Kiskunlacháza - A Mi Újságunk, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2019-07-01 / 7. szám
Ott voltunk... - Turulmadár szobor avatás Kiskunlacháza új büszkesége, a Turul szobor Június 4., a Nemzeti Összetartozás Emléknapja kétszeresen is jeles nap volt Kiskunlacháza életében, mert a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező nemzeti emléknapon került felavatásra Matl Péter szobrászművész alkotása, a nemzetünk újjászületését szimbolizáló Turul szobor. A turul a magyar eredetmondák legendás madara, amelyet Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelem idejéig a magyarság hadi jelvényeként tartottak számon. A Matl Péter szobrászművész által készített alkotást dr. Répás József polgármester dr. Budai Gyula országgyűlési képviselő, miniszteri biztossal (akinek avató beszédét lentebb olvashatják) és Bácskai József gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkárral leplezte le. A Turul-szobrot megáldotta és megszentelte Takaró András esperes és Nemeskürti Ferenc plébános. Hogy miért is olyan büszkék a kiskunlacháziak erre az új szoborra, hogy miért is volt annyira fontos számukra és mekkora utat járt be a szándéktól a megvalósulásig ez a Turul? Ezekre a kérdéseimre Galambos Lajos Kiskunlacháza helytörténetének jó ismerőjétől, presbitertől tudtam meg a válaszokat: „ 70 évig nélkülöztük mi kiskunlacháziak a Turulmadarat, mert előtte 1935-től a mostani Petőfi-szobor táján volt egy kőből készült Turulunk, amelyet özvegy Galambos Antalné Szánthó Erzsébet, Lacháza főjegyzőjének özvegye magánadakozásából készíttetett, és sajnos 1949-ben lebontatták. Amikor a mostani a helyére került, akkor ugyanaz az öröm és megnyugvás futott át rajtam, mint amikor a református templomunk kiaranyozott gömbje és betlehemi csillaga a helyére került, hogy valamit az ősök hagyatékából sikerült helyreállítani. De hosszú volt ez az út, amelyet sikerült minden különösebb ellenszél nélkül is, de mégis nehezen megvalósítani. 2010. május 31-én született meg a szándék, hogy majd egy évtizedes küzdelem árán, de éppen azon a helyen megvalósuljon, ahogyan akkor kitalálták. Igazából egy 70 éves adósságot igyekeztünk törleszteni, de azért is húzódott idáig, mert az önkormányzat kedvezőtlen anyagi helyzetben volt, aztán az Országzászló valahogyan előtérbe került 2010-ben, és létrejött egy ún. Országzászló Bizottság, amely már készíttetett egy látványtervet is, és azon is feltüntették már a turulmadarat. Majd alakult egy másik bizottság is 2012-ben, amely már a madarat tartotta nagyon fontosnak, ennek tagjai dr. Fábián Miklós, Petőné Horváth Éva, Józan Gyula, Takács József és jómagam voltunk. Különböző elképzelésekkel jöttünk össze, jól körüljártuk ezt a kérdést, elmentünk Monorra, Maglódra, Vecsésre, Csepelre, interneten nézegettük, hogy máshol hogyan valósították meg ezt a szobrot. Nekem a szándékom az volt, hogy az eredeti kőből készült Turult kellene valahogyan megvalósítani, ezzel éreztem úgy, hogy tisztelgek az ősök iránt, annál is inkább, mert a régi posztamenst én otthon őrizgettem. Eljöttek a többiek is megnézni, de nem találták megfelelőnek, mert nem is volt az igazán, hanem egy egyszerű betonkocka. Az elején még elvi ellenzők is voltak, amely egy lakossági fórumon kiderült, és a legfőbb kifogásuk az volt, hogy 1935-ben a turulmadár szobrának felavatásán Vitéz Endre László, Pest Vármegye Alispánja volt jelen, akit később a zsidótörvények kapcsán halálra is ítéltek, ezért az ellenzők azt hangsúlyozták, hogy a Turul antiszemitizmusra utal. Mi viszont azon a véleményen voltunk hogy az, hogy Iá mire használta fel a Turult, az egy dolog, de ettől még ez a madár a magyarság ősi jelképe, szimbóluma volt és marad is. Aztán ezek a hangok elhallgattak, sikerült ezen túllépnünk, de egymás között is meg kellett egyeznünk. Volt, aki a régihez hasonlóan kőből szerette volna, az eredeti formájában. De aztán a társaim meggyőztek arról, hogy ha kőből készül, akkor úgy jár, mint a mi kun babánk, vagy a ráckevei János Vitéz Díszkút, vagy bármely más kőből készült köztéri szobor, hogy az időjárás viszontagságai miatt fél éven keresztül le lesz takarva. Akkor eldöntöttük, hogy legyen inkább kisebb, de bronzból. Azon is gondolkoztunk, hogy a diadalmas, kiterjesztett szárnyú változata legyen vagy pedig ez a totem jellegű. Meditáltunk ezen is sokat, de tudtuk hogy muszáj egyezségre jutnunk, mert inkább az Országzászlót forszírozták akkoriban, és talán el is maradt volna a mi szándékunk ha nincs megegyezés, azt meg nem szerettük volna. Nagy nehezen beindult a munka, tavaly elkészültek a látványtervek végül ezt a 45 fokos szöget választottuk mert így az utcáról is jobban rálátni, de még a kopjafa kérdést is meg kellett oldani. A Beregiek már korábban állítottak egy kopjafát, ahol most a kereszt van a ráckevei út felé kanyarodva, de a fák már teljesen eltakarják. Most ezt a kopjafát már el is vittük a Hősök Kertjébe a református templomunk mellé, ott méltóbb helye lett. Én a tömör posztamens híve voltam, hogy onnan emelkedjen ki a szobor, csak hogy helyezzük el akkor a kopjafát? Aztán a szobrászművész Matl Péter egy modern oszlopos talapzatot talált ki, amiről megint szóba került, hogy ne mészkő legyen, mert azt megint takargatni kell, csiszolgatni, végül megszavaztuk, hogy tartós gránitból legyen. Nagyon sok kompromisszumot kellett kötni, számtalanszor értekeztünk ezekről. Mikor már a posztamensen túl voltunk, és tavaly az Országzászlóval a helyére is került, még mindig nem volt Turulunk. Kicsit bonyolódott a helyzet. Gyűjtésbe kezdtünk, de ebből azért nem futotta volna ki a szobor, ezért elmaradt. Volt aki ebbe belenyugodott, de nekünk azért egy torzónak számított, úgy éreztük hogy be kellene fejezni. Aztán a tavalyi október 23-ai ünnepségen Budai Gyula országgyűlési képviselő, miniszteri biztos úr meghallotta a szándékunkat és odavezetett minket Bácskai József gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkárhoz, aki befogadta a pályázatunkat és a szoborra kaptunk támogatást, így elmondhatjuk, hogy az önkormányzat költségvetését nem terheli ez az alkotás, mert pályázati támogatásból és gyűjtésből valósult meg, nem vette el a pénzt se járda-, se útfelújításból, semmiből, így Matl Péter szobrászművész, aki a Vereckei-szoros emlékművét is készítette, hozta a terveket, a maketteteket. Volt izgalom még, mert egy nappal ezelőtt engedték át a határon, de ahogyan mondtam az elején, végül megnyugodott a lelkem, amikor felkerült végre június 4-én a helyére. Nagy utat járt be, sok kacskaringóval, zsákutcával, de végül sikerült. És ki kell emelnem Varga Ilona képviselő asszony szerepét, hiszen ez alatt a majd 10 év alatt a képviselő-testület 2019. JÚLIUS « A MI ÚJSÁGUNK 3