Kiskunmajsa - Halasi Hírek, 1978 (16. évfolyam, 1-49. szám)

1978-01-04 / 1. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1978. január 4. Losonczi Pál fogadta a diplomáciai képviseletek vezetőit Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kedden fogadta a Budapestre akkreditált diplomáciai képviseletek vezetőit, akik az új év alkalmá­ból jókívánságaikat fejezték ki. Az Elnöki Tanács fogadásán részt vettek dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. A fogadás szívélyes légkörben zajlott le. (MTI) Békeszándékokat rögzít az indiai-amerikai nyilatkozat ÚJ DELHI A „Delhi Nyilatkozat” aláírá­sával befejeződött James Carter indiai látogatása és az amerikai elnök tovább utazott útjának kö­vetkező állomására, Szaúd-Ará­­biába. A dokumentumot kedden az indiai elnöki palotában ünnepé­lyes külsőségek között írta alá James Carter és Morardzsi De­­szai indiai miniszterelnök. A nyi­latkozat a nukleáris fegyverkész­letek csökkentése és megsemmisí­tése, valamint az atomfegyverek elterjedésének feltartóztatása mellett száll síkra. A felek el­kötelezték magukat amellett, hogy a hagyományos fegyverzet fokozatos csökkentése érdekében is lépéseket tesznek. A nyilatkozat rámutat, hogy a nemzetközi politikai konfliktuso­kat tárgyalásos módon kell ren­dezni és a felek magukra nézve, valamint más államokra elis­merték azt a kötelezettséget, hogy semmilyen cél sem igazol­hat erőszakos eszközöket. Cyrus Vance amerikai és Atal Bihari Vadzspaji indiai külügy­miniszter az indiai—amerikai vegyesbizottság társelnökeiként aláírták azt a megállapodást, amelynek értelmében amerikai műholdak időjárási, mezőgazda­­sági, valamint a természeti ka­tasztrófák elhárításához segítsé­get nyújtó adatokat szolgáltatnak Indiában felállított vevőállomá­sok részére. A hivatalos program utolsó mozzanataként Carter ellátogatott egy Új Delhitől mintegy 30 kilo­méterre levő 700 lakosú faluba. * Atal Bihari Vadzspaji indiai külügyminiszter hétfőn totta* Indira Gandhi volt felszólí­mi­niszterelnököt, fejezze ki sajnál­kozását Carter elnöknél, azért a viselkedésért, ahogyan hívei az amerikai elnököt fogadták. In­dira Gandhi támogatói ugyanis tiltakozó tüntetést szerveztek, amikor az amerikai elnök Indiá­ba érkezése után a repülőtérről az elnöki palotába hajtatott. A tüntetők az ellenzékbe szorult politikusnőt éltették és „Carter ment haza” kiáltással fogadták India magasrangú vendégét. (Reuter, AFP, UPI) • Képünk Carter elnök indiai látogatásán készült, a háttérben Dessai miniszterelnök. (Telefotó —j AP — MTI — KS.) L ( Moszkvában tárgyal a lengyel külügyminiszter MOSZKVA A szovjet kormány meghívásá­ra kedden Moszkvába érkezett Emil Wojtaszek, a LEMP KB tagja, lengyel külügyminiszter. A lengyel diplomácia vezetőjét a pályaudvaron Andrej Gromiko, az ISZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere fogadta. A nap folyamán elvtársi, szí­vélyes légkörben megkezdődtek a két testvéri szocialista ország külügyminiszterének megbeszé­lései. Andrej Gromiko kedden ebé­det adott lengyel kollégája tisz­teletére. A két külügyminiszter pohárköszöntőt mondott. (MTI) A chilei nép tiltakozik a mára tervezett népszavazási komédia ellen SANTIAGO: A chilei és a nemzetközi tilta­kozási hullámot figyelmen kívül hagyva Pinochet minden jel sze­rint nem áll el szándékától és szerdán megrendezi a nagy fel­háborodást kiváltó népszavazási komédiát. Hétfőn elhárult az út­ból az utolsó „akadály”: Fernandez, a köztársasági Sergio fő­számvevőszék új vezetője hatály­talanította elődje törvényességi óvását és zöld utat adott Pino­chetnek. A diktátor az ENSZ chilei ál­lapotokat megbélyegző határoza­tát kívánja ellensúlyozni a nép­szavazással , amelyet élesen el­ítélt az ország minden politikai ereje, így a kommunista és a ke­reszténydemokrata párt, sőt a katolikus egyház is. Santiagóban hétfőn rendőri egységeket vetettek be a népsza­vazási komédia ellen tüntetők feloszlatására. Hírügynökségi je­lentések szerint több tüntetőt le­tartóztattak. Az ország számos más városában is tüntetések zaj­lottak le. A Santiagóból származó értesü­lések szerint a chilei bányászok, vasutasok, textilmunkások, vala­mint tengerészek több mint száz képviselője nyilatkozatot tett közzé és ebben elítéli a chilei junta vezetője által elrendelt, szégyenteljes választási komédiát. A katolikus egyház legfelsőbb szerve — a chilei püspöki konfe­rencia — követelte, hogy hatály­talanítsák a „referendumot” és azzal vádolta a hivatalos propa­gandát, hogy „pszichológiai nyo­mást” gyakorol a chilei népre. A New York Times a jelenle­gi chilei helyzetet „válságosnak” minősíti. (TASZSZ, ADN) NAPI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR A török dilemma Törökországot sokan ismét „Európa beteg emberének” ne­vezik, igaz, most „csak” kormány­zati értelemben. Kontinensünk e fontos országában esztendők óta sajátos libikóka a parlamenti élet és a kormányzati stabilitás meg­teremtése mindeddig elérhetetlen vágyálomnak bizonyult. keltett nemzetközi figyelmet Ezért legújabb fordulat: a Szulejman a Demirel, miniszterelnök ,­Igazság­­­pártja által vezetett kormány,­, koalíció a nemzetgyűlésben el vesztette amúgyis „vékony” több­ségét — 228—218 arányban le­szavazták. Ez annyit jelentett, hogy Ko­­rutürk államfő az ellenzéki Nép­párt ötvenegy esztendős vezetőjét bízta meg kormányalakítással. Azt a Bülent Ecevitet, aki volta­képpen a június 5-én tartott vá­lasztások győztese volt. Akkor mégsem ő lett a kormányfő. A látszólagos rejtély nyitja a parlamenti matematika. A 450 tagú nemzetgyűlésben az abszolút többséghez 226 mandátum kell, Eceviték pedig akkor 213-at sze­reztek. Az abszolút többséghez szükséges 13 mandátumot kis pártok vezéreitől kellett volna összeszedni és ezek megkötötték volna — sőt, meg is kötötték — a kormányfő kezét. Ecevit ilyen alapon nem volt hajlandó kor­mányozni, kénytelen volt áten­gedni a­­ kormányrudat a hasonló problémákkal küszködő Demirel­­nek. Demirel laza koalícióját most leszavazták. Ecevit megkezdte kormányalak­ítási tárgyalásait, de — iá,, i’égl .nem és kpa.Übőlép,yek kö­zött. Most­ sem képzelhető el,­,tisz­ta” néppárti kabinet, hanem csak olyan koalíció, amelyben minden döntést megnehezít a kis pártok különvéleménye. A jövő két lehetőséget tarto­gat Bülent Ecevit számára. Vagy képtelen működő koalíciót létre­hozni és tovább vár az áhított abszolút többségre, vagy meg­próbálja a majdnem lehetetlent­ kormányozni a koalíciós partne­rek Damoklész-kardjának árnyé­kában. Egyelőre csak az biztos, hogy egyik változat sem jelent kiutat a kormányzati válság sok­éves zsákutcájából. H. E. TERRORIZMUS - ESZME ÉS GYAKORLAT I. Kropotkintól Carlosig 1881 nyarán egy londoni étte­rem különszobájában vagy fél­száz komor kinézetű férfi gyűlt össze. Többségük fekete szakállat viselt, ami jelképe is lehetett vol­na a társaságnak, amely a Fe­kete Internacionálé hangzatos ne­vén vált ismertté. Ez a máig is páratlan találkozó az akkori idők vezető anarchistáinak nemzetkö­zi értekezlete volt. A legismer­tebb résztvevő Pjotr Alekszeje­­vics Kropotkin orosz herceg volt, akit manapság is az anarchizmus legjelentősebb alakjának tarta­nak. A „közgyűlés” időpontja is lényeges, hiszen a különböző or­szágokból összesereglett anarchis­ta vezetők azután vitatták meg együttműködésük lehetőségeit, hogy ugyanaz év márciusában si­keres merényletet hajtottak vég­re II. Sándor orosz cár ellen. Ez a politikai gyilkosság egy lehetne a sok közül, ha indítékai­ban nem lennének olyan ténye­zők, amelyek megkülönböztetik a további politikai merényletektől. Ezeknél ugyanis általában az ál­dozat személye állt valakiknek, vagy valakinek­­ az útjában, tet­tei, politikája tette kellemetlen­né ellenfelei számára. Az anar­chisták első, nagy vihart kivál­tott akciójában azonban az orosz uralkodónak nem a személye volt fontos, hanem az a tény, hogy a cár a gyűlölt orosz állam jelképe. A múlt század végi anarchisták nagyszabású merényletsorozata, amelynek áldozata lett például Carnot francia köztársasági el­nök, I. Umberto olasz McKinley amerikai elnök, király, sőt Erzsébet osztrák császárné, Fe­renc József felesége is, az álla­mok ellen irányult a vezető sze­mélyiségeken keresztül. S ez az a momentum, amely újat hozott a politikai erőszakos cselekmények hosszú történetében, s a mai mo­dern terrorizmus gyökerének is nevezhető. A XIX. századi anarchizmus kialakulásának oka a kispolgár­ság nagy tömegeinek rohamos el­szegényedése volt. A tőkés ter­melés előretörésével természetsze­rűleg szorult vissza a kisüzem, s ugyanilyen természetes, hogy ez kiváltotta a jelenséget megérteni nem képes kistulajdonosok elke­seredett lázadását. „A kapitaliz­mus borzalmaitól megvadult kis­polgár” — ahogy Lenin fogal­mazta — az államban látta min­den baj okát. Minthogy az anar­chizmus nem volt képes megfe­lelő kiutat, módot kínálni az igazságtalanságok megszüntetésé­re, hamarosan az államok elleni meddő lázadássá fajult. Ideológu­saik meg is fogalmazták a harc elveit. A gyűlölt államot le kell rombolni, s ebben elsősorban az egyének akcióinak van hatalmas szerepük. „A dinamit permanens, állandó forradalma ,.— írta Kropotkin, „a tett propagandá­ja” — hirdették mások. Az erő­szakhullám következményeit el­sősorban a munkásmozgalom sínylette meg, hiszen a tőkés ál­lamok egyebek között az anar­chista akciók ürügyén nyomták el erőszakkal a szervezett munkás­ság megmozdulásait. A terrorizmus „reneszánsza” a XX. század hatvanas-hetvenes éveiben ugyancsak a kapitalizmus ellentmondásainak kiéleződésével, problémáinak fokozódásával ma­gyarázható. Az 1968-as évek Nyu­­gat-Európáját felbolygató anar­chista diákok, majd a totális erő­szakot bevezető terrorista­ cso­portok is az államot akarták le­rombolni. Ők is az egyéni erőszak látványos tetteivel vélik forradal­masítani a tömegeket. Szerintük az elnyomó állam a terrorakciók nyomán mutatja meg igazi arcát, antidemokratizmusát, másrészt kiderül gyengesége is. Be akar­ták bizonyítani, hogy az állam nem képes megvédeni magát egy elszánt „forradalmi” mag táma­dásaitól, s nem képes megvédeni polgárait, valamint azok tulajdo­­­nát sem. Ehelyett csak erősza­­­kossága, diktatórikus jellege fo­kozódik, amely szükségképpen ki­váltja az amúgy is nyugtalan ál­lampolgárok ellenszenvét. A kép­let tehát: terrorakciók, az elnyo­mó állam felfegyverkezik, amivel lehull az álarca, fokozódik nyugtalanság, a tömegek , elége­n­detlensége, s végül, mindez a ha­talom csődjéhez vezet. „Ha nem létezik még az a rendőrállam, amelyet mindenki gyűlöl és amelytől mindenki retteg, akkor el kell érni, hogy létrejöjjön” — mondják a nyugatnémet terroris­ták, akik nyilván hiszik azt, hogy ez az egyetlen mód a forradalmi helyzet mesterséges előidézésére. A módszerek persze változato­sabbak, mint a századforduló ide­jén. A bombamerényletek ma is előfordulnak, de a fő eszköz az emberrablás és a repülőgépelté­rítés lett. A politikai gyilkossá­gokra is van példa, gondoljunk csak Buback, nyugatnémet főál­­lamügyész vagy Ponto, a Dresd­ner Bank elnöke elleni merényle­tekre. A fő és alapvető különbség azonban a régi és a mai terro­rizmus között a politikai-társa­dalmi körülményekben van. Hi­szen Kropotkin idején mégiscsak volt valami bázisuk az anarchis­táknak az elégedetlen kispolgárok körében. Akcióik sem keltettek olyan osztatlan ellenszenvet, mint napjainkban, amikor az államha­talom megzsarolásával sokszor ártatlan emberek tucatjainak éle­tét fenyegeti. Az akkori bázis mára csak a szimpatizánsok szűk körére csökkent. A terroristák jó része kétségtelenül a kapitalizmus igazságtalanságai miatt kiutat nem látó fiatalok közül kerültek ki, de ezeknek a fiataloknak sem­miféle kapcsolatuk nincs a tár­sadalmi bajok miatt elégedetlen, nyugtalan tömegekkel, s a mun­kásmozgalommal. A nemzetközi terrorizmus kép­viselői ma már mindenütt az ál­lamok elsőszámú — és egyáltalán nem hősökként, forradalmárok­ként tisztelt —t közellenségei, a legkeresettebb bűnözők, mint pél­dául a számos országban körö­zött, szinte rettegett fantomnak kikiáltott Carlos, akit két eszten­deje, az OPEC miniszterei elleni bécsi támadás óta üldöz több vi­lágrész rendőrsége — mindhiába. A hozzá hasonló kalandorok vá­ratlan feltűnése, majd eltűnése már önmagában is a terrorizmus nemzetközivé válásáról árulkodik. (Következik: össztűz az államra) A. K. Kiszabadult Schnake, a chilei Szocialista Párt vezetője Kiszabadult négy évig tartó börtönbüntetéséből és Madridba érke­zett Erick Schnake, a chilei Szocialista Párt vezetője az egykori Al­­lende-kormány szenátora. Képünkön: Schnake a megérkezés után a madridi repülőtéren az újságírók gyűrűjében. (Telefoto — AP — MTI — KS.) :S:?» ‘•Iwlw.vl* Giancarlo Pajetta baráti találkozója magyar pártvezetőkkel Az MSZMP Központi Bizott­ságának meghívására baráti lá­togatáson hazánkban tartózkodó Giancarlo Pajettával, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának és Titkárságának tagjával kedden beszélgetést folytatott Óvári Miklós, a Köz­ponti Bizottság titkára és Aczél György, a Politikai Bizottság tagjai, valamint Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője. si A találkozón szívélyes, elvtár­légkörű eszmecserére került sor a két párt tevékenységét érintő időszerű bel- és külpoli­tikai témákról, valamint a párt­közi kapcsolatok további fejlesz­tésének lehetőségeiről és az együttműködés gyakorlati kérdé­seiről. (MTI) RUGALMASABB JÖVEDELEMSZABÁLYOZÁS Változások a mezőgazdasági nagyüzemek adózásában Január 1-től módosultak a me­zőgazdasági nagyüzemek adózá­sának és jövedelem-felhasználá­sának egyes szabályai. A válto­­­zások a népgazdasági tervben rögzített beruházási színvonal tartását szolgálják, továbbá ese­tenként anyagilag is ösztönzik a termelés kiugróan erőteljes fej­lesztését, és lehetővé teszik a korszerű eszközökkel dolgozó szakemberek személyi jövedel­mének növelését. A mezőgazdasági állami szek­torában változást jelent, hogy a gazdaságok 1978-tól az általá­nos nyereségadó 60 százaléka he­lyett csak 35 százalékát tarthat­ják vissza fejlesztésre. A terme­lőszövetkezetekben, véve a gazdálkodási figyelembe biztonság követelményeit, változik a tarta­lékalap-képzés kötelező mérté­ke az eddigi négy százalék he­lyett az adózott nyereség nyolc százalékát kell a tartalékalapba helyezni. tartalékalap Az évente képződött 25 százalékát to­vábbra is visszapótlási kötelezett­ség nélkül befizethetik a gazda­ságok a téeszek kölcsönös támo­gatási alapjába, ezzel lehetővé válik az átmenetileg nehéz hely­zetbe jutott üzemek megsegítése. A termelőszövetkezeti bruttó jövedelemadó alóli mentesség határértékét az eddigi egy főre jutó évi 26 ezer forintról 28 ezer forintra emelték. Ez a rendel­kezés a tsz-eknek csak kis körét érinti, 1976-ban mindössze 30— 50 ilyen gazdaság volt az or­szágban, különösen azokon a vi­dékeken, ahol kedvezőtlenek a talaj- és éghajlati adottságok, s ez rányomja bélyegét a gazdál­kodás jövedelmezőségére. A jövedelemnövekvény-adó, bár alapvető feladatát betöltötte, néhány szempontból az indokolt­nál kisebb mértékben adott le­hetőséget a hatékony termelés­­növelésre, illetve a helyi gazdál­kodási körülmények figyelem­­­­bevételére. 1978-tól azokban az tsz-ekben, ahol az egy főre jutó jövedelem havi 2400 forint alatt van a jövedelemszínvonal 7 szá­zalékkal — tehát az átlagosnál nagyobb mértékben — növelhe­tő, adófizetési kötelezettség nél­kül. Korábban az átlagos jövede­lemszínvonalnál alacsonyabb ke­resetű tag vagy alkalmazott nyugdíjazása csökkentette az adómentes személyi jövedelem­növelés lehetőségét, ennek ellen­­súlyozására idén a szövetkezetek korrekciót alkalmazhatnak. Fel­számolta az új rendelkezés azt a visszásságot is, hogy a korszerű technológiák, gépek kezelőinek személyi jövedelmét eddig csak a többi dolgozó adómentesen ki­fizethető jövedelmének terhére lehetett növelni. Az új adószabály külön kedvezményt nyújt a ter­melésit dinamikusan, az adott év­ben 10 százaléknál nagyobb mér­tékben növelő tsz-eknek. Ezek a gazdaságok meghatározott eset­ben az előző évi személyes jöve­delem összegének 0,2 százalékát adómentesen kifizethetik a dol­gozóknak, ha arra az adózott nyereség megfelelő fedezetet nyújt. Ily módon a kiugró mér­tékű termelésfejlesztésben anya­gilag is érdekeltté teszik a kö­zös gazdaságok kollektíváit. (MTI) Nyereménybetétkönyv sorsolás Az Országos Takarékpénztár kedden Budapesten tartotta a nyeremény-betétkönyvek IV. negyedévi sorsolását és 1977. az 1977. évi fősorsolást. A IV. negyedévi sorsolás A húzáson a december 29-ig váltott és a sorsolás napján for­galomban volt nyeremény-betét­könyvek vettek részt. Mindazok a betétkönyvek, amelyek sorszá­mának utolsó három számjegye (számvégződése) a fent volt számokkal megegyezik, felső­IV. negyedévi átlagbetétjüknek a a számok mellett feltüntetett szá­­­zalékát nyerték. Az 1977. évi fősorsolás Azok a december 29-ig váltott és a sorsolás napján forgalom­ban volt nyeremény-betétköny­vek, amelyek sorszámának utol­só négy számjegye (számvégző­dése) a húzáson kisorsolt négy­jegyű számmal megegyezik, az 1977. évre számított éves átlag­betétjüknek ezer százalékát nyerték. A fősorsoláson kihúzott számvégződés 9386 A nyereményből 20 illetéket vonnak le. A százalék nyere­ményösszeget a betétkönyvet ki­állító OTP-fiók, takarékszövet­kezet, vagy postahivatal január 18-tól fizeti ki. (MTI) Szám­végződés Nyeremény­százalék Szám­végződés Nyeremény­százalék 007 . 25 546 25 040 25 613 25 043 25 631 25 076 100 690 25 122 25 734 25 127 25 762 25 193 25 775 25 267 25 804 25 342 25 846 25 420 25 866 25 431 25 994 50 439 200 999 50 465 25 114

Next