Kiskunlacháza - A Mi Újságunk, 2002 (11. évfolyam, 1-11. szám)

2002-05-01 / 5. szám

27 MÚLTUNK, EMLÉKEINK óhajt emeltetni és engem, ki már az ország­ban több hazafias emléket állítottam, illetve készítettem, felhív, hogy lépjek érintkezésbe ez ügyben önökkel. Kérem tehát kegyesked­jenek tudatni, hogy mennyiben áll az ügy? s hogy körül­belül milyen nagyságú­­ és men­­nyi költségbe kerülhető szobrot óhajtanak ál­lítani? Én, ki tavaly szeptemberben lepleztem le Nagy-Kőrösön, most pedig jú­nius 30-án Nagy-Szalontán Kossuth szobraim nem csekély erkölcsi sikerrel, hajlandó len­nék önöknek is ez szent ügyben érintkezésbe lépni, a­felől pedig előre is biztosíthatom a Tekin­tetes szobor bizottságot, hogy emberül megfelelnék szép és nemes feladatomnak, szíves értesítéseket kérve és várva, maradtam hazafiúi üdvözlettel. Debreczen 1901. július hó 7-én alázatos szolgájok A levéltárban található ada­tokból nem derül ki, hogyan folytatódott Tóth András szob­rász és a szoborbizottságunk közti kapcsolat, mert erre utaló további anyagot nem találtam. Előkerült viszont egy hagya­tékból négy darab fénykép. 1. Nagy-Körösi „Kossuth szobor” tervezete 2. Nagy-Szalontai „Kossuth szobor” tervezete 3. Makói „Kossuth szobor” tervezete és 4. Sátoralja-Ujhelyi „Kos­suth szobor” tervezete felirattal, Debrecen 1901. július 16 dá­tummal és Tóth András aláírá­sával. Ezeket a fényképeket úgy gondolom, hogy valakinek vagy valakiknek adta át a szob­rász egy személyes találkozás alkalmával, mint ajánlati anya­got. A fényképek gipszből ké­szült posztamensen álló Kos­­suth-szobrokat ábrázolnak. Ekkor, 1901. júli­us 16-án a nagykőrösi és a nagyszalontai Kossuth-szobor már a helyén áll, hiszen 1900. szeptember 30-án, illetve 1901. június 30-án avatták fel őket. Az Egyetértés, Vasárnap című újság 1900. május 13-án megjelent számában ezt olvas­hatjuk: Kossuth-szobor Nagy-Kőrösön. Nagy-Kő­rös város hazafias közönsége szobrot emel Kossuth Lajosnak. A szobrot Tóth András debreczeni szobrász mintázta, a­ki a sel­­meczbányai szabadságszobrot és Szilágyi István m.-szigeti szobrát is készítette. A nagy-kőrösiek 12 tagú küldöttsége Póka Kálmán elnöklése mellett közelebb vette át Kossuth sikerült szobrát a művésztől. A ma­gyar nép atyja szónoki állásban és díszma­gyarban van ábrázolva, a mint 1848 őszén fegyverre szólítja fel a nagy-kőrösieket. Ke­zében Bethlen Gábor díszkardját fogja, mel­­­lyel az erdélyi nők ajándékozták meg. A szo­bor maga két méter magas lesz és 2,70 méter, süttői kőből faragott talapzaton áll. Még a nyáron érczbe öntik, és szeptember közepe táján leplezik le nagy ünnepélyességgel a nagy­kőrösi városháza terén. Tóth András Kossuth Lajosnak egy másik életnagyságú szobrát is mintázza. Ezt Nagy-Szalonta váro­sa számára készíti, a­honnan Kossuth Fe­­rencz ajánlata folytán bízták meg. A másik kettő szobor, a makói és a sátoral­jaújhelyi csak terv maradt, nem valósult meg. Makón Kallós Ede teljes alakú bronzszobrát 1905. szeptember 24-én avatták, Sátoraljaúj­helyen pedig Gárdos Aladár bronz állószob­rát leplezték le 1911. május 28-án. Érdekességképpen említem meg, hogy úgy mint a kiskunlacházi szobor, a ceglédi szobor másolata, a Clevelandi Kossuth szo­bor, a nagyszalontai szobor má­solata. Jó lenne tudni, hogy vajon mi lett a sorsa a két meg nem valósult, makói és sátoraljaúj­helyi Kossuth-szobor tervezet­nek, a gipszből készült kis­plasztikának. Térjünk vissza Laczházára és nézzük meg, hogy fogadta és milyen ítéletet hozott a közön­ség a közszemlére kitett, Bu­dapestről hozott Gerenday An­tal és fia ajánlatára, a gipsz mellszobrra. A közszemlére kitett, a ké­pen látható szoborról a közön­ség véleményt alkotott. Az eredmény lehangoló volt. Az általános kicsinylő bírálatot hallva, még a legkövetelőbbek is visszavonultak. Mindenki érezte, hogy az emlék kicsiny, nem a lakosság számához és anyagi erejéhez képest, de a ne­mes lelkesüléshez, amely már a város összes köreit áthatotta. Tóth András szobrász leve­lére nem tudom, hogy vála­szoltak-e, vagy hogy milyen válasz született. Azt tudom, hogy ifj. Galambos Antal fő­jegyző, választóközösségünk országos képviselőjét, Hegedűs Károlyt kereste fel tanácsért, aki ajánlotta megnézni Horvay János, ifjú szobrászművész Cegléd város megbízásából ké­szült munkáját. A szobor Kos­suth Lajost a 48-as időkből másfélszeres életnagyságban, hatalmas szónoki állásban áb­rázolja. A bizottság álmélkodva csodálta a re­mekművet. Képviselőnk látta, hogy milyen lelkesedéssel szemlélik azt, ajánlotta meg­szerzését és azonnal felajánlott 1000 koronát a megszerzés céljára. Ez az ajánlat döntő ha­tású lett. Ettől kezdve egyhangú lett a kíván­ság, hogy csak ezt a szobrot és egészben állít­sák fel, de a szoboralapra befolyt összeg még nagyon kevés volt. Cselekedni kellett. Létre­hozták a nagy szoborbizottságot. (a következő számban folytatjuk) Tóth András akad. szobrász A MI ÚJSÁGUNK 2002/5.

Next