Kiskunmajsa - Halasi Hírek, 1977 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1977-11-23 / 47. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1977. november 23. események sorokban NAIROBI________________________ Joszip Broz Tito jugoszláv ál­lamfőit hiva­talos látogatásra hív­ta meg Idi Amin ugandai elnök — jelentette be a kampalai rá­dió. A közlemény szerint a hiva­talos meghívást a néhány napja Ugandában járt Dusán Vijevics jugoszláv energetikai és ipari mi­niszternek­ nyújtották át. (AFP) SZÓFIA_________________________ A Bolgár KP KB meghívására hétfőn Bulgáriába érkezett Jero­nimo Arnedo Alvarez az Argen­tin KP KB főtitkára. (MTI) HAVANNA______________________ Kubai hivatalos személyiségek­nés mintegy ötven amerikai társa­ság képviselője vett részt a „Bu­siness International” által szer­vezett havannai kerekasztal-kon­­ferencián. A háromnapos találko­zó célja a két ország közötti ke­reskedelmi kapcsolatok előmozdí­tása volt. (Prensa Latina) SCHWERIN______________________ Kétszáz tudós, kultúrpolitikus, író és művész tanácskozik az NDK-beli Schwerinben a szocia­lista kultúra időszerű kérdéseiről, az osztályharcban megnyilvánuló ideológiai küzdelemről. A há­romnapos értekezleten az európai szocialista országokon kívül Mon­gólia és Vietnam képviselői vesz­nek részt. (ADN) BOGOTA________________________ A kolumbiai kormány hétfőn esste a Magdaléna folyó áradása miatt szükségállapotot rendelt el az ország jelentős részén. Az ára­dás következtében már eddig is 400 család maradt fedél nélküli és több ezer lakóház került ve­szélybe. (EFE) HELSINKI______________________ Két személy meghalt és töb­ben megsebesültek a Finnország nyugati­ partján fekvő Rauma vá­rosában, ahol robbanás következ­tében összeomlott a Raikka-társa­­ság robbanószerkezeteket gyártó üzeme — jelenítette a helsinki rádió. A robbanás oka egyelőre ismeretlen. (AP) TURKU_________________________( Keddre virradó éjjel meghalt a szombaton született finn ötös­ikrek egyike — közölte a turkui kórház szóvivője. A hatodik hó­napban világra jött öt csecsemő közül a legkisebb súllyal szüle­tett kislány halt meg. (AFP) MILANO________________________ A milánói tőzsdén kedden há­romnegyed órán át szünetelt a forgalom, mert egy ismeretlen telefonáló azt közölte, hogy az épületben bombát rejtettek el. A tőzsde épületét azonnal kiürítet­ték, de a rendőrök semmiféle robbanó szerkezetet nem találtak. (Reuter) MADRID A háromnapos látogatáson Madridban tartózkodó Soares portugál miniszterelnök találko­zott János Károly spanyol ki­rállyal. Képünkön: a két állam­férfi a madridi találkozón. (Te­­lefotó — AP — MTI — KS) Kalóztámadás Brutális kalóztámadás érte a „.Lindinger Ivory” nevű dán te­herhajót hétfőn reggel, miközben békésen várakozott­ Nigéria part­jai mentén. A támadók megölték a hajó kapitányát és a legény­­eségnek mind a 14 tagját megse­besítették, közölték kedden a ha­jó tulajdonosai. A dán teherhajó tulajdonosai szerint a mintegy 20 főből álló kalózbanda a legénység több tag­jával kegyetlenkedett, a hajó ka­pitányát lelőtték és holttestét a tengerbe dobták. Kétórás táma­dásuk alatt összetörték a hajó rádiókészülékét, írógépeket zsák­mányoltak és a tengerészek sze­mélyi holmijait lopkodták össze. (UPI, AFP) Budapesten ülésezik a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszteri bizottsága A Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi bizottsága no­vember végén, december elején Budapesten tartja soron követ­kező ülését. Az ülésen megvitatják a Varsói Szerződés katonai szerveinek tevékenységével összefüggő időszerű kérdéseket. (MTB Lubomir Strougal Bécsben • Bécsbe érkezett Lubomir Strougal (bal oldalt) csehszlovák minisz­terelnök, akit a repülőtéren Brúno Kreisky osztrák kancellár és Willi­bald Pahr külügyminiszter fogadott. (Telefotó : AP.) A világsajtó nagy terjedelem­ben foglalkozik azzal a hírrel, amely szerint Varsóban megkez­dődtek Edward derek és Hel­mut Schmidt tárgyalásai. A meg­beszélések természetesen felöle­lik a kétoldalú kapcsolatok szé­les skáláját. Természetesen — mondjuk, és voltaképpen ez a legörvendete­­sebb az egész eseményben. Az, hogy 1977-ben a Német Szövet­ségi Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság csúcsszintű, az eredményeket és a nehézségeket őszintén taglaló, jó légkörű meg­beszélése már nem számít szen­zációnak. Nem volt olyan nagyon régen, amikor annak számított. A két ország közötti viszonyban súlyos és jobbára negatív a történelmi örökség . Európa e két nagy nemzete az évszázadok folyamán enyhén szólva nem mindig élt a béke felhőtlen ege alatt egymás szomszédságában. Van valami szomorú jelkép abban is, hogy a történelem legpusztítóbb vérontá­sa, a második világháború is ép­pen Lengyelország náci leroha­­násával kezdődött. Sok mindennek kellett ahhoz történnie, amíg — néhány esz­tendeje — a lengyel—NSZK szer­ződés óriási mértékben hozzájá­rulhatott egy új európai korszak, az enyhülés jótékony láncreak­ciójának megindulásához. Lengyelország gyökeresen meg­­újhodott és ma már az NSZK- ban is olyan kormány van ha­talmon, amely — a jobboldali ellenzékkel vívott küzdelmek áb­rán — komolyan szakítani akar történelmi múltjának sötét voná­saival. Mindhárom időbeli dimenzió — múlt, jelen, jövő — érthetővé te­szi, hogy a varsói találkozó irán­ti érdeklődés messze túlmutat a két ország határain és valóban világméretűvé vált H. E. Megérkezett Kolumbiába a magyar pártküldöttség BOGOTA A Magyar Szocialista Munkás­párt küldöttsége, amely Biszku Bélának, a Politikai Bizottság tag­jának, a Központi Bizottság tit­kárának vezetésével Latin-Ame­­rikába utazott, kedden megérke­zett útjának első állomására, Bo­gotába. A kolumbiai főváros re­pülőterén a Kolumbiai Kommu­nista Párt vezetői üdvözölték a delegációt. A magyar pártküldöttség ked­den megkezdte tárgyalásait a ko­lumbiai testvérpárt vezetőivel. (MTI) Egyiptomi kommentár Szadat látogatásáról „Történelmi jelentőségűnek” minősítette Szadat elnök jeruzsá­­lemi útját hétfőn este egy hiva­talos egyiptomi szóvivő, aki az elnök kíséretében maga is járt Jeruzsálemben. Szerinte Szadat látogatása „100 százalékos sikert” hozott a genfi közel-keleti érte­kezlet előkészítésében, és „har­minc óra alatt sikerült felszá­molni a harminc év ellenséges­kedéseit”. A szóvivő hangoztatta: Anvar Szadat „kizárólag azzal a céllal ment Jeruzsálembe, hogy előké­szítse a genfi konferencia össze­hívását”. Mint mondotta, az iz­raeliek a háromnapos látogatás alatt szerették volna rendezni az összes problémákat s helyben megkötni a békeszerződést”, Sza­dat azonban visszautasította eze­ket az ajánlatokat hangoztatván, hogy Jeruzsálembe őt csakis a genfi értekezlet ügye vezérelte. Ebben az egyiptomi elnök töké­letes sikerrel járt” — mondotta a szóvivő. Nem bocsátkozott azonb­an az „eredmények” részle­tes ismertetésébe. A keddi Al Ahram úgy tudja, hogy Izrael a Sínai-félsziget­­ meg­szállt részének azonnali vissza­adását ígérte egy külön egyipto­­mi­­­ izraeli békeszerződés azon­nali megkötéséért, de Szadat vis­­­szautasította ezt az ajánlatot, az­zal, hogy nem egy különálló szer­ződésért jött­ Jeruzsálembe, ha­nem azért, hogy követelje az iz­raeliek­­ kivonulását^1 az”z összes megszállt arab területekről és egy palesztin állam létrehozását. Anvar Szadat szombaton a par­lamentben számol­t be jeruzsále­­mi tárgyalásairól. Ezt megelőző­en azonban Kairóban tanácsko­zik Nimeri Szudán­ elnökkel. (UPI, Reuter, AFP, DPA, MENA) önvallomás egy pszichózisról Az utóbbi éveikben az enyhülésellenes nyugta­ó­ propaganda több alapvető tételt ismételget unos-untalan. Az egyik állítás szerint a Szovjetunió és a többi szocialista ország gazdasága súlyos struktu­rális gondokkal küzd, ezért a gazdasági kapcsolatok fenntartásával a fejlett tőkés országok­ — úgymond — „segítséget” nyújtanak a­ szo­cialista országoknak, amelynek fejében politikai engedményeket csi­karhatnak ki tőlüik. (Lásd a­z úgynevezett emberi jogok kérdésében beindított és napjainkban is folyó túlfeszített kampányt.) A másik alapvető tétel azt mondja, hogy a Szovjetunió stratégiai erőfölényre törekszik, s ez veszélyezteti a világbékét. Különösen az amerikai politológusok és ka­tonai szakírók hajtogatják, hogy az erő­­egyensúly az Egyesült Államok kárára tolódott el és a katonai terü­letek döntő részében a Szovjetunió erőfölényben van. Amennyiben a jelenlegi trendek folytatódnak, az Egyesült Államok elveszítheti vi­lágpolitikai kezdeméyező szerepét. Mi az igazság ez utóbbi állítással kapcsolatban?­­ George F. Kennen egyike a vezető amerikai „szovjetológusoknak”. Valamikor a hidegháború egyik apostola volt és oroszlánrészt vállalt az úgynevezett Truman-t elvnek, a Szovjetunió és a világszocializmus „megfékezésének” elméleti kidolgozásában. Később az ötven­es évek­ben sokáig moszkvai nagykövetként tevékenykedett. Jelenleg tudo­mányos munkát folytat és gondolkodásmódját a realitásoknak a fel­ismerése, az enyhülés bizonyos elfogadása jellemzi. Ő írja: .. A történelem bebizonyítot­ta, hogy a modern nemzeti ál­lam akkor is háborúba bonyolód­hat, ha létfontosságú érdekeit nem fenyegeti veszély. Elméleti­leg ma is teljesen lehetséges, hogy a két nagyhatalom egymás elleni háborúba sodródjon még akkor is, ha nincsenek köztük döntő konfliktusok­­, éspedig csak a fegyverkezési verseny bel­ső dinamikája folytán. Tudjuk, hogyan történik ilyes­mi: van egy hadsereg, amelynek létét indokolni kell. A hadsereg­nek van egy tervezési vezérkara. A tervezési vezérkarnak konstru­álnia kell egy lehetséges háborús esetet, hogy az illetékes hatósá­gok és a fegyveres erők tudják, mire kell felkészülniük. Idetarto­zik természetesen egy bizonyos ellenfél elképzelése is. Potenciá­lis ellenfélnek a legjobban a leg­közelebbi és a leghatalmasabb szomszéd illik be, ezért ezt vá­lasztják fel erre a szerepre. Neki azután a leggonoszabb szándéko­kat tulajdonítják. Ezeknek a szándékoknak a valóra váltásá­hoz racionális okokra nincs szük­ség, elegendő maga az a tény, hogy katonai szempontból képes, illetve képesnek tartják a meg­felelő műveletek végrehajtására. Nálunk katonai részről ismétel­ten hangoztatják, nem foglalkoz­hatunk az ellenfél valóságos szándékaival, csak lehetőségeivel és képességeivel számolhatunk. Feltételezzük róla, hogy minden elgondolható gonosz dolgot akar elkövetni ellenünk, amire csak képes, illetve amire mi őt képes­nek tartjuk. Ilyen módon a politikai ellen­feleknek töb­bé-kevésbé ésszerűen cselekvő vezető csoportja helyé­re egy érzelmi színekkel festett szörnyeteg lép, amelynek nin­csenek más érdekei és más gon­dolatai, csak fanatikus rombolá­si szándéka. Ezt a kieszelt ellen­felet minden lehetséges katonai, szervezeti és pszichológiai erén­­nyel felruházzák. Nála minden rendben van — nálunk természe­tesen nem. Valamennyi fegyvere a legmodernebb, és kifogástalan állapotban van. Csapatainak har­ci szelleme semmi kívánnivalót sem hagy hátra, természetesen a fegyelem sem. Mi így fogalma­zunk: A legrosszabb eset feltéte­lezése. ■ Magától értetődik, hogy egy ilyen ellenféllel szemben az em­ber sohasem lehet elég erős. Bár­mennyire fegyverkezünk is, ez sohasem elég. Ahhoz, hogy ezt a helyzetet megfelelően megold­juk, egy nép egész életét kellene egy háborús helyzethez igazítani, ami — mint mondják — az el­lenfél természetesen már régen megtett. Persze a pszichózis terjesztői szerint ugyanez történik a ki­eszelt ellenfélnél is. Ugyanabból a feltételezésből indul ki, ugyan­azoknak a kényszereiknek van alávetve, s ennek megfelelően be­szél és cselekszik. Ezeknek a pszichopata ref­lexeknek az összjátékából kelet­kezik az a helyzet, amelyben minden lehetséges. Politikai oko­kat már régen nem firtat senki. A kiagyalt dolog realitássá vá­lik, a lidérces álom valósággá. Végül az embereknek — főleg az államférfiaknak és a katonai ve­zetőknek — jóformán hihetetlen­nek tűnik, hogy az , amelyre olyan sokáig és háború, olyan alaposan felkészültek, ne követ­kezzék be...” Természetesen Kenm­an nem veszi, nem is veheti figyelembe az amerikai imperializmus természetét, a katonai—ipari komplexum ös­­­szefonódásából eredő külpolitikai megfontolásokat és célokat. Azon­ban ráérez arra a mesterségesen szított veszélyérzetre, amelyet kapitalista tömegkommunikációs eszközök terjesztenek az úgyneve­­­zett szovjet fenyegetést emlegetve. Báró csak a pszichózis oldaláról ragadja meg a problémát, elemzése így is jellemző, s alig igényel további kommentárt. A. K. A hatodik kontinens kincsei Területe másféleszer akkora, mint Európa, Antarktisz, a hato­dik kontinens. Januárban, az év legmelegebb hónapjában mínusz 29 fok itt az átlaghőmérséklet. A májusban kezdődő délsarki tél idején mínusz 50 fok alá száll a hőmérő higanyszáila. A jeges vi­harok szántotta táján az életnek szinte csupán a nyomai fedezhe­tők fel. A hatalmas területet 29 millió köbkilométer jég borítja, a föld felületén található édesvíznek több mint a fele található itt szi­lárd halmazállapotban. Ha ez a jég elolvadna — 60­­0 méterrel emelné meg a világtengerek szintjét, s fenyegetné valamennyi tengermelléki ország lakosságát. A kontinens széleiről időnként akkora jégszigetek szakadnak le, amelyiken egy-egy Belgium nagy­ságú ország is elférne. És mégis: ez a csillogó jégsivatag, amelyen fél évig a sarki éjszaka sötétlik, az emberiségnek kimeríthetetlen kincseskamrájává válhat. Itt len­ne talán az ígéret földje? ! Nemrég, fejeződött be London­ban T3 ország' háromhetes' ta­nácskozása Antarktisz jövőjéről. Argentína, Ausztrália, Belgium, Chile, Franciaország, Nagy-Bri­­tannia, Japán, Új-Zéland, Norvé­gia, Dél-Afrika, Lengyelország, a Szovjetunió és az Egyedü­ Álla­mok képviselői még 1961-ben egyezményt kötöttek, amely sze­rint a hatodik kontinens minden tudományos vállalkozás számára nyitott, ugyanakkor tilosak ott a katonai akciók, atomkísérletek, a radioaktív szennyeződés raktáro­zása. Az aláíró államok ezenkí­vül kötelezték magukat, hogy 1991-ig lemondanak mindenféle felségjogról ezen a területen. A tárgyaló feleknek azonban — most első ízben — foglalkozniuk kellett a legújabb tudományos eredményekkel, amelyek felkel­tették a terület iránti gazdasági érdeklődést. Kiderült, hogy a Dé­li-sark jégsapkája­­ ala­tt hatalmas nyersanyag-lelőhelyek hevernek. Amerikai geológusok 1973-ban földgázmezőt fedeztek fel. Becslé­sük szerint az antarktiszi gáz­­készletek 85 milliárd, az olajtar­talékok 2 és fél milliárd köbmé­tert tesznek ki. A hegyekben nagy kiterjedésű szénmezők rejtőznek. A geológiailag hasonló területeken vas-, réz-, nikkel-, cink-, man­gán-, molibdén- és nemesfém­­készleteket találtak. Az év ele­jén amerikai és nyugatnémet geo­lógusok urán után is kutattak. Szovjet, lengyel,­ japán és chilei halászok — részben úszó feldol­gozó üzemekkel — nagy fehérje­­tartalmú rákféleségeket fogtak. Szakértőik szerint évente, min­den ökológiai kár nélkül, ötven-, millió tonna rákot lehetne az An­tarktiszt környező tengerekből ki­használni. Az Antarktisz-szerződés egy mind ez idáig ismeretlen nem­zetközi együttműködést hozott létre. Néhány kutatóállomást több ország közösen működtet, szoká­sosak a személycserék és az ész­leletek kicserélése. A tudósok et­től féln­ek, hogy a gazdasági érdee­kek megbonthatják ezt a szép összhangot. Attól is tartanak, hogy a bányászat és az ipar ki­építése megzavarná a természet kialakult rendjét: nemcsak az­ ál­­­­latokat és növényzetet fosztamá meg­ a kialakult környezetüktől, de geológiai és meteorológiai vál­­­tozásokra is vezethet. Ha a szerződést 1991 utánra nem hosszabbítanák meg, az ér­dekelt államok közötti konfliktu­sok szinte elkerülhetetlennek lát­­szottak. Hét állam már 1908-ban területi igényeket jelentett be, részben azonos körzetekre, újab­ban pedig 200 mérföldes felség­jogot a déli óceánra. A kutatás­ban élenjáró és a világpolitikai­­lag legjelentősebb két ország, a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok azonban mind ez idáig nem jelentettek be igényt, és nem is­merik el a többi országok ilyen irányú törekvéseit sem. így kí­vánják megakadályozni, hogy a déli kontinens a nemzetközi ci­­vódások s­zíntere legyen. ígéret földje? Bízzunk benne, hogy az Antarktisz valamennyi kincsével az emberiség céljait szolgálja majd és a jövőben is a béke, az együttműködés és nem a nemzetközi viszályok színhelye lesz. G. I. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Díszünnepség az Erkel Színházban Ady Endre születésének 100. évfordulója alkalmából az Ady Endre emlékbizottság és a Kulturális Minisztérium kedden este díszünnep­séget rendezett az Erkel Színházban. Az elnökségben helyet foglalt Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Apró Antal, az or­­­szággyűlés elnöke, az Ady Endre emlékbizottság elnöke, Óvári Mik­­lós, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottsága tag­­jai, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kállai Gyu­la, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Polinszky Károly oktatási miniszter, Pozsgay Imre kulturális miniszter, Katona Imre, s a budapesti pártbizottság első titkára, Kiss Károly, a Szakszervezetek Országos Tanácsának alelnöke, Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Dobozy Imre, a­ Magyar Írók Szövetségének elnöke, Franyó Zoltán romániai,­ Emil Boleslav Lukac szlovák, Atanasz Dalcsev és Nevena Sztefanova bolgár, Tadeusz Fangrat lengyel és Paszkál Gilevszki jugoszláviai költő és műfordító. Az elnökségben foglaltak helyet a társadalmi és tömegszervezetek vezetői, valamint kulturális és tudományos éltünk jeles személyiségei. A díszünnepségen a budapesti külképviseletek számos vezetője és tagja is megjelent. A Himnusz elhangzása után Apró Antal nyitotta meg a díszünnep­séget. Ezt követően Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő emlékezett meg Ady Endréről, majd Óvári Miklós mondott beszédet. A díszünnepség­­második részében Kodály Zoltán, Bartók Béla, Reinitz Béla, Váry Ferenc és Szokolay Sándor által megzenésített Ady-műveket adott elő a Munkásőrség Központi Férfikara, a Buda­­­pesti Filharmóniai Társaság zenekara, a Magyar Rádió és Televízió énekkara, Szokolay Sándor és Révész László vezényletével. Ady Endre versei és prózai műveit neves előadóművészek tolmácsolták. (MTI) ,

Next