Kiskunlacháza - A Mi Újságunk, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019-07-01 / 7. szám

Ott voltunk... - Nemzeti Összetartozás Napja többször is átalakult, akik valaha elkezdték, már nem is voltak képviselők De kellett valaki a mostani testületből is, aki ezt felvállalja, még akkor is, ha elvi támogatását megkaptuk a polgármester úrnak, az alpolgármestereknek is, de az operatív intézkedésekhez kellett egy ember, és szerencsénkre Varga Ilonának ez szívügyévé vált, hiszen maga is a határon túlról, Erdélyből érkezett hozzánk. Ő fáradhatatlanul intézte a gyakorlati ügyeket, az Országzászló állítást is, az ünnepség szervezését is, és a szobor kapcsán is, amit csak intézni kellett. Én úgy gondolom, hogy a Turul olyan megosztó, mint a magyar nóta, mert azok között, akik szeretik, egy láthatatlan, csodálatos közösséget tud képezni, viszont akik nem szeretik, a környékről is elmenekülnek. Azért az emlékművekről el kell mondani, hogy a múltból táplálkoznak, a jelenben kell értük cselekedni, de a jövőbe mutatnak, mint ahogyan Kossuth Lajos még 117 év után is üzen a ma emberének. Ez a Turul szobor is üzenet lesz a jövőnek, hogy mi itt ekkor, 2019-ben fontosnak találtuk. ’’ Végighallgatva a kiskunlacházi Turul történetét, nem tudok azóta úgy elmenni a szobor mellett, hogy ne jusson eszembe, hogy ez az emlékmű az elődök iránti tisztelet jelképe is. Meggyőződésem, hogy a múlt együttes küzdelmei bizonyítják, hogy Kiskunlacházán lehet valódi összetartozásról beszélni, mert a fentebb leírtak is azt sugallják, hogy sokan érzik ebben a községben is, hogy együtt van felelősségük és feladatuk, közös sorsuk és életük. Jáki Réka Dr. Budai Gyula országgyűlési képviselő, miniszteri biztos ünnepi beszéde Tisztelt emlékezők, tisztelt ünneplő Közösség! Június 4-e a Nemzeti Összetartozás Napja. Trianonra emlékezünk és együtt arra gondolunk, hogy magyarok vagyunk és akár van ünnepe, illet­ve emléknapja az összetartozásnak, akár nincs, mi összetartozunk. A felavatandó emlékmű egy turulmadarat ábrázol. Nem véletlenül: a turulmadár, mint egy főnix, a nemzetünk újjászületését szimbolizálja. Trianon története: a szégyenek és árulások története. 99 éve Magyaror­szágot durván elárulták és kegyetlenül megcsonkították. Az ország 2/3-át és a lakosság 1/3-át szakították el. Ennek ellenére Magyarország újjászü­letett. Hazánk most egy erős, független ország. Hinnünk kell benne és bíznunk kell magunkban. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem vagyunk egyedül. Nem vagyunk egyedül, hiszen határon túli testvéreink velünk vannak, ők hozzánk tartoznak. Velük együtt erős a nemzet. Voltak magyar nemzedékek, amelyek ezt az igazságot elfelejtették. Ez a múlt még mindig velünk él: a tagadás, a hallgatás és a felejtés árulása még mindig itt van. A határon túli magyarokat eláruló egykori miniszter­­elnök ma sem bánt meg semmit, ma is megtagadná a határon túli magya­rokat és ma sem kér bocsánatot senkitől. Ő továbbra is ezeket az elveket, vagyis a teljes elvtelenséget képviseli a politikában. Pedig mindannyian tudjuk: nemzeti összetartozás nélkül nincs nemzeti felemelkedés, hiszünk abban, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Ezt a hitet bizonyítja, hogy a kereszténydemokrata és polgári kormá­nyok felvállalták azt az evidenciát, amely sajnos lassan 100 éve valóság, azt, hogy a Nemzet nem ér véget az államhatároknál. Mi, magyarok 2010 óta új Magyarországot és új Európát építünk. Olyan Európában gondolkodunk, amely a trianoni traumára is gyógyírt tud adni. A Nemzeti Összetartozás Napja erről is szól, hogy erre emlé­keztessük önmagunkat, és figyelmeztessük ugyanerre Európát is. A közös Európa számunkra egyenrangú felek szabad együttműködését jelenti, és nem a nemzeti önfeladásról, valamiféle új „internacionaliz­musról”, hanem egymás kölcsönös tiszteletéről, a nemzeti önazonosság­ról és nemzeti érdekről szól. Mert Magyarországnak is ugyanúgy kijár a tisztelet, mert semmivel sem vagyunk rosszabbak más nemzetnél. Európa nem a nagyhatalmak által diktált gazdasági vállalkozás. Magyarország ezekből az elvekből nem enged, magyar és magyar összetartozik. Ez a szobor ezt jelenti, hogy Trianon tragédiája, valamint a kommu­nista elnyomás után is képesek voltunk újjászületni. Emlékezet arra, hogy a magyar nép egy sikeres nemzet. Egy olyan nemzet vagyunk, amely bát­ran, büszkén védi saját érdekeit. Határtalanul Vallomások a Nemzeti Összetartozás Napján Június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján, a trianoni béke­­szerződés 99. évfordulóján a Turul-szobor felavatása után a megem­­lékezők a Petőfi Művelődési Központ és Könyvtár színháztermében szívszorító és megható vallomásokat hallhattak olyan Kiskunlachá­­zán élő lakosoktól, akik határon innen és túlról érkeztek a községbe, amelyben igaz, hogy ma már otthon érzik magukat, de szívükben még ott is élnek: „azok a hegyek még ma is állnak, azok a folyók még ma is futnak, azok a csillagok még ma is mutatják az utat...” Néhány tanulságos és megrendítő gondolatot a Kedves Olvasóknak idézünk. Wéber Katalin, a Munkácsy Általános Iskola tanára: „10 éve élek Kiskunlacházán, így mikor megkérdezik, hogy hova való­si vagyok, egy kicsit mindig elgondolkozom, hogy mit is feleljek, hiszen Kalocsa mellett egy kis faluban, Miskén nőttem fel. Édesanyám részéről hartai sváb vagyok. Édesapám részéről vajdasági, gombosi magyar gyö­kerekkel bírok. Tanultam sváb szavakat, táncoltam kalocsai népviselet­ben és imádtam a gombosi gyöngyös-bokréta népviseletét is felvenni. Identitásom részét képezi mind, mindegyikkel több lettem. A mai nap azonban gyásznap számomra. Gyásznap, mert képletesen a bőrömön éreztem, milyen mikor egy tollvonással elszakítanak valakit a hazájától, az országától, belekényszerítik egy olyan élethelyzetbe, ami tönkreteszi és tönkretesz több generációt is. (...) Édesapám büszke volt rá, hogy magyarként Magyarországon élhet most már, végre nem egy elnyomás alatt élő kisebbség. De ez csak a látszat volt. Hiába volt szorgalmas, hiába értett sok mindenhez, hiába volt mérhetetlenül becsületes, mégsem érezte, hogy elfogadták, befogadták volna. Sokszor nem is vették észre az emberek, hogy bántják, viccesen Titónak, szerbnek, Jozefnek hívták. Mikor hazajött a munkából, csak szótlanul ült és meredten tekintett maga elé. (...) Később a '90-es évek elején mi is, mint oly sokan mások, saját vállalkozásba kezdtünk, szódaüzemünk és papír-írószer üzletünk lett. Valami mintha kezdett volna megváltozni Miskén, és mégis, most már egyre többször a Szódás Józsi lánya lettem. Imádtam neki segíteni hor­dani a szódát a f­aluban, sokat beszélgettünk akkor. Mesélt a gyerekkorá­ról, a fiatalságáról, Gombosról. Mesélt az összetartó falujáról, a magyarságról (...) Kért, hogy azt csináljam, ami boldoggá tesz. Azonban Édesapám elméjét az elmúlt évek sérelmei végérvényesen tönkretették. Más sem járt a fejében, csak az, hogy megbélyegzik, hogy még mindig nem tekintik ennyi év után sem igazi magyarnak. 1996 tavaszán úgy dön­tött, hogy itt hagyja ezt a világot. Feladta a harcot saját magával is. 11 éves voltam. Trianon engem itt ért utol. (...) De egy maroknyi magyar közösség még küzd Gomboson, és büszke vagyok, hogy a rokonaim is ide­tartoznak, nem költöztek el, magyar iskolába járatják a gyerekeiket (...) Trianon után még ennyi év távlatából is és ennyi generáció elteltével is megőrzik, mert meg kell őrizniük a magyarságot. ” Ezután az ünnepség szinte leg­­meghatóbb percei következtek, ami­kor picike kis szöszke lányával, aki népviseletben felment hozzá a szín­padra, ez a fiatal Édesanya leguggol­va és átölelve őt, gyönyörű gombosi és magyar népdalokat énekeltek együtt olyan tiszta hangon, mint amilyen a lelkük... Csak csorogtak a könnyek az arcokon... és senki nem szégyellte. Aztán a mezőségi, magyarpa­­latkai néptánc bemutató után követ­kezett egy nagyon komoly, székely népviseletbe öltözött kisfiú, aki szin­tén megrendítette a szíveket. Ambrus Krisztián: „Én Csíkszeredában születtem 2005. október 26- án és 11 éves koromig Erdélyben éltem, pontosabban egy kis hegyek övezte meseországban, Gyimesfelsőlokon. Az a hely a legszebb hely az egész világon, minden zegzugát ismerem. Tudom, melyik fánkon van mókusodú, hogy hol vannak madárfészkek, melyik a legfinomabb forrás és hogy hol van medveanya barlangja. Ez egy csodálatos hely, tiszta 4 A MI ÚJSÁGUNK » 2019. JÚLIUS

Next