Kiskunlacháza - A Mi Újságunk, 2020 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2020-02-01 / 2. szám
Ott voltunk... Értéktár Bizottságot, amely arra vállalkozik, hogy a természeti környezet, az itt élt vagy innen származó emberek és alkotásaik helyi értékeit összegyűjtse és a munka eredményét kézzel fogható formában a település lakóihoz eljuttassa, akár a község történelmi monográfiáját, krónikáját megírva és egy digitális levéltárat létrehozva. „ Ezzel erősíteni szeretnénk a településhez tartozás érzését, idegen szóval a lokálpatriotizmust, serkenteni a családfakutatást és az itt élők biztos értékeken és alapokon álló személyes tudatos életét. " A szónok beszédét a közösség felelősségét hangsúlyozó komoly gondolatokkal zárta: „ Úgy gondolom, hogy ma hasonló kort élünk, mint a nemzeti ébredés korában. Ha nem ébredünk tudatára annak, hogy mi magyarok különlegesek vagyunk ősi nyelvünkkel és talán minden nemzetnél gazdagabb kulturális örökségünkkel, akkor olyan világpolgárrá válunk, akiből 12 egy tucat. ”(...) „Legyünk azok, akik vagyunk!” Tóth Imre alpolgármester és Polánszkiné Móri Emília képviselő a hagyományokhoz híven átadta a Kiskunlacháza Örökségéért Díjat, amelyet idén Szebellédi Mihályné Pokornyik Anna kapott. Anna néni betegsége miatt nem tudott megjelenni, a kitüntetést lánya vette át, aki meghatottan tolmácsolta édesanyja köszönő szavait. (Vasárnap (január 26-án) reggel érkezett a szomorú hír, hogy Anna néni fáradt teste elhagyta ezt a világot és örök nyugovóra tért. Nyugodjék békében! A róla szóló emlékezést a 10. oldalon olvashatják, - a szerk.) A díjátadást követő színvonalas és megható ünnepi műsor a Petőfi Színtársulat tagjainak és az Általános Iskola 4. évfolyamának, 68 éneklő gyermeknek közreműködésével méltó befejezése volt a Magyar Kultúra Napjának. Az aulában a fogadás közben az érdeklődők megtekinthettek egy rendhagyó kiállítást, amely a kultúra háza elmúlt 5 évének 1787 napját eleveníti fel fotók segítségével. Köszönet minden közreműködőnek és a szervezőknek ezért az összművészeti élményt nyújtó estéért! Jáki Réka Köszönetnyilvánítás Családunk és a magam nevében köszönetet szeretnénk mondani dr. Répás József polgármesternek és a képviselő-testületnek, hogy Édesanyánk, Szebellédi Mihályné Pokornyik Anna néni még életében megkaphatta és örülhetett a Kiskunlacháza Örökségéért díjnak! Köszönettel és tisztelettel: Kiss Gyuláné Anci és a Szebellédi család Kiskunlacháza Örökségért Díj Szebellédi Mihályné méltatása Szebellédi Mihályné Pokornyik Anna 1930. július 19-én született Peregen egy parasztcsalád negyedik gyermekeként. Már gyermekkorában kitűnt szorgalma és segítőkészsége. Mindig igyekezett a szüleinek, testvéreinek segíteni a ház körüli munkában. Szófogadó, szerény gyermeke volt szüleinek. Az általános iskola mind a nyolc osztályát kitűnő eredménnyel végezte. Peregen az ő osztályuk volt az első, akik nyolc osztályt végeztek. Sajnos nem tanulhatott tovább, mert otthon kellett segítenie. 1949-ben férjhez ment, 3 gyermeke született, akiket nagy szeretettel nevelt fel. Férjével kezdetben földműveléssel, állattartással foglalkoztak. De jöttek a nehéz napok, az államosítás, a beadások. Elvették földjeiket, lovaikat. Megalakultak a termelőszövetkezetek. Ő is pár évet a Pereg tsz-ben dolgozott. Később a Kunszentmiklósi Háziipari Szövetkezetben bedolgozó varrónő volt, s mellette itthon végezte a házimunkát. 51 évesen özvegy lett. Ebben az időben alakult a Peregi Nyugdíjas Klub, ahová már a testvérei is jártak, s magukkal hívták, hogy közösségbe járjon. A klubban nagy volt a társasági élet. Ő is aktívan kivette a részét a közös munkából. Kereste a padlásokon a régi tárgyakat. Szívesen gyűjtötte saját eszközeiket, hogy ezekkel is gyarapítsa a múzeumot. Később az iskolás csoportoknak rendszeresen tartott tárlatvezetést nagy anyagtudásával. Nagy szeretettel vállalta a felkéréseket. Szívesen mesélt a régi élet nehézségeiről, szépségéről. A ma ifjúságának már ismeretlen tárgyakat bemutatta, beszélt azok használatáról, ízes, peregi tájszólással mesélte élményeit, emlékeit, melyből mindannyian okulhattunk. A vidékről jött kirándulócsoportokat is szívesen fogadta, és nagy lelkesedéssel mesélt községünk múltbeli koráról. A régi falu történetéről is beszélt a Duna partján, olykor még a szomszéd települések nevezetességeit is elregélte. Aktívan részt vett a közéleti rendezvényeken is, ha műsorokat adtak elő, ő is a többi nyugdíjastársával énekelt, szerepelt. Nevéhez fűződik a ma Bika köz néven ismert út eredeti nevének - Pásztor köz - felkutatása. A peregi katolikus templom fogadalmi ünnepe - a Jézus szíve ünnep - is az ő feljegyzésében maradt ránk. Sajnos az utóbbi években egészségi állapota meggyengült. Már csak itthonról érdeklődik, mi történik a nyugdíjastársak körében, az Angyalos Házban. 2020. FEBRUÁR « A MI ÚJSÁGUNK 9