Kiskunmajsa - Bácskapocs, 1991 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1991-06-21 / 25. szám

1991. június 21 CSIP-CSUP (?) CSAPDÁK& FÉLNEK A LAKÓK, HOGY RÁJUK DŐLNEK A FALAK Nem hagyja magát Petőné a Petőfi utcai alagsorban Kecskeméten, a Petőfi Sándor utca végén terül el a fiatal házasok ottho­na. Nem is elterül, egyenesen az égnek lendül a maga tíz emeletével. Ennek a tömbmonstrumnak egy alagsori cellájában lakik Pető Jánosné, a ráter­mett és termetes házfelügyelőnő. Sírástól és méltatlankodástól elcsukló hangon fogad bennünket. Rászögezi ujját a plafon egy pontjára: az ál­mennyezet beszakadt, sárgás csorgásnyomok a gipszbetéteken. A megindult klotyócső így összegzi panaszait: - A bérlőnek épp felettünk van a WC-je és az időnként alácsorog. Nincs összekötve ugyanis a mellék­­helyiség a meleg vízzel. Hat év alatt eleget kellett tűrnünk, szagolnunk. Bödönöket hordtunk az illatos égi áldás befogadására. Képzelheti, itt kanyargózik méteres vastagságban a mennyezetünkön az egész ház emésztőrendszere. Ha kilyukad va­lamelyik cső, elönt bennünket a trutymó. - Szó se róla, meglehetősen ápo­­rodott a szoba levegője. - Hát uram, nem tudunk szellőz­tetni. Itt, az alagsorban nincs nyit­ható ablak. Ugyanis eredetileg ren­delőnek vagy mi a csudának szánták a helyiséget. - Maga mégis beleköltözött? - Nem tehettem mást. Szükségem volt az állásra, hogy a gyerekemet felneveljem. Persze, kiutalhattak volna egy másfél szobásat is, fent az emeleten. - Miért nem alakítják nyithatóvá az ablakokat? - Azt mondták az IKV-nál, hogy az sokba kerül. Kábé 60 ezer. Bez­zeg a Lenin téri felújításokra van pénz. Minket meg elönt a szar­szag, ha kinyitjuk a lakásajtót, mi­vel éppen a bejárat előtt lapul meg az akna. - Nem próbált máshová költözni? - Laczó István főosztályvezető egy esztendeje kecsegtet, hogy se­gít rajtam. Megüresedett a házmes­teri állás nemrégen a „lordok házá­ban". De ahelyett, hogy engem - a régi dolgozót - helyeztek volna át, felvettek egy újat. - Hol laktak maguk korábban? - Hát ez az! Amikor elvállaltam a munkát, egy két szoba összkomfor­tos szövetkezeti lakást adtam ezért. Akkoriban nem kellett lakbért sem fizetnem a szolgálati kuckóért. Most viszont 1450 forint a taksa. Miközben a befolyt összegekből nem sokat látunk, a lakók javítgat­ják ki a hibákat. - Hány család tartozik magához? - Százkilencven. A havi bruttóm ezért 9 ezer. A férjem még állásban van a borkombinátnál, de már on­nan is kezdik meneszteni a gépko­csivezetőket. Márpedig nekünk gondoskodnunk kell beteg gyerme­künkről. Ez a legfontosabb. - Mi a baja a kislányának? - Ötödik éve cukros. Néha eszmé­letét veszti, ilyenkor különösen fontos lenne, hogy friss levegőhöz jusson. Erekciós esőlevezető a tizediken Ha már ott jártunk, körbenéztünk a házban. A tizediken Ispán Sándor­­né bemutatta lakását. A sarokban kedélyesen dudorodik a „csőpos­ta". Az esővizet ilyen „ízlésesen" vezetik le a huszadik század végén.­­ Így még csak istenesen fest. De amikor kint esik, megduzzad a cső. A fene tudja, hogyan. Leveti magá­ról a tapétát, eresztékei kitágulnak és valósággal ereszcsatornává ala­kul. Köpi magából a vizet. A lakás­­karbantartó sem tud vele mit kez­deni. De a biztosító sem fizet, mondván: nem elemi csapás. - Pedig a vihar egyébként sem kí­méli ezeket a toronyszobákat. - Ó, amikor erősen fúj a szél, behú­zódunk a gyerekekkel a sarokba, ne­hogy ránk dőljön a külső fal. Ott a külső faburkolat már elrohadt és be­süvít a réseken a szél. Nézze csak, a mennyezet betonillesztése is átned­vesedett. A szomszédban éjszaka a gyerekágy mellett folydogált le a víz. - Mit fizettek maguk ezért a „me­teorológiai állomásért"? - Harmincezer volt a beugró, havi ezer a takarékosság, a rezsi négyez­ret tesz ki. - Hogyan tudnak saját lakásba költözni innen, ha lejár az öt eszten­dő? - Akinek két gyereke van, kap két­­háromszázezer forint kölcsönt. Igaz, most már 17 százalékos ka­matra és rögtön meg kell kezdeni a törlesztést. Ha önhibámon kívül nem tudok kiköltözni, maradhatok tovább. Miből is szednék én össze hatszázezer forintot beugróra? Az IKV sem Isten Az IKV központjában ellenfény­ben is megvilágítják Petőné pana­szát. Az irodisták ugyan tartanak a házfelügyelőnő nagy szájától, de most nem is hozzájuk fordulunk. Laczó István részlegvezető ejt né­hány szót ígéretéről.­­ A „lordok házában" valóban megüresedett a házmesteri állás. Szerettük volna, ha valaki odaköl­tözik. Az önkormányzat kijelölt a hetediken egy garzon jellegű egy szobás lakást, ígéretemhez híven ezt felajánlottam Petőnének, noha tudom, hogy nem éppen ideális egy gyerekes családnak. Ő gondolko­zott egy-két hetet, végül nem fo­gadta el. - Nyilván túl magasan volt beteg gyerekének? - Kétségtelen, erre hivatko­zott . . . Ettől függetlenül nekünk be kellett töltenünk az állást. - Fedi-e a valóságot, hogy most viszont a hetedikről leköltözik a házmester egy harmadik emeleti kétszobásba? - Mi is értesültünk arról, hogy meghalt az egyik harmadik emeleti lakó, de azt nem tudjuk, vajon az önkormányzatnak adják-e le a la­­kást. - És mi lesz Petőné lakáscseréjé­vel? - Valahogy megoldjuk azt is . . . - Az ablakot talán könnyebb lenne mozgathatóvá eszkábálni, nem? - Az egyik szárnya már nyitható. Kiadtuk a lakatosoknak a munkala­pot. De most meg Petőné nem en­gedi be a lakásba a munkásokat. Egyébként, bár hat év óta ott lakik, tavaly kérte először az átalakítást. - Térjünk át a fiatal házasok lakás­­vásárlására ... - Ebben az önkormányzatnak kell döntenie, mert valóban nem egy­szerű manapság összeszedni azt a hatszázezres beugrót. (t. g. k) IGAZA VAN, DE ÚTJA NINCS A birtokszomszéd nem enged Képzeljünk el egy darab művelésre való földet, ami teljesen körbe van zárva. Gya­korlatilag bármilyen munkagéppel csak a levegőből érhető el. El lehetne a terület eme sajátos fekvésén élcelődni, de mégin­­kább azon, miként jutott ez az 1641 négy­zetméter ilyen megközelíthetetlen hely­zetbe. Hogy a kérdést még nem a bírósá­gon boncolgatják, az a tulaj férje, Gubisi József türelmének és bölcsességének kö­szönhető, aki még mindig reménykedik abban, hogy a megoldáshoz - no meg a földhöz - normális út is vezethet. Az ábra tulajdonképpen végtelen egy­szerű. A szóban forgó föld­­ Kecskeméten, a Békéscsabai és a szegedi út által határolt részen, a Mészöly Gyula utcából közelít­hető meg - tavaly a Magyar-Szovjet Ba­rátság Tsz nevén szerepelt, s csere útján - egy, téesz által használt, apai örökség fejé­ben - került Gubisi Józsefné birtokába. Egyébként egy tsz-alkalmazott bérelte harminc évre, de már évek óta parlagon hevert. Miután a bérleményről lemondott, a szövetkezet - illetve akkor már AGRO­­MIX RT. - 1991. február 11 -ei dátummal megküldte a csereszerződést. Úgy lát­szott, sínen van a dolog. A birtokba adást február 28-ára tűzték ki, mikor is Gubisi József Kuti Zoltán földmérő társaságában szemrevételezte a birtokot. Mérésére végül is nem volt szükség, mivel Gubisi úr már amikor a csere ötlete fölvetődött, magánbecslést végzett, s az adatok egyeztek a szerző­désben szereplőkkel. Tudni kell, hogy Kuti úr elődje éppen a csereföld egyik szomszédja, Sütő Dániel volt. Vagyis: annak idején - egy korábban egységes alakú területből - ő mérte ki az ominózus birtokot. Ezért jegyezte meg, nem min­den ok nélkül, Kuti Zoltán, hogy bizony Sütő úr egykoron hibát követett el, hi­szen úgy alakította ki a területet, hogy azt közvetlenül nem lehet megközelíteni. Kell tehát egy úgynevezett szolgalmi út. A téesz jogtanácsosa az igény jogossá­gát nem vitatta, sőt azt is közölte, hogy ez térítés nélkül jár. Gubisi úr és Sütő úr - mindketten túl a hetvenen - egyébként pár éve ugyan­annak a mezsgyének a két oldalán gaz­dálkodnak. Soha nem borultak egymás keblére, de korrekt, jószomszédi viszony uralkodott kettejük közt. Ami egycsapás­­ra megváltozott, mióta a szolgalmi út te­rítékre került. Sütő úr egyáltalán nem hajlandó az éppen általa lehetetlen hely­zetbe sodort szomszédnak semmiféle en­gedményt tenni. Nem szűkölködik viszont jobbnál jobb ötletekben. Fölvetette: mi lenne, ha a másik szomszéd lucernásán át közelíte­nének a telekhez, vagy talán nyissanak utat a főútról úgy, hogy ő - a bekanyaro­­dáshoz szükséges 48 négyzetmétert - fi­zetség fejében átengedi. (Részletkérdés, hogy ehhez nyolcsoros lugasszőlőt kel­lene kiirtani, míg éppen Sütő úr nem haj­landó az út érdekében, az egyébként is szabálytalanul-a határvonaltól 80 centi­re - telepített, egy sor szőlőjét föláldoz­ni.­ A kétoldalú tárgyalások során olyan megoldást is fölajánlott, miszerint ad szolgalmi utat, de azonnal el kell keríteni, s cserébe három évig 50-50 köbméter vizet kell szolgáltatnia Gubisiéknak-ter­mészetesen ingyen.­­ A dolgok mostani állása szerint min­denki igazat ad Gubisiéknak, vagyis jár nekik a szolgalmi út. Mégpedig az egyet­len ésszerű megoldás szerint Sütő Dániel földjén át. Márciusban Sütő úr szántotta a földjét, de utat nem csinált. Gubisiék­nak pedig szerencséjük volt, mivel a má­sik szomszéd megértőnek mutatkozott, s megengedte, hogy a még műveletlen te­rületén áthaladjon a traktoruk. Akkor. Mert az ember még hajlott korában is csak-csak átkúszik egy kerítésen. De mi lesz a munkagépekkel? Sütő úrnak nyil­ván erre is van tartalékötlete: helikopter­ről kell azokat leereszteni! K. E.

Next