Kiskunlacháza - A Mi Újságunk, 2006 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2006-09-01 / 9. szám
A Kiskunlacházi Polgárőr Egyesület segítségüket kéri ahhoz, hogy a nagyközségben gyermekeink biztonságosan átkelhessenek a forgalmasabb csomópontoknál, óvodák, iskolák közelében. Keresünk tehát nyugdíjas, vezetői engedéllyel rendelkező, személyeket! Érdeklődni lehet a 06(70)332-8678-as telefonszámon. Segítségüket előre is köszönjük! Kiskunlacházi Polgárőr Egyesület vezetése TARTALOM • A nándorfehérvári diadal 1-2.0 • Képviselő-testületi határozatok 3-7.0 • Bursa Hungarica pályázat 8-9.0 •Számvetés 10-11. o • Rendőrségi hírek 12.0 • Cowboyok Lacházán 13.0 • Sport hírek 14.0 • Grafológiai vizsgálati módszerek 15.0 • Katolikus tábor 16. o • Ezer esztendő Isten szemében 17.0 • A közömbösség... (tanulmány) 19-21. o • A pénzügyi helyzetről 22-27. o • Zákány Erzsébet rovata 28.0 • Emberi dolgok... 29.0 • Aratás 2006 31.0 Lapzárta minden hónap 26-a A MI ÚJSÁGUNK Kiadja: Kiskunlacháza Nagyközség Önkormányzata Felelős kiadó: Kiskunlacháza Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testülete Felelős szerkesztő: Hernádi Ferenc Szerkesztőbizottság tagjai: Dr. Fábián Miklós alpolgármester Dr. Kun Lászlóné Kovács Árpád Polánszkiné Móri Emília Nyomdai előkészítés: Hernádi Ferenc Szerkesztőség: Kiskunlacháza, Kinizsi u. 1. Telefon/fax: 519-97506(20)5697-061 E-mail: amiujsagunk@freemail.hu Nyomda: Press-1-Print Kft. ( a Tóth Imre felelős vezető )_______ Kiskunlacháza, Gábor Áron u. 2/a 2 A MI ÚJSÁGUNK 200619. HÍREK amely megállítaná az iszlám seregeit, hiszen Nyugat-Európában akkoriban a feudális széttagoltság, a trónharcok és anarchia uralkodott. Hunyadi János a sógorát, Szilágyi Mihályt nevezi ki Nándorfehérvár kapitányává. A vár ostroma július elején kezdődik, s a szultán a vár köré kordont húzva megpróbálja azt kiéheztetni. Hunyadi azonban áttöri a kordont, élelmet és katonát vissz a várba és személyesen irányítja már a vár védelmét. A török sereg dühödt rohamokat indít a vár elfoglalására, de a védők azt egyre-másra verik vissza. Ki ne emlékezne Dugovics Titusz hőstettére, aki a győzelmet jelképező zászlót kitűzni akaró törököt magával rántotta mélybe. A szultán július 21-én utolsó végső rohamra indítja katonáit, az öldöklés hajnalig folyik, a győzelmet Kapisztrán János ferences rendi szerzetes seregének támadása teszi teljessé. A két tűz közé szorított török sereg súlyos vereséget szenved. Az ostrom ideje alatt III. Callixtus pápa 1456 június 29-én elrendeli a déli harangszót az egész keresztény világban, akkor még azzal a szándékkal, hogy a keresztény seregek vereségére emlékezzen a világ. Még nem tudhatta, hogy ez a harangszó nem a vereség, hanem a keresztény Magyarország győzelmét fogja hirdetni évszázadokon át az egész világon. Hunyadi a győzelem után egy nagyszabású hadjáratot akar indítani török földre, de sajnos 1456. augusztus 11-én a fellépő pestisjárványban meghal. Még ugyanebben az évben 1456. októberében Kapisztrán János is eltávozik az élők sorából. Hunyadi diadalát egész Európa ünnepelte, a déli harangszó értük szólt, s szól ma is, a győztesekért. Múltunk a jövőnk tükre, mondta Stendall. Valóban, ha belenézünk ebbe a tükörbe részben boldogság és büszkeség tölthet el bennünket, de ugyanakkor szomorúság is. Büszkeség, mert egy erkölcseiben, nemzeti tartásában és keresztény hitében erős nemzet mutatta meg a világnak fizikai és szellemi nagyságát 1456-ban, de szomorúság is eltölthet bennünket, mivel a XXI. Században egy hitében megtört, önmagával szemben meghasonlott nemzet nézz vissza ránk. Vajon ma, képesek lennénk egy hasonló erőpróbát kiállni? Sajátos lelkületű nép vagyunk, ahogy Babits Mihály fogalmazott: „Önmagunkról nem csodálattal s nem magyarázkodva kell elmélkedni. Ne szégyenkezzünk s ne büszkélkedjünk magyar voltunkban. Nem érdem. De minőség, amit ezer év magyar történelme teremtett: eke szarvát szorongató paraszt, gondolkodó írástudó, csodákat remeklő kézműves, kardforgató vitéz, mindenféle hős, gazember, furfangos, gyáva, együgyű, góbé, nyíltszívű magyar. Mind, akik voltunk s vagyunk. Nem vagyunk halálra ítélt bujdosók. Ne akarjunk hataloméhes vándorok lenni” Igen egy nép, mely mindig együtt haladt és halad Európával, egy nemzet, mely évszázadokon át harcolt, s ha kellet vérét adta Európáért. S vajon Európa mit adott mindezért cserébe nekünk? Egy nemzet számára a múltja mindig példát mutat, tanít, csak az a kérdés: jó tanulók vagyunk-e? Ha nyitott szemmel és lélekkel járunk a hibáinkból okulhatunk, a sikereinkből pedig erényt tudunk kovácsolni. Hogy milyen üzenete van 1456-nak? Mit üzen a mának? Üzeni az összefogás erejét, amelyre most nagy szükségünk van, ha túl akarjuk élni mindazt a szellemi és gazdasági ármányt, ami ránk leselkedik. Üzeni a hit megtartó erejét, akkor, amikor a vallást próbálják háttérbe szorítani, amikor a tradicionális keresztény emberi értékeket támadják és gyalázzák. Üzeni azt, ahogy Ady írta: „Fölolvaszt a világ kohója s elveszünk, mert elvesztettük magunkat; ha a nagy tülekedésben szellemmel, cselekedettel nem bizonyítjuk újra és újra, hogy magunk lábán megállni képes nemzet vagyunk.” Arra tanít a múlt, hogy a magyarságnak józan önismeretre, mérlegelő és elemző önvizsgálatra, józanságra, értelemre és történelmi tisztánlátásra van szüksége. Fel kell ismernünk azt, aki az igazat mondja, s azt aki a hamisat. Nem hangoskodó kufárokra, álhazafiakra, hamis igét hirdetőkre és álságos próféciákat kurjongatókra van szükség. Kell, hogy legyen bennünk egészséges nemzettudat és büszkeség, hiszen erre tanít a történelmünk, erről adtak példát Nándorfehérvárnál meghalt ezrek és Hunyadi is. Ahogy Babits fogalmazott: „Nekünk nem elzárkózni, s nem feloldódni. Nem behódolni a nagyobbnak, erősebbnek, s nem kuckónkba vonulni meghatódva csöppségünktől. Magyarnak lenni annyi: Európában építeni magyar templomot.” RJ