Kiskunlacháza - A Mi Újságunk, 2002 (11. évfolyam, 1-11. szám)
2002-05-01 / 5. szám
27 MÚLTUNK, EMLÉKEINK óhajt emeltetni és engem, ki már az országban több hazafias emléket állítottam, illetve készítettem, felhív, hogy lépjek érintkezésbe ez ügyben önökkel. Kérem tehát kegyeskedjenek tudatni, hogy mennyiben áll az ügy? s hogy körülbelül milyen nagyságú és mennyi költségbe kerülhető szobrot óhajtanak állítani? Én, ki tavaly szeptemberben lepleztem le Nagy-Kőrösön, most pedig június 30-án Nagy-Szalontán Kossuth szobraim nem csekély erkölcsi sikerrel, hajlandó lennék önöknek is ez szent ügyben érintkezésbe lépni, afelől pedig előre is biztosíthatom a Tekintetes szobor bizottságot, hogy emberül megfelelnék szép és nemes feladatomnak, szíves értesítéseket kérve és várva, maradtam hazafiúi üdvözlettel. Debreczen 1901. július hó 7-én alázatos szolgájok A levéltárban található adatokból nem derül ki, hogyan folytatódott Tóth András szobrász és a szoborbizottságunk közti kapcsolat, mert erre utaló további anyagot nem találtam. Előkerült viszont egy hagyatékból négy darab fénykép. 1. Nagy-Körösi „Kossuth szobor” tervezete 2. Nagy-Szalontai „Kossuth szobor” tervezete 3. Makói „Kossuth szobor” tervezete és 4. Sátoralja-Ujhelyi „Kossuth szobor” tervezete felirattal, Debrecen 1901. július 16 dátummal és Tóth András aláírásával. Ezeket a fényképeket úgy gondolom, hogy valakinek vagy valakiknek adta át a szobrász egy személyes találkozás alkalmával, mint ajánlati anyagot. A fényképek gipszből készült posztamensen álló Kossuth-szobrokat ábrázolnak. Ekkor, 1901. július 16-án a nagykőrösi és a nagyszalontai Kossuth-szobor már a helyén áll, hiszen 1900. szeptember 30-án, illetve 1901. június 30-án avatták fel őket. Az Egyetértés, Vasárnap című újság 1900. május 13-án megjelent számában ezt olvashatjuk: Kossuth-szobor Nagy-Kőrösön. Nagy-Kőrös város hazafias közönsége szobrot emel Kossuth Lajosnak. A szobrot Tóth András debreczeni szobrász mintázta, aki a selmeczbányai szabadságszobrot és Szilágyi István m.-szigeti szobrát is készítette. A nagy-kőrösiek 12 tagú küldöttsége Póka Kálmán elnöklése mellett közelebb vette át Kossuth sikerült szobrát a művésztől. A magyar nép atyja szónoki állásban és díszmagyarban van ábrázolva, a mint 1848 őszén fegyverre szólítja fel a nagy-kőrösieket. Kezében Bethlen Gábor díszkardját fogja, mellyel az erdélyi nők ajándékozták meg. A szobor maga két méter magas lesz és 2,70 méter, süttői kőből faragott talapzaton áll. Még a nyáron érczbe öntik, és szeptember közepe táján leplezik le nagy ünnepélyességgel a nagykőrösi városháza terén. Tóth András Kossuth Lajosnak egy másik életnagyságú szobrát is mintázza. Ezt Nagy-Szalonta városa számára készíti, ahonnan Kossuth Ferencz ajánlata folytán bízták meg. A másik kettő szobor, a makói és a sátoraljaújhelyi csak terv maradt, nem valósult meg. Makón Kallós Ede teljes alakú bronzszobrát 1905. szeptember 24-én avatták, Sátoraljaújhelyen pedig Gárdos Aladár bronz állószobrát leplezték le 1911. május 28-án. Érdekességképpen említem meg, hogy úgy mint a kiskunlacházi szobor, a ceglédi szobor másolata, a Clevelandi Kossuth szobor, a nagyszalontai szobor másolata. Jó lenne tudni, hogy vajon mi lett a sorsa a két meg nem valósult, makói és sátoraljaújhelyi Kossuth-szobor tervezetnek, a gipszből készült kisplasztikának. Térjünk vissza Laczházára és nézzük meg, hogy fogadta és milyen ítéletet hozott a közönség a közszemlére kitett, Budapestről hozott Gerenday Antal és fia ajánlatára, a gipsz mellszobrra. A közszemlére kitett, a képen látható szoborról a közönség véleményt alkotott. Az eredmény lehangoló volt. Az általános kicsinylő bírálatot hallva, még a legkövetelőbbek is visszavonultak. Mindenki érezte, hogy az emlék kicsiny, nem a lakosság számához és anyagi erejéhez képest, de a nemes lelkesüléshez, amely már a város összes köreit áthatotta. Tóth András szobrász levelére nem tudom, hogy válaszoltak-e, vagy hogy milyen válasz született. Azt tudom, hogy ifj. Galambos Antal főjegyző, választóközösségünk országos képviselőjét, Hegedűs Károlyt kereste fel tanácsért, aki ajánlotta megnézni Horvay János, ifjú szobrászművész Cegléd város megbízásából készült munkáját. A szobor Kossuth Lajost a 48-as időkből másfélszeres életnagyságban, hatalmas szónoki állásban ábrázolja. A bizottság álmélkodva csodálta a remekművet. Képviselőnk látta, hogy milyen lelkesedéssel szemlélik azt, ajánlotta megszerzését és azonnal felajánlott 1000 koronát a megszerzés céljára. Ez az ajánlat döntő hatású lett. Ettől kezdve egyhangú lett a kívánság, hogy csak ezt a szobrot és egészben állítsák fel, de a szoboralapra befolyt összeg még nagyon kevés volt. Cselekedni kellett. Létrehozták a nagy szoborbizottságot. (a következő számban folytatjuk) Tóth András akad. szobrász A MI ÚJSÁGUNK 2002/5.