat. Tanáraim az egyetemen teljes mértékben támogattak ebben. 2015 szeptemberében elkezdtem a Debreceni Egyetem Humántudományok Doktori Iskola első szemeszterét. Milyenek voltak az egyetemi évek? A főiskolán rengeteg élményt szereztem és nagyon jó felkészítő volt a továbbtanulásra. A főiskola szakkollégiumának tagja voltam évekig, kétszer elnyertem a tanítóképzőhöz tartozó Református Leánykálvineum által adott ösztöndíjat eredményeim miatt, sikereket értem el a Tudományos Diákkör versenyein, részt vehettem a főiskola tanítási versenyén, tagja lehettem a „Meséd-programnak" (cigány édesanyák segítése, fejlesztése projekt hátrányos helyzetű környezetben). Az Erasmus-program keretein belül kaptam esélyt, hogy külföldön töltsem el a képzési félévek egyikét. Egy szemesztert töltöttem Kajaaniban (Finnország), ahol nem csak az angol nyelvtudásomat fejleszthettem, hanem megismerhettem más kultúrát, embereket, a tanítás „finn változatát". Öröm volt ott tanulni, tanítani és zenélni (néhány hangversenyen részt vehettem és egy karácsonyi záróünnepségen zongorázhattam is közönség előtt). Az egyetemi évek is izgalmasak voltak, viszont ott teljes mértékben a kutatómunka került előtérbe. Mivel az én szakirányom az oktatáskutatás volt, ezért arra készítettek fel, hogy a későbbiekben önállóan is le tudjak vezetni egy kutatást, majd azt be tudjam mutatni. A színes, mozgalmas és nem utolsó sorban tartalmas és sikeres főiskolai és egyetemi évek után hogyan került az életedbe a kamionozás? 14 éves korom óta dolgozok. Nyári munkát vállaltam (Ibrányban biztos sokan tudják) a Tisza-parton. 10 évet tölthettem ott és mindig jó érzéssel gondolok vissza a Németh családra, akikre már-már mint második családomra tekinthettem. Az iskolai időszakban pedig diákmunkán voltam (a Tescoban sokan találkozhattak velem). Amikor felvételt nyertem a doktori iskolába, közölték velem, hogy csak később kaphatom meg az ösztöndíjat, ezért ki kell fizetnem a tandíjat, mivel a 12 féléves állami támogatásomat már kihasználtam. Ez nagyon nehéznek bizonyult. Egy nyíregyházi általános iskolában kaptam munkát tanítóként és igyekeztem ebből fedezni a fenntartásomat, tandíjamat, utazásaimat, lakhatást, kutatói munkát stb. Mondanom sem kell, hogy majdcsak lehetetlen ez. A párom már évek óta kamionozott egy osztrák cégnél és többször mondta, hogy tegyem le a vizsgákat és menjek el vele legalább egy évre, gyűjtsük össze a nagyobb kiadásokra való pénzt. Kissé vonakodva, de belevágtam. Természetesen nem csak a pénz motivált, nagyon jó érzés volt a páromat nem csak havonta egyszer látni, és rengeteg élménnyel gazdagodok. De meg kell mondanom, hogy a 115 000 Ft-os tanítói fizetés után felemelő érzés havonta mintegy félmilliót keresni. Ennek viszont ára van (aki külföldön dolgozik, bizonyosan tudja). Nem láthatom a családom, nem járhatok rendszeresen iskolába, nem szórakozhatok, nincs konyhám, fürdőszobám, szobám, a kettőnk otthona egy 5-6 nm-es fülke stb. Ezt a munkát (főleg egy nőnek) örökké nem lehet végezni, szeptemberben újra haza szeretnék menni és folytatni az egyetemi tanulmányaimat, megbecsült munkát vállalni és családot alapítani. Milyen vizsgák szükségesek ehhez a munkához? Az első feltétel a B kategóriás jogosítvány megléte, amivel 8 éve rendelkezem és az A korlátlant is megcsináltam néhány éve. Szükséges a C kategória (tehergépkocsi) és C+E kategória (tehergépkocsi nehéz pótkocsival). Ezen kívül Magyarországon kötelező a PÁV-vizsga (külföldön nem kérnek ilyen vizsgát), ez lehet II. vagy III. kategória és végül a GKI-igazolvány (ez tulajdonképpen a képesítési igazolás). Ez nekem (akinek a B kategória megszerzése is köztudottan nem kevés keserves pillanatot szerzett) elég ijesztően hangzik. Mindig nagy lelkesedéssel olvasok és írok olyan fiatalokról, akik sikeresek, akik megtalálták helyüket a” nagybetűs életben”. Még nagyobb öröm számomra, ha régi „móriczos" diákokról van szó, akikre büszkék lehetünk. Kovács Katalin 2009-ben végzett az Ibrányi Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Emlékszem, ahogy a szalagavató ünnepségen ült a zongora előtt, osztálytársai körbevették, búcsúztak az iskolától, a középiskolás évektől, szeretett osztálytársuktól, aki sajnos már nem lehetett köztük. Később hallottunk tanulmányi sikereiről, büszkék voltunk rá. Azt azonban soha nem gondoltuk a törékeny szőke lányról, hogy egyszer majd kamionnal szeli az országutakat. Az interjú készítése közben is éppen Németországban dolgozott, de szívesen válaszolt kérdéseimre. 20